Élménybeszámolók - lista

2009. január 31.

„Hangulat„ Kis téli Mátra 2009


Tél, január utolsó szombatja, a program immár hatodik alkalommal a ránk osztott és általunk szívesen vállalt „Kis téli Mátra” túra vezetése.
Az időjósok „kemény” hideget jeleztek, de szelídebb lett a reggel, alig voltak mínuszok. Indulás Mátrafüredre, hogy időben a helyszínen legyünk, de egyesek már megelőztek. A reggel még felhős, nem sok a derűre utaló fény az égbolton. Összeáll kis csapatunk, öt fő kivételével mindnyájan a „Kékes” tagjai. Elinduláskor a két „kutyalegény” vidáman rohanna már előre a gazdáját rángatva a pórázon, de fegyelmezik őket. Alig fél óra gyaloglás után már megjelennek a bíztató fénycsíkok az égen. Köszöntjük Máriácskát, kortyolunk a Rákóczi forrás jeges vizéből, és vidáman kapaszkodunk fölfele. Mire megpillantjuk a Kékes-tető őszes-boglyas csúcsát, már kivillan egy-egy napsugár. Hófoltok, majd egyre összefüggőbb a hótakaró. Nem vastag, de kevés friss hóval pótoltan nagyon jól esik, a friss levegőre vágyó testünknek és lelkünknek, a látványa és a ropogó-csikorgó hangja, lépteink alatt.
Az Ózon-szállónál folyó munkálatok miatt kerülő úton haladunk tovább, de semmiképpen nem bánjuk, hiszen a kilátás nagyon szép. A szanatórium impozáns épületének havas tetejére már ráömlött a Nap ragyogása. Néhol egy-egy csipkefelhő a fák hegyére tűzve, még lebeg. Egyre nagyobb a kékség, a visszavonuló felhőktől újból birtokba vette az eget a Nap. Az erdő fái, mint egy szabályos vonalvezetésű grafikán, felkarcolják fekete sziluettjeikkel a fehér alapot. Az ösvény szélén őrködő szikla leereszkedően mosolyog, ő többször látott már ilyet, közben kidomborítja idomait –a lecsupaszított bokrok közül- a fény felé.
Mátraházán a parkolóban kis pihenőt tartunk, majd a „tátrai emlékhely” felé tartunk, ahol csapatunkat a fényképezőgép lencséje elé dirigálja a túra-vezető. Visszatérve a sárga jelzésre, haladunk a napsütötte havas erdő fái között tovább. Kikerülöm az árva falevelet út haván, mely hiába reménykedik az új tavaszban, a napsütötte hóról a fa ágára vissza már sohasem kerül. Odébb kis ágacska nyújtózkodik, emlékezik a nyárra, tetszeleg a napsütésben, kecses árnyéka finom rajzolat a szűz havon.
Az etetőnél nincsenek vadak, hogy megleshetnénk őket! Nyomaik azonban többfele is mutatják jelenlétüket.
Mennyi szépség! A moha hamvas zöldjén vércsepp a galagonya termése, eleven élet a fagyos avarban.
Az ágak fényesednek, a fák tövében megmaradó hófolt mellett, már parányi tavacska tükrözi vissza a kékséget és a fényt. A madárkák is hangos füttyszóval jelzik, hogy jön a tavasz.
Lajosháza fele ereszkedve elfogy a hó és megjelenik a sár. Gyakran az erdő vastag avar szőnyegén lépkedve, kerülgetjük a vízfolyásokat, dagonyás szakaszokat.
A kőbányánál a rendben jelzett, kerülő úton haladunk tovább, Mátrafüred felé.
Délutánra -úgy tűnik-, újból beborul, mi megköszönjük egymásnak a jelenlétet és az időnek, hogy kegyes volt hozzánk.

Szabó Zoli képei