Élménybeszámolók - lista

2005. április 02.

Még 2004 októberében keresett meg Simon Peti azzal a kéréssel, hogy az SHKE szervezésében működő két mozgalom útvonalán tudnék-e túrát vezetni. A Kékes Te ugyanis egy olyan rendezvényt szervez, ahol lehetőség van a mátrai mozgalmak vezetőkkel történő bejárására ill. az elismerések azonnali átadására.

Április első hétvégéjének szombatján a mátraházi autóbusz állomáson vártam a túrázókat. Bár több résztvevőre számítottam, végül nyolcan vágtunk neki a „Mária képek a Mátrában” jelvényszerző túrának. Igen hideg volt még reggel, így több helyen fagyos talajon lépkedtünk. Később a sípályán már hóban gyalogoltunk. Elég ügyesen feljutottunk Kékes-tetőre, ahol csak röviden időztünk. A Sas-kő gerincén és az emlékműnél azonban már kicsit le is táboroztunk és gyönyörködtünk a kilátásban. Később a Disznó-kőnél sem tudtunk továbbsuhanni, hisz a látvány lebilincselő volt. A Markazi-kapunál megdöbbentő volt látni, hogy mekkora területen irtották ki a fákat. A kedvünk töretlen volt és hamarosan megérkeztünk az első Márai képhez. Ez a legrégebbi az összes közül, de még mindig elég jó állapotban van. Nem régen egy hologramos kép is került a régi mellé. Ekkor gondoltam át először, hogy sajnos az eddigi tempónk kevés lesz, a kinézett busz eléréséhez. Kissé rákapcsoltunk. A Nagy-Szár.hegy emelkedője megizzasztott bennünket, de fent a csúcson várt ránk a gyönyörű panoráma. Hullámvasutas szakasz következett. Sorra gyűrtük az emelkedőket és élveztük a lejtőket, míg végül megérkeztünk a második képhez. Talán ez a legszebb az összes közül. Sok időnk azonban nem volt merengeni, így már másztunk is vissza. A Domoszlói-kapunál aztán az egyik résztvevő jelezte, hogy nem bír már egyetlen emelkedőt sem megmászni, így az egyik társam, aki már korábban teljesítette a túrát bekísérte őt Recskre, a kék+ jelzésen. Megmásztuk a Jagust, majd az új kék kör jelzésen elértük a Csurgó-kútnál lévő harmadik képet. Ez a Jóidő-nyakban elpusztult helyett került be a mozgalomba. Még egy darabon lefelé kanyarogtunk, majd megkezdtük sziszifuszi emelkedésünket vissza, az OKT jelzésre. Útközben egy korábban szebb napokat látott vadászházat is mellőztünk, de végül csak felértünk. A hóolvadásnak köszönhetően a Jóidő-kútból ömlött a víz, ami ritkaságnak számít itt. Rátértünk a sárga sáv jelzésre és néhol bele-bele futva beértünk Recskre.

A buszt sikerült elérni, de pár embert nagyon megviselt a végén már teljesítménytúra tempó. Ez nem egy könnyű mozgalom, hisz a 27,6 km-es távra, 1130 m a szintemelkedés. Külön elismerésem a két általános iskolás hölgynek, akik derekasan kitartottak. Jövőre (ha ismét lesz ilyen hétvége) sajnos nem tudjuk megvárni a budapesti buszt, így a reggeli rajt legkésőbb fél kilenckor lesz.
Teljesítési arány: 8/6

Másnap még későbbi időpontban volt meghirdetve a rajt. Itt már többen vártak engem és akadtak ismerős arcok is. Egy résztvevő, előző nap is velem teljesített. Végül 11-en vágtunk neki a „Kós Károly emléktúrának”. Az időjárás továbbra is nagyon kedvező volt. A Nagy-Hidas-pataknál kisebb nehézségbe ütközött az átkelés, de idővel mindenkit átsegítettünk. Lassan elkezdtünk emelkedni, ez rögtön kihozta a fizikális különbségeket. Többen nosztalgiázni kezdtek az OKT-t elérve. A Nyírjes-bérc letarolt erdeje ismét nagyon lehangolt, bár érdekes volt így látni a tőlünk csak pár száz méterre lévő Vércverés-nyergét, ahol majd visszafelé kellett jönnünk. Lassan felértünk a Galya-csurgóhoz, melynek vize sártengerré változtatta az egyébként is szétdózerolt szekérutat. Sokak nagy örömére elkezdtünk lefelé haladni, bár felhívtam a figyelmet arra, hogy azért pár száz méter szint még hátra van a túrából. A Nagy-Lipót csúcsáról megkapó látvány fogadott bennünket. A Parádi-medence teljes nagyságában tündökölt előttünk. A kék + turistaútról többször is nagyon jó lelátás bizonyult a vidékre. Aztán lassan megérkeztünk az egykori Kós Károly kilátó romjaihoz. Sajnos mozgalmunk így már több szempontból is emléktúra, hisz már a kilátó sem áll. A nyomokból ítélve pedig, elég barbárul végezte szegény építmény. Itt volt az utolsó megállónk. Innen egy meredek lejtővel lebaktattunk a Mátra-nyeregbe, majd az OKT jelzését követve visszaértünk Mátraházára.

Nem mondom, hogy ezen a napon nem fáradtam el, de azért ez a túra jóval könnyebb volt, mint az előző napi.
Teljesítési arány: 11/11

Örülök, hogy részt vállalhattam ebből a hétvégéből!

Üdvözlettel, Kreicsi Gábor