Élménybeszámolók - lista

2003. május 31.

Néhány hónapja szép festmény díszíti a tárgyalónk falát. Egyik turista társunk, Tóth Marika festette és ajándékozta a MEVISZ-nek. A kép, egy tavalyi túra emléke, a Dunajec folyót és a felette magasodó sziklákat ábrázolja. Szeretjük ezt a képet!

A cikk megjelent a Forró drót 2003. májusi számában:
Érdekes és bizonyára tanulságos lenne megtudni azt, hogy egy szakszervezet tagságát mi köti leginkább a szervezethez, azon túl, ami legalapvetőbb érdekeik védelmét és képviseletét érinti. Egyáltalán fontos-e az, hogy a szakszervezeten belül kisebb csoportok sajátos érdekeik vagy érdeklődésük alapján megszerveződjenek, megerősödjenek? Kezdeményezze, támogassa-e ezeket a szakszervezet vezetése?
A mi elgondolásunk kezdetektől fogva az volt, hogy minél több szál köti tagjainkat a MEVISZ-hez, annál erősebb, összetartóbb lesz az alapszervezet. Így tehát engedtük is, szerveztük is a különböző érdeklődésű csoportok megalakulását, anyagilag és különböző szolgáltatásokkal is rendelkezésükre álltunk.
Néhány példa erre: A munkahelyi kisközösségek kulturális vagy egyéb szabadidős programjait évente egy alkalommal anyagilag támogatjuk; rendszeres színház- és koncertlátogatásokat szervezünk, gyermeknapon tagjaink gyermekeinek, unokáinak budapesti kirándulással kedveskedünk, stb..
Két éve néhány természetszerető tagunk gondolta úgy, hogy kirándulásaikra rendszeresen meghívja az érdeklődő kollégákat. Szépen kivitelezett meghívókat plakátoltak ki és „ravaszul” mindegyikre ráírták, „gyertek velünk, mert egyedül nem megy!”
Néhány hónap múlva így alakult meg a MEVISZ turista csoportja, melyet nem a cég, hanem a szakszervezet támogat - na és az a több mint ötven ember, - a kemény mag - aki anyagilag is áldozatot vállal azért, hogy kedvteléseinek éljen. Házaspárok, családok, barátok - ők alkotják ezt a csoportot, nyolctól hatvan éves korig.
A természetjárás, a természet szeretete, a nehézségek leküzdése, a csoporton belül megerősödött szolidaritás és barátság igazi erős kollektívát hozott létre, olyannyira, hogy 2002-ben csatlakozva a Kékes Turista Egyesülethez, annak motorjává váltak. (Fontos megjegyezni, hogy az egyesületen belül a csoport ragaszkodott a MEVISZ névhez, így a nevük most: KTE - MEVISZ csoport)
A csoport létrehozói, Merva Eszter és László fáradhatatlan szervezők, fanatikusak is egy kicsit (bocs!), de páratlan módon gondoskodnak mindenről és mindenkiről. Õket erősítik mostmár Diák Tibi, Halász Vera, Juhász Márti és még jó néhányan. Legbüszkébbek a gyerekekre, Juhász Janikára, aki 11 éves és ezüst jelvényes, Molnár Dórira, aki 10 éves és bronzjelvényes turista, hasonlóképpen a Verebélyi, az Oszlánczi gyerekek, na és mindannyiuk kedvence, a majd kétméteres Pap Robi (ő ugyan már egyetemista, de a felnőtteknek mégiscsak egy nagy gyerek, - és ahogy sóhajt minden étkezésnél,„ azt hittem többet adnak!” - és aztán vacsora után előveszi az édesanyja által gondosan csomagolt rántott szeleteket, hogy jóllakjon).
A csoport megalakulása óta kétszer járt a Tátrában, tavaly Romániában, a Bihar-hegységben, és most nyáron már Székelyföldre készülnek.
A Mátrában majd minden szombaton megtalálhatók, de ha nem, akkor - biztos a Bükköt, a Cserhátot vagy a Pilist járják. Útjaikon nemcsak a természeti szépségekkel, hanem a kulturális értékekkel is ismerkednek. Jártak Krakkóban és Kassán, Nagyszalontán, Gyulafehérváron és Torockón, Hollókőn és minden kisfaluban-városban, ami útjukba esik.
Évente kétszer a Mátra „kitakarításakor” (szemétszedésről van szó természetesen) a létszámot, a lelkesedést ők adják. Aktív résztvevői a botanikus túráknak is.
Az idén nagy tervük az országos kék túrát elkezdeni és a zempléni, mátrai szakaszt végig, a Balaton-felvidékit pedig részben végigjárni. Közben már (mondhatni mellékesen) felkeresték a Bükk forrásait (70 km), négyszer „hótaposó túrán” voltak, hóvirágot, kökörcsint kerestek a Bükkben (sajnos az idén csak hó volt, bezzeg tavaly!).
Lesz még kerékpár- és kajaktúra Poroszlón, Gömörben és az Õrségben. Nem sorolom. Csodálatos programok, élmények várják őket az idén is, és ők is várják, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk.
Miért jó ez a MEVISZ-nek?
Mert jó nézni, ahogyan különböző kis csoportok, most már köztük a turisták is, szervezkednek, programot találnak ki és szerveznek maguknak, másoknak. Barátságok kötődnek és, ez a munkában is fontos dolog. Szívesen fogadják a MEVISZ támogatását, szolgáltatásait, de maguk is vállalnak áldozatot. Ragaszkodnak a szakszervezetükhöz, és büszkén viselik is nevét.
Ugyan miért ne lenne ez jó nekünk?

Rajki Sándorné