Kékes Turista Egyesület - részletek a természetből

„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

Történetünk - 2005

2005Ez egy sokszínű mese, amelyre sokan, sokféleképpen emlékezünk.
Mi a semmiből indultunk, s a mesénket csak elkezdeni tudjuk, a vége nem ismert. Mások máshonnan jöttek, másképpen élték meg az elmúlt éveket, az ő történetük más lesz. Mindegyik tanulságos lehet, mi így éltük át az elmúlt éveket.

Emlékező: Merva Eszter és László

A természetjárásban nincs holt-idény, ott kezdtük az évet, ahol a tavalyit az előző héten befejeztük: az erdőben.

Sok újdonságot nem hozott 2005, lényegében ugyanazt tettük, amit 2004-ben, csak most kicsit többet, illetve többen túráztunk: az Egyesület által szervezett 95 túranapnak több mint 3000 résztvevője volt. Kicsit kibontva a számokat:

túraféleség	Túranapok száma	Átlagos táv (km)	Átlagos szint (m)	Résztvevő tagok átlagosan	Résztvevő vendégek átlagosan
nyílt	22	14	510	13	8
OKT	25	20	530	19	4
munkatúra	10	9	270	11	8
kerékpártúra	10	50	375	5	5
külföldi túra	10	7	1100	25	19
Mátra Manók	9	5	60	26	3
rendezvény	5	22	770	32	146
teljesítménytúra	4	21	660	15	8

Szembeötlő a mátrai nyílt túráink gyarapodása, amelyekkel folyamatosan váltjuk valóra a közhasznúsági ígéretünket: másokkal is megismertetjük Mátra nagyszerűségét és sok apró szépségét.
E sorozat egyik emlékezetes emléke a Kis Téli Mátra túra közben útba ejtett képzőművészeti kiállítás (történetesen a túravezető, Kiss Szabó Márta műveiből!).

A kéktúrások öles léptekkel haladtak a cél felé, s őszre elérték a 811. km-t is.

A Manók túrái is egyre rendszeresebbé váltak, s nemcsak a nevelési programba épültek be, hanem - hisszük! - a szívük-lelkük és a kis fejecskéik a város mellett az erdőt is elkezdte lassan befogadni.

Külföldi túráink közül kiemelkedett (s szerintem azóta sem akadt párja) a Tiroli Alpokban töltött hét - a 84 résztvevő számára ez a szikla-kert aligha feledhető. Voltunk persze a Tátrában is (ezúttal a liptóiban), s ebben az évben jelentünk meg először szervezetten az Erdélyi Kárpát Egyesület nagy nyári táborán.

S ezen fölül volt mindaz, ami addig bevált.

Az elnökség továbbra is igyekezett becsülettel kiszolgálni a tagság mozgásigényét. Az új túratitkárt az év végére sikerült a tempónkhoz felzárkóztatnunk, s így a teljesítményünk hivatalos elismerése sem csorbult. Novemberben volt egy közös kétnapos kirándulásunk Nógrádban, s a már hagyományos évzáró rendezvényről is csak szép emlékeink vannak.