Kékes Turista Egyesület - részletek a természetből

„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

Történetünk - 2002

2002Ez egy sokszínű mese, amelyre sokan, sokféleképpen emlékezünk.
Mi a semmiből indultunk, s a mesénket csak elkezdeni tudjuk, a vége nem ismert. Mások máshonnan jöttek, másképpen élték meg az elmúlt éveket, az ő történetük más lesz. Mindegyik tanulságos lehet, mi így éltük át az elmúlt éveket.

Emlékező: Merva Eszter és László

Mevisz Csoport A MEVISZ-turisták 2002 évi túraterve a tavalyi sikeres túrák megismétlése mellett néhány új szerű élményt is ígért: kerékpáros és vízi túrák, erdélyi kirándulás és szakszervezeti rendezvények színesítése is került be a programba.

Teljesítmény-túrázó kötődéseinket próbáltuk a mátrai túrák (Téli Mátra, Hanák Kolos, Szén-pataki túra) mellett a bükki nevezetes túrákon (Népek tavasza, Less Nándor) való részvétellel is erősíteni. Kiderült, hogy amíg a kis távokkal nem rendelkező mátrai túrákra csak a legedzettebbek vállalkoztak, a szélesebb kínálatú bükkiek nagy, máig tartó népszerűséget nyertek (a Népek tavaszára pl. két autóbusszal mentünk). Ezek után már tudatosan törekedtünk, hogy a csoportosan nézelődők és a vérbő teljesítménytúrázók is megtalálhassák maguk túra-örömét.

Saját szervezésű nyílt mátrai túrákat főleg a Keleti-Mátrában vezettünk, s igyekeztünk kapcsolódni egyéb rendezvényekhez. Ekkor találtuk fel a Húsvét-hétfői kistúrát, amely ugyan megosztotta a csapatot, de sokunknak máig egy alternatív tavasz-ünnep lehetőségét kínálja. Nyáron megpróbálkoztunk kerékpárok és a kenuk segítségével jutni új élményekhez. Az effajta túrázás kicsit nagyobb vállalkozó kedvet, sőt talán némi csavargó vénát is igényel, s nem vált igazán népszerűvé köreinkben. Mindössze heten vettünk részt a Bodrog-menti Kossuth triatlonon, huszonketten táboroztunk a poroszlói szakszervezeti üdülőben, s jártuk közben körbe (és át!) a Tisza-tavat, s csak tizenketten(?) voltunk a meseillatú őrségben...
Külföldi túráink egyike a már hagyományossá váló magas-tátrai túra volt (Krakkóval és a Hernád-áttöréssel kiegészítve), a másik egy új kaland, egy erdélyi túra, amelyhez Tóth Karcsi által sikerült megnyerni a bűbájos Varga Editet és Zsoltot, hogy régi hazájukból egy szép szeletet mutassanak meg nekünk...
Évzáró túránkat a Felső-Mátrában tartottuk. A túra után - a Vidróczky-csárdában elköltött kis estebéd és pezsgős jókívánságok közepette - adtuk át a személyre szabott emléklapokat mindenkinek, aki kedves volt nekünk, vagyis tényleg mindenkinek...

Az év egyik új színfoltja a Tiszta Mátra turistaút-takarító mozgalom első túrája volt, november 9-én. (Ennek története egy másik eseménnyel kezdődött, a Kékes Turista Egyesülettel való megismerkedésünkkel. ők két évvel ezelőtt alakultak, s alapos túravezetési ismeretekkel, határozott természetvédelmi elképzelésekkel és korszerű szervezeti formával rendelkeztek, vagyis olyan erényekkel, amelyek bennünk még csak csírázgattak. Azt, hogy ők mit láttak meg bennünk, nem tudom (talán bevallják egyszer...), de gyors egybekelés lett az ismerkedés vége, s a 2002. évi közgyűlésén a kis létszámú KTE 56 új taggal gyarapodott... Azóta működik ez a kapcsolat, gyakori civódások és kibékülések árnyékában - mint általában a szerelmi házasságok.)
A takarító-túra a Gyöngyösi Mátra mintegy 80 km össz-hosszúságú turistaútvonalát fedte le. Több hónapos előkészítés után, melynek során minden elérhető fórumon (plakátok, röplapok, újságok, a helyi rádió és tévé útján) terjesztettük a gondolatot, hogy nem másra kell várni és mutogatni; nekünk maguknak kell lehajolni a szemünket szúró szemétért, az önkormányzat támogatását is elnyerve került sor erre a sorsfordító eseményre. Jöttek sokan: ismerősök és akkor nekünk még ismeretlen természetjárók, gyöngyösiek, fürediek és más környékbeliek, s rengeteg szemetet összeszedtünk. Szerintem ettől a naptól nevezhetjük magunkat turistáknak, s addig mondhatjuk ezt magunkról, amíg ezt és az azóta sok más önként vállalt (s ezért véresen komoly!) természetvédelmi feladatunknak megfelelünk.