Élménybeszámolók - lista

2007. december 31.

Sokan sokféleképpen búcsúztunk a 2007-es évtől. Voltak a táncos lábúak különböző szórakozóhelyeken, a szokásos házibulizók, az „otthon maradok, tv-t nézek” kategória, a szorgalmas dolgozók (akikre felnézek, legyen bármi is a foglalkozásuk, hiszen ők dolgoztak az év utolsó napján is), az édes kettest előnyben részesítők (igazat adva nekik), és volt egy sokaknak furcsa csapat, akik nekivágtak a Mátrának és egy 20 km-es túrával köszöntek el. Sokszor gondolkodtam azon, hogyan lehetne kicsit extrémebben tölteni a szilvesztert. Nos, itt volt az alkalom. Nem kellett sokat tervezni, gondolkodni, még az időjárás miatt sem, egészen december utolsó napjának délelőttjéig. Ugyanis a váratlan havazás egyszer csak meglepett. Barátnőmmel útnak indultunk, mit sem sejtve az előttünk álló és leküzdésre váró akadályokról.

A találkozó a gyöngyösi buszpályaudvaron volt. Szétnéztünk, vajon melyik kupac ember lehet a mi csapatunk, de szemmel láthatóan mindenfelé buliba induló fiatalok gyülekeztek. Majd a túloldalon megpillantottam egy ismerőst, gyanús hátizsákkal. Vettem a bátorságot (ami még ilyen esetben sem jellemző rám), és odamentem érdeklődni, hogy ők is „A” túrára érkeztek-e. A túravezetőnk állt előttem, Szőke György. Rövid idő alatt összegyűlt a 26 fős, vidám társaság, és valamivel 6 óra után elindultunk a bicikliúton, ahol az autósok dudáltak, integettek a hóbortos csapatnak. Kemény túratempóban, csodálatos hóesésben és elesésben a Kozmáry-kilátó volt az első állomás, ahonnan kis pihenő után hatalmas hangulatban az irányt Sástónak vettük.

Elkezdődtek az akadályok. A hó még mindig csak hullott, a kövek csúsztak, egyre jobban kezdtünk elmerülni az erdőben, a hóban, s kezdett egyre hidegebb lenni. A jókedv egyre fokozódott Sástón, ahonnan a következő állomás a Rákóczi-forrás volt. Megvártuk, hogy ihasson mindenki a forrás melegnek ható vizéből, s elindultunk vissza Mátrafüredre a Máriácskát érintve.

A folytatásban pihenőt nem tartva - mert ketyegett az óra, mert még várt ránk pár kilométer. A reptér mögött haladó turistaúton, az erdészház mellett elhaladva eljutottunk a Szent-Anna kápolnához. Innen még sietősebbre kellett venni a tempót - de nem annyira, hogy ne lehessen egy-egy pillantást vetni Abasár kedves, mesevárosra emlékeztető fényeire -, mert a jeges köveken, meredek, szűk ösvényen több idővel kellett számítani a Sár-hegy meghódítására és a Cseplye-tető elérésére, ami nemcsak csúcspontja volt az estének, hanem itt volt az Óév búcsúztatása és az Újév köszöntése. Pár perccel éjfél előtt megérkezett mindenki, és vártuk, hogy éjfélt üssön az óra.

A –10 fokos hidegben, a hótól elázva elénekeltük a Himnuszt. Mint ilyenkor a legtöbben, én is gyorsan átpörgettem az előző év kellemes, meghatározó pillanatait, mint például a londoni futóversenyt megelőző „vajon elérjük-e a gépemet” maratoni futást. Majd előkerültek a pezsgők, forralt borok (kinél forrónak már nem mondható tea), és koccintottunk. Sajnos a tűzijátékok Gyöngyös irányában nem igazán voltak láthatóak a köd tréfája miatt, ezért kicsit odébbmentünk, hogy láthassuk: milyen fényáradattal búcsúztatják Abasáron a 2007-es esztendőt.
Az új esztendő első lépései a Cseplye-tetőről - komoly túrázókat is próbára tevő - egészen Gyöngyösig, a hó alatt jégpáncéllá fagyott úton, guruló köveken, bokrokba kapaszkodva, embert próbáló körülmények között tettük meg, kéz és lábtörés nélkül.

Felejthetetlenné tette e különös szilvesztert Szőke Gyuri immár hagyománnyá váló túrája, ami még a fejlámpák táncának látványával csak fokozódott, amelyek kígyó alakot öltve világítottak a sötét éjszakában.

Máté Judit Krisztina
Benei Krónika