Kékes Turista Egyesület - részletek a természetből

„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

Történetünk - 2003

2003Ez egy sokszínű mese, amelyre sokan, sokféleképpen emlékezünk.
Mi a semmiből indultunk, s a mesénket csak elkezdeni tudjuk, a vége nem ismert. Mások máshonnan jöttek, másképpen élték meg az elmúlt éveket, az ő történetük más lesz. Mindegyik tanulságos lehet, mi így éltük át az elmúlt éveket.

Emlékező: Merva Eszter és László

Az új évben tovább bővítettük a kínálatot, tagjaink és barátaink részére egyaránt. Túra-programunkat egy eseménynaptárban össze, melyet aztán a következő években is rendszeresen kiadtunk. Ez már az egyesülettel közösen kialakított program volt.

Március 8-án az Olimpiai ötpróba keretében rendeztük meg az első teljesítménytúránkat. Lelkes, mindent a legjobban akaró hangulatunkat partnereink közül volt aki fűtötte, de volt olyan is, aki bizony hűtötte. A helyiek szimpátiája és támogatása mellett a „pestiek” üres ígéretei, megbízhatatlansága jellemezte az előkészületeket. A rendezvény végül nagyon jól sikerült, amint azt az ötszáz résztvevő sok-sok visszajelzéséből, reakciójából leszűrtük. Ráéreztünk, milyen jó is adni, sikerélményhez segíteni másokat, s ez az érzés sokáig vitte a rendezvényeinket...

Másik új vállalkozásunk az Országos Kéktúra mozgalomhoz való csatlakozás volt. A Mátrát három szakaszban, a Balaton-felvidéket és a Zempléni hegységet egy-egy többnapos menetben gyűrtük le. Eközben kialakult a társaság magja és a nekik legmegfelelőbb stílus, szervezési és vezetési forma, ami a legkitartóbb 10 túratársunkat majd 2006 szeptemberében eljuttatja az utolsó kilométerek megtételéig.

Szlovákiai és erdélyi túrasorozatunk továbbfolyt, mindig más vidékek csodáit ismertük meg, s így lelkünk határai egyre tágultak. Aki járt velünk a Székely-kőn, vagy a Tátra bármely csúcsán, az többé nem tekint arra az országra (s talán az ott élőkre sem) idegenül. Legalábbis ezt reméljük...
(Az előző évi tátrai túráink varázsát egyik társunk, Tóth Mari képei örökítették meg, melyekből az Erőműben egy szép kiállítást is rendeztünk, s azóta sokunk otthonának díszéül szolgálnak)

Törekedtünk elsajátítani a túravezetés alapjait is. Az egyesülés után kértük a „régiek” túravezetőit, vezessék a túráinkat, de harmonikus kapcsolatot hosszabb távon csak Gyuri bácsival sikerült kialakítani (aki aztán Rajki Marival szervezői hátterével az egész OKT-t végigvezette). Hozzánk az egyszemélyes, a teljes felelősséggel vállalt vezetési stílus (akkor még) közelebb állt: aki kitalálta, az valósítsa is meg az egészet! Ezért aztán a vezetői ambíciókkal rendelkezőkkel ezévben elvégeztük az alapfokú túravezetői tanfolyamot (összesen 16-an), s fokozatosan, egyre összetettebb feladatokon erősödve elértük, hogy néhány év múlva a hazai túráinkhoz már nem nehéz vezetőt találni.

Nyílt túráink egyre népszerűbbek, lassan alig akad útja a Mátrának, amit még ne jártunk volna be. Eszter évzáró túráján 98-an voltunk! Kialakulnak az egyes túraszervezőkre jellemző plakát-típusok, terjed az elektronikus kommunikáció... A két „Tiszta Mátrán” annyi az ember, hogy már-már nem győzzük őket munkával ellátni...
S folytatjuk az utak festését is!

A szervezet folyamatos változással próbálta követni a tagság és a túrák számának ugrásszerű növekedését. A 2003-as közgyűlésen bizalmat kapott új vezetés - némi „külső” segítséggel - a következő 3-4 évben képes is volt az „erdőből jövő kezdeményezések” kezelésére (bár rengeteg észrevétlenül maradt háttér-munka által), aminek köszönhetően ez az időszak kétségtelenül a felfutás, a terjeszkedés fázisához tartozik.

Furcsának tűnő, de sorsszerű ellentmondás: akik megteremtik a többieknek a természetben való megújulás lehetőségét, azoknak ebben alig van részük, s fokozatosan felőrlődnek.

(Persze, semmi sem tarthat örökké, ahogy egy egészséges erdő, úgy egy egészséges embercsoport is folyamatosan változik: megpróbálja alakítani a körülményeit, de amit nem képes saját ízlésére alakítani, ahhoz megpróbál alkalmazkodni...). Keményebb diónak bizonyult megtartani az elért szintet (ahhoz más is kell, mint lelkesedés), mint újabb és újabb kalandozásokba becsábulni...