Élménybeszámolók - lista

2026. szeptember 13.

Útvonalat előzetesen 3-an bejártuk, és száraz volt minden, mint a Kalahári. Kiírásnál jeleztem is, a Jegenye-völgyi vízesésnél ne számítsatok vízre, és a Paprikás-patakban sem, azt nézzétek meg fotón, vagy a neten.

Túra napján aztán csodák-csodája, zuhogott a víz, előtte kisebb tó, és folyt tovább a patakban...
Előző napok esőzése - mármint a Dunántúlon-, és Dunakanyarban, Budai-hegyekből jött szépen lefele a víz a maga útján!
Megnéztük Solymár középkori várát: nem sok maradt meg belőle, 2006-ban rekonstruálták.
Azért a kilátó, panoráma terasz és a várkút miatt kár lett volna kihagyni.
Gyorsan eljutottunk a Rózsika-forráshoz, megnéztük a 30-as évekbeli fürdő helyreállított maradványait, megcsodáltuk jobbról homokos hegyoldalban szabadon kapaszkodó fák gyökérzetét, jobbról patakon átívelő fahidakon – pallókon - köveken gyalogoltunk át.
Az eső jótékonyan hozott friss oxigéndús levegőt, kellemes kiránduló időt álmodva. Ki is használták sokan, babákkal, kisebb-nagyobb gyerekekkel, kutyával túráztak.
Miután megmentettem Szollár megunt - de drága-fotomasináját -, csakhamar elértük a benzinkutat.
Itt döntési kényszer elé álltunk, és a kényelmesebb megoldást választva az út mellett km hosszan parkoló kocsisor mellett gyalogolva vissza kanyarodtunk egyenesen Solymár centrumába, egyenesen a búcsú közepébe. Mivel az volt ezen a napon!
A svábok vallásosak - Mária út itt kanyarog település mellett -, templomuk utcájában rakodtak ki az árusok: volt ott minden kézműves csokoládé, törökméz, halva, „hosszú bajusz” lángos, bőrdíszmű, cifra ruha, sör-bor-pálinka és egyebek. És minden háromszoros áron, mint egyszerűbb helyen.
Közülünk volt, aki étterembe ült be, mások kávézóba, és vásárfiát is vettünk azért. Én a rég „nélkülözött” halvát…
Persze nem maradt el a sváb tájház és település római kori maradványainak megtekintése sem, mely a jeles nap jóvoltából ingyenes látnivalóval szolgált. Hagyománytisztelő, szorgalmas, munkaszerető nép a sváb, kiket anno oly kegyetlenül kitelepítettek 1945 után.
A település rendezett, virágos, tiszta, és az agglomerációnak köszönhetően ma már igencsak megnövekedett népességgel bír - 16 ezer fő!
Mindent látva és betelve irány a vasútállomás, és mi gyöngyösiek 18 órára itthon voltunk, pesti Timi mégelőbb.

Közel 9 km kényelmes túraút, remek idő, sok látnivaló, 7-en élveztük e napot Solymáron.
El is határoztam, legközelebb Hűvösvölgyből túrázunk Solymárra !

Erdélyiné Éva
Szervező beszámolója
Szollár Feri (megmentett) fotói