Élménybeszámolók - lista

2026. június 07.

Amint az a Kékes Turista Egyesület honlapján és Facebook-oldalán közzétételre került, az eredetileg május 16-ára tervezett fenti túrát június 7-ére halasztottuk.

Tudom, nehéz az időjósok dolga, de a túravezetők tervezését, döntéseit sajnos nem sok esetben könnyítik meg: így történt ez a mi túránkkal is, mert május 16-án elmaradt a mátrai régióban az ígért felhőszakadás, a kellemetlen idő... Sebaj, június 7-én egy 21 fős keménymag elindult a Vörösmarty turistaháztól a kitűzött útvonalon. A piros kereszt szakaszon sokszor találkoztunk sárral, de jó tempóban lehetett haladni, nagyon finom, tiszta levegőben, lengedező langyos szél által cirógatva. A Kőris-mocsár előtti vadetetőnél kicsit kielemeztük, összevetettük a vadászat és a természetjárás jellemzőit, Juhász Laci kiegészítése nyomán az elszaporodott vadállomány ritkításának különböző módjait. Azt leszögezhetjük, nem nemes és nem kiegyenlített versengésben dől el szegény vadak sorsa...

A Kőris-mocsár zúgására, morajlására most, a majdnem szélcsendes időben nem került sor, de a parádi medence településeinek lakói - a legenda szerint - többször beszámoltak ilyen jelenségről komoly időjárás-változásokat megelőzően. Idén már nem először jártunk itt, áprilisban - bár csekély számban, de - megcsodálhattuk a mocsári gólyahír aranysárga szirmait, húsos leveleit. Sajnos ezt az élményt így június eleje táján már nem ismételhettük meg, már csak néhány csenevész levél maradt a tavasz egyik legszebb, vizes élőhelyeken előforduló vadvirágából. Mielőtt elértük volna a Pisztrángos-tavat a szemfülesek rábukkantak néhány gombára is, de a szakértők szerint a csapadékon kívül melegre is szüksége van a spóráknak ahhoz, hogy gombákká fejlődjenek, tehát még pár napra szükség van ahhoz, hogy "gombaszőnyegekkel" találkozzunk az erdőkben.

A Pisztrángos-tó már csak nevében viseli az ízletes halfajt, manapság nemhogy pisztráng, de más hal sem él már a tóban az elmocsarasodási folyamat következtében. Ezzel szemben az időnkénti mederkotrások, a vízszintszabályozások, az ehhez szükséges műtárgyaknak a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) által történt elhelyezése azt eredményezte, hogy a tó a Mátra egyik legismertebb kétéltű szaporodóhelyévé vált. Sajnos nem volt szerencsénk, az egyik leghíresebb kétéltűvel, az alpesi gőtével nem találkoztunk, de a tó utáni túraszakasz mentén több olyan, kétéltűeknek kialakított élőhelyet láttunk (elkerítve, rajzokkal illusztrált információs táblákkal ellátva stb.), ami arról tanúskodik, a BNPI - az e célból indított természetvédelmi projekt keretében - erőfeszítéseket tesz a klímaváltozás által az egyik leginkább érintett élőlénycsoport, a kétéltűek hosszútávú megóvása érdekében. A Pisztrángos-tó meglátogatásakor elmaradhatatlan a közelében levő Nagy-forrás, valamint a viszonylag nagy kiterjedésű festői égerláp felkeresése is, utóbbinak felszínén Kis Pisti felfedezte az ott lakó réce család egyik tagját, miközben a többiek pedig a láp szélét övező zsurlókban gyönyörködtek.

A Szállás-hegy felkeresése - bár nem vizes élőhely, de - nagy élmény minden alkalommal, nagy köszönet Strumpf Marika és Hartmann Márti ötletgazdáknak! Csodás kilátás tárul elénk mind északra, a parádi medence falvaira, mind Galyatetőre, mind Kékestetőre. A hegy csúcsán a vadvirágok tömegéről már nem is beszélve, nagyon össze kellett magam szedni, hogy minden kérdésre adekvát választ tudjak adni. Szerencsére Zoli most is segítségemre volt, amit ezúton is köszönök.

Ebédünket a Rózsaszállás (ugye, milyen kedves elnevezés?!) erdészház előtt fogyasztottuk el. Ezt követően néhányan egy rövidebb utat választottak a hazatérésre, mi többiek pedig a sárga sáv jelzésen ereszkedtünk le az Ilona-völgybe. A völgy közelében levő Fekete-tó felkereséséről sajnos le kellett mondanunk, kárpótlásul felsétáltunk az ország legmagasabb természetes vízeséséhez, az Ilona-vízeséshez. Szerencsések azok, akik még az aszályos évek előtt vagy egy sok hóban bővelkedő téli időszakban láthatták e vízesést, mert azokban az időkben még teljes pompájában lehetett megcsodálni a bőséges vízhozamú vízesést. Nem lepődtünk meg, hogy most nem ez volt a helyzet. De a szomorú látvány megerősített bennünket abban az elhatározásunkban, hogy továbbra is túrázzunk el mielőbb az elapadás, a kiszáradás, a vízhozam-csökkenés stb.-nek kitett tavakhoz, kutakhoz, forrásokhoz és más vizes élőhelyekhez, hívjuk el családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, túratársainkat, és együtt gyönyörködjünk e helyszínek szépségében - addig, amíg lehet..., mert van esély arra, hogy pár év múlva már eltűnnek.

Legutolsó úticélunk a Szent István csevice-kút felkeresése volt, a fiúk több vödörrel is felhúztak a csoportunk számára e sokak által kedvelt, magas ásványianyag tartalmú természetes ásványvízből. Ezt követően felfrissülve lesétáltunk Parádfürdőre, ahova pár perc múlva megérkezett a Gyöngyösre készülő buszunk, amellyel szerencsésen hazautaztunk.

Ezúton is szeretném megköszönni Gurúz László túravezető társamnak a már megszokott és mindenre kiterjedő segítségét, Farkas Misinek a szép fotókat, a megjelenteknek a részvételt, a jókedvet, a sok nevetést, az informatív kiegészítéseket, a süteményeket és nem utolsósorban a kiváló túraidőt! Mert ugye, tudjátok: a túravezető a helyes útvonalért, a résztvevők pedig a kellemes időjárásért felelnek ????.

Nagy szeretettel várunk Benneteket a Mátrai tavak sorozat következő, 5. túráján, amely ugyan rövidebb lesz, kevesebb szinttel, de cserébe - reményeim szerint - néhány új látnivalóval és információval is lehet találkozni e június 13-i szombati programunkon. Részletek a KTE felületein.

Szabó Alexandra
Budapest
Farkas Misi fotói