Élménybeszámolók - lista

2005. május 15.

Rendezői beszámoló (főleg az előkészületekről és kicsit a túráról is)

A túra előtti héten egy délutánt töltöttünk Merva Lacival a Sár-hegyen, hogy szemetet szedjünk, s lemetsszük az ösvényre belógó ágakat-bokrokat. Sajnos a városból kivezető részen balra az árokban és jobbra egy kazal nyesedék között rengeteg szemét volt, ezt nem tudtuk összeszedni, koncentráltunk inkább a hobbitelkek utáni szakaszra. Jó pár óra eltelt, míg a kápolnához értünk. Az adótornyoktól idáig rengeteg metszenivaló akadt, szinte minddel megküzdve könnyebben járhatóvá tettük az ösvényt. Tovább Mátrafüredre már nem maradt időnk ilyen alapos munkára, ezt pár nap múlva Laci igyekezett pótolni. Észleltük, hogy a S- jelzés igencsak megkopott, néhol hiányos, s ráférne a felújítás, ami sajnos megint csak nem volt beleilleszthető a túra előtti teendőink listájába. Mátrafüredről igen gyors tempóban jöttünk le a kerékpárúton, versenyezve a sötétedéssel, hogy ki ér hamarabb Gyöngyösre.

A túra hetének utolsó négy napján terveztem a maradék szakaszok bejárását, metszését, takarítását és szalagozását. Elég kemény fába való fejszevágásnak tűnt elsőre, de valahogy minden nap összejött az előre tervezett penzum.
12-én, csütörtök délután a Mátrafüred-Kékes-Mátrafüred szakaszt jártam be. Sajnos elfelejtettem szemétszedéshez zsákot betenni, így csak a nagyját szedtem össze egy kisebb zacskóba. A legnagyobb metszést a Hanák Kolos-kilátó előtt kényszerültem elvégezni, ahol is szétdózerolták a turistautat. Azért, ahol lehetett, sikerült járható ösvényt kialakítani. Ez a munkám majdhogynem felesleges volt, hiszen rövid kerülővel is vissza lehet jutni a jelzésre. Minden esetre a hivatalos útvonalnak a kitisztított ösvényt választottam. A Muzsla-tető előtt felvertem a bokrosban egy fácánpárt, akik hangosan, megijedve csapdostak felfelé, hogy mielébb távolabb kerüljenek tőlem.

Másnap délután a 13 órás busszal mentem fel Mátrafüredre. A Kozmáry-kilátóban terveztem ebédemet elfogyasztani, fel is mentem, mivel úgy láttam, senki nincs épp ott. Felfelé menet hallottam ugyan valami motoszkálást, gondoltam is, hogy akkor mégis lesz fent valaki, de arra nem számítottam, hogy épp egy fiatal párt találok félreérthetetlen helyzetben. Felmérve a helyzetet elálltam az ebédem kilátóbéli elfogyasztásától, s egy „Bocs!...”-csal távoztam rögvest. Gondoltam, hogy ez a bejárás is jól kezdődik… Szemétszedéshez zsákot ismét nem tettem be, „szerencsére” találtam egyet, ami úgy-ahogy megfelelt. Ahol lehetett, ürítettem, mert ahogyan több nap van, mint kolbász, úgy több szemét is adódik, mint szemeteszsák...
A Farkas-kút hídjánál szomorúan tapasztaltam, hogy abból néhány deszka hiányzik, s maga a kút is kezd rossz állapotba kerülni, lehet, hogy valami korábbi áradás okán.
Az Õrlőmű után fél méteres keréknyomot hagyott az út sarába egy erdészeti jármű, próbáltam abban menni. Egy lépésemmel sikerült mocsárszimulációt megejtenem: Gondoltam, a két mélyebb keréknyom között el tudok menni. Lépést követve lábam süllyedni kezdett. Húztam, nem akart jönni. Lábszárközépig süllyedtem a sárba, s bár már számítva a teljes sárba dőléssel, valahogy mégis sikerült szabadulnom. Ilyesmi lehet a mocsárélmény is… csak onnan ritkább a szabadulás.

Dezsővárnál a korlátok és a falépcsők egy év alatt sokat romlottak, néhány korlát ki is dőlt. A szemetemet innen már nem vittem tovább, a Dezsővár aljában hagytam, rábízva további sorsát a dezsővári pontőrre. Sietnem kellett, hogy elérjem a buszomat, tovább már nem szedtem szemetet. A sárbalépést követően szépen néztem ki, ez főleg civilizált területeken (Gyöngyössolymoson és Gyöngyösön) okozott némi problémát...

Szombaton munka után ismét Mátrafüredre vettem buszjegyet. Krepp-papír szalagokat és néhány iránytáblát vittem magammal, és egy nagyobb reklámszatyrot szemetet szedni. Füredről a K+ jelzésen indultam Kékesre, azt az utat ezúttal szinte teljesen megtisztítottam. Útközben páratlan élményben volt részem, két muflont kergetett meg egy kutya. Szerencsétlenek, pedig jóval nagyobbak voltak a kutyánál, inkább rohantak, ahelyett, hogy közelharcba bocsátkozva egy-két szimpla orrbarúgással szerelték volna le a túlfűtött ebet.
Kékesen, Mátraházán, Mátrafüreden volt szükséges szemetet ürítenem. Mátrafüreden éppenhogy elértem az egyik utolsó buszt, ami segítségével Gyöngyösön se késtem le a buszomat, s így fél kilencre már otthon is voltam. Fáradt voltam, de még a pontőrök csomagjait is össze kellett állítani, meg a nevezési lapokat sorba rakni. Felét este, másik felét másnap hajnalban csináltam meg.

Vasárnapra maradt a 25 km-es táv kiszalagozása. Reggel nyolc óra előtt indultam neki a Sár-hegynek, az enyhe esőben. A Sár-hegyet jól ki kell szalagozni, hiszen ez a 15-ösök útvonala is – hogy családok kisgyerekekkel semmiképp ne tévedjenek el. Ennek megfelelően elég sok időbe tellett ezt megoldani. Ez a szakasz két helyen zűrös, az egyik a tornyoknál a jobbra letérés a bokrok közötti ösvényre (ide két táblát is tettem, meg szalagokat), a másik pedig a Pipis-hegyi repülőtér sarkánál a jobbkanyar. Itt a tanösvény táblára tettem egy iránytáblát, ami sokáig nem maradt meg, mert utólag senki se látta...

Az eső abbamaradt, szerencsére nem áztam meg, de ázott-nyirkos szemetet már nem nagyon volt kedvem szedni, azt tehát hanyagoltam.

Sástón találkoztam egy munkatársammal is, nem tudtam rábeszélni az esti lámpás programra… Útközben 3 szalamandra és több méretes meztelen csiga akadt utamba, rövid időket eltöltöttem megfigyelésükkel.

Solymoson ismét néhány csepp eső jött fentről, szerencsére az is csak rövid ideig. Késő délután lett, mire Gyöngyösre értem, az eléggé szemetes sínek között. Testvérem hazavitt, hogy átöltözhessek és bepakolhassam a füzeteket, okleveleket és a pontőrök csomagjait.

5 óra felé érkeztünk a rajthelyre, a Felsővárosi Általános Iskolához, ahol épp egy bútorbemutató ért véget. Az aula, amit mi akartunk birtokba venni, akkor még tele volt bútorokkal. Viccelődtünk is, hogy milyen jó lesz majd a kényelmes szép fotelekben a megfáradt, sáros éji vándoroknak a pihenés, de a bútorok csakhamar teherautókra kerültek.

Idén is a vártnál több érdeklődő tisztelte meg rendezvényünket, összesen 537 nevezés volt, bár most több ember vállalta a 15+40 km egymás utáni teljesítését. A magas részvételi szám miatt sajnos nem jutott mindenkinek idei igazolófüzet, kitűző és oklevél. Amíg volt, a tavalyi maradék füzetet adtuk, utána már csak egy A4-es lapot, aminek egyik oldala a tavalyi borító, másik oldala pedig útvonaltáblázat volt. Nagyon elszámoltuk magunkat, sajnos. Több résztvevőre terveztünk, mint az első évben, de közel kétszer annyian jöttek el. Jövőre igyekszünk elejét venni az ilyen jellegű problémáknak.

A túra legüdébb színfoltja a 46 fős turai iskoláscsoport volt, akik a 25 km-es távra neveztek, de később átneveztek a 15-ösre. Bár kétségtelen, hogy megjelenésük a rajtban is és a célban is nem kevés riadalmat okozott nekünk, s igencsak igyekeznünk kellett a sorállást elkerülendően gyorsan feldolgozni a szép számú csoportot.

Jobb idő és kevesebb sár fogadta idén a résztvevőket, mint tavaly, az első rendezés alkalmával. Volt néhány kisebb sérülés is, főként a Lajosháza felé tartó S négyzet jelzés meredek-köves lejtőjén. Akikről hírt kaptunk, autóval behoztunk a városba.

A célban elhangzott egy-két kritika, főleg a dezsővári pont környékével kapcsolatban, de a résztvevők többségének kellemes emlékeket hagyott az éjszakai gyaloglás. A csillagok a Mátrára ismét nemhiába ragyogtak.

Mit is mondhatnék még? Jövőre, Pünkösdkor, veletek, ugyanitt!

Szőke György