Élménybeszámolók - lista

2026. július 18.

Nagy és örömteli meglepetéssel szolgált számomra a „Mátrai tavak” sorozatunk 7. túrájának startjánál megjelent résztvevők ismételten, még a múlt szombatinál is nagyobb létszáma. A tíz települést képviselő 38 fő, köztük négy gyerek, nem a strand hűsítő vizét választotta programként, hanem inkább az ugyan árnyas, de legyünk őszinték, helyenként fülledt mátrai erdőknek az aszályos idő miatt sajnos már poros ösvényeit.

Sirok, Nyírjesi út buszmegállóból indult a csapat, hosszú, kígyózó sorban követve a kisebb emelkedőkkel tarkított kék kereszt jelzést. A kisméretű és már egy ideje mocsarasodó Nyírjes tavacskát éppen csak érintettük. Tudni kell róla, hogy ez egy tőzegmohaláp, ellentétben a sorozatunk keretében már az év első felében felkeresett égerlápokkal (pl. a Kékes északi oldala alatti Pisztrángos-tó és környéki égerlápok, továbbá a Galyatetőtől észak-keletre található Fekete-tó égerláp). Hazánkban nagyon ritkának számító, csupán 25, igen kis területű tőzegmohaláp található, amelyek nagyon ritka növény- és állatfajoknak adnak otthont. A Nyírjesi tó még „tartja magát”, nem száradt ki teljesen, de szomorú jövője borítékolható... Utunkat folytatva és kelet felé pillantva, 2-3 helyen is előbukkant a festői Siroki vár megkapó látványa a lombok alkotta „ablakokon” át. Sok fotó készült, hiszen több kilométeres távolságból nagyon szép látványt nyújtottak a felújított vár falai. A Darnó-hegy nyugati oldalában, továbbra is széles, kényelmes erdei utakon haladtunk előre. Kisvártatva véget ért az árnyat adó erdős szakasz, leértünk a Búzásvölgyi-tó észak-keleti sarka feletti kilátóhoz, amelynek árnyékában az éhes és a szomjúságtól eltikkadt csapat elfogyasztotta ebédjét, és végre megcsodálhatta a tó és a szépséges hátteret képező mátrai hegyek, a galyai és kékesi kilátókkal megtűzdelt vonulatok pompás látványát.

A Recsk község határában található Búzásvölgybe 1972-ben egy völgyzáró gátat építettek, hogy a völgyben folyó Búzásvölgyi patak vizét és a szomszédos hegyekről érkező csapadékot összegyűjtsék és mezőgazdasági, öntözési célokra hasznosítsák. Az így kialakított víztározó egy év multán már elérte jelenlegi, 54 hektáros méretét, így megkezdődhettek a haltelepítések. Ennek következtében a horgászat, majd a turisztika vált a térség fő vonzerejévé. A tó vize tiszta, ennek hatása, hogy az itt fogott halak húsa igen ízletes. Az átlagosan 2-2,5 méter mélységű, kis öblökkel, majdnem 200 kiépített horgászállással és változatos halállománnyal rendelkező tó horgászai számos rekordot értek már el a kifogott halak súlyát tekintve (fogtak ki már pl. 68,5 kg-os! harcsát, de számos egyéb halfaj kapitális példányai is horogra akadtak már). A tóban tilos a fürdőzés és a csónakázás, horgászat csak engedéllyel lehetséges! A kb. 7 km körkerületű tavat majdnem teljesen körbejártuk, megcsodáltuk a tiszteletünkre lomha szárnycsapásokkal a tó felett arra repülő óriási szürkegémet, az öblök csillogó felszínét számos helyen borító vízitök szőnyegeket. Először tapasztaltam, hogy - feltételezhetően a perzselő nap miatt az aranysárgában pompázó gyönyörűséges vízitökök virágai mellett - több nem kis méretű bőrszerű, vastag vízitök levél barnára „sülve„, elszáradva ringatózott a vízen. Nagyon szomorú látvány volt! Röviden arról szeretnék még beszámolni, mit/miket nem tudtunk megcsodálni. Ezt azért teszem, hogy aki esetleg a jövőben készül ide ellátogatni, próbálja jövetelét legalább egy-másfél hónappal korábbra ütemezni, akkor talán lesz esélye a mostanra már elszáradt vadvirágokat a tó körül sétálva megcsodálni. Nekünk nem volt szerencsénk a szombati túránkon, a parton ugyan sok szépség virított, de a következő két faj már nem élte túl a pusztító hőséget. Ilyen a fehér színű királyné gyertyája, másnéven genyőte, illetve a kék színű, légies virágocskát termő kecses hegyi len. Egy meglepetés azért ért, a korábbi itt tett látogatásaim során soha, de ezúttal találtam pár ágas homokliliomot, amely szintén légies, szinte csipkeszerű apró fehér virágaival tényleg elbűvölő látványt nyújtott. A tó észak-nyugati elkeskenyedő csúcsa előtt még megtekintettük a tó felett valaha átívelő fahíd mára már életveszélyessé vált, nem használható romját. Kilenc éve én még óvatosan, de gond nélkül átjutottam rajta akkori túracsoportommal, erre már egy ideje nincs lehetőség. Információim szerint van esély a híd újjáépítésére, de e munkálatok megkezdése még várat magára. Legutóbb pár hónappal ezelőtt látogattam meg a Búzásvölgyi tavat, igaz, akkor más évszakban, de a part mentén több helyen láthatóak voltak a hódok által megdézsmált/megrágott/felőrölt fatörzsek maradványai. Őkelméjüknek ez a tó maga a paradicsom, de a fák szempontjából rongáló hatás miatt e tevékenységük nem talál megértésre...

Elkövetkezett a nap kritikus pontja: még kb. 2,5 km volt hátra az ún. Halőrházig, ahol büfé üzemel, kiváltképpen most, a nyári főszezonban. Az esőket ígérő időjósok most is nagyot tévedtek, eső egy csepp sem esett, helyette árnyék nélküli uton, az ígértnél jóval forróbb, tűző napsütésben kellett csapatunknak már-már hőguta- és kiszáradás-közeli állapotban megtenni az életet adó vízet/sört/üdítőt áruló büféhez vezető utat. Szerencsére mindnyájunknak sikerült felfrissülni, és ezt követően már hamar, kb. 2 km megtétele után elértük Recsken a buszmegállót. Nagy dicséret illet minden résztvevőt, kiemelten a gyerekeket, akik zokszó, panaszkodás nélkül tették meg a felnőtteket is próbára tevő szombati túrát. Közülük is kiemelem Tibikét, Farkas Misi unokáját, aki már a KTE több kirándulásán/hőségtúráján is részt vett és derekasan vette az akadályokat.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, a csapatunk segítőinek, Krisztiánnak, Misinek, Gábornak a sor zárásával a támogatást. Misi még emellett fotózni is tudott, mindezzel elősegítve a túra sikeres dokumentálását. A „Mátrai tavak” sorozat legközelebbi túrájára augusztus 15-én szombaton kerül sor. Vele párhuzamosan, azonos útvonalon tartja „Zöld sávokon” tematikájú túráját Gurúz Laci túravezető társam. E túrára is szeretettel várunk minden érdeklődő túratársat és vendéget. Részletek hamarosan olvashatóak lesznek a Kékes Turista Egyesület honlapján és Facebook-oldalán.

Szabó Alexandra
Budapest
Farkas Misi fotói