Élménybeszámolók - lista

2006. március 18.

Ott kezdem, hogy ez életem első túrabeszámolója, illetve ez volt életem első teljesítménytúrája is.

2006-03-17: Egyedül vágtam neki a megmérettetésnek, péntek ebédidőben már a buszon csücsültem. Kb 3 órára már Mátrafüreden is voltam. Egy nagyon szimpatikus panziót választottam (Famili Panzió). A hölgy nagyon kedves volt, segítőkész, és a panzió ott volt 5 percre a másnapi rajttól, a Művelődési Háztól is. Azért indultam el már pénteken ilyen korán, mert gondoltam: ha már itt vagyok életemben először, nem szeretnék egyből csődöt mondani. Ahogy beértem a panzióba, szedelőzködés és terepszemle következett. Hát persze, hogy a másnapi túra kb. 8 km-es szakaszát térképeztem fel, hogy mi fog várni másnap. Minden simán ment, a jelzések tökéletesek voltak, gondoltam: itt holnap tuti nem tévedek el... Na persze túl szép, hogy igaz legyen. Ugyanis a Som-nyeregnél a térképem 3 jelzést mutatott (gondolom másnak is). S-/SO/Snégyzet. Az útmutatóm azt mutatta tovább (és a másnapi térkép is, amit kaptunk a túrán), hogy a sárga vonalon kell menni. Na wazz, az volt a legkeményebb dolog, ugyanis borzasztó meredek volt, és én persze vakon bedőltem a térképnek. Hát meg is szívtam keményen. Az eredmény: kb 20 esés, térdig átázott nadrág ill. cipő. Szerintem én lehettem arra az első, amióta leesett a hó. :-) Hát mondtam ha holnap is erre kell menni, én menten betojok. Mire fölértem a Kékes tetejére, már 6 óra volt. Sötétedett is, elkezdtem parázni. Szerencsére útbaigazítottak, azt mondták 5 perc múlva indul vissza a busz Füredre, több se kellett, rohantam mint a nyúl. Szerencsére elértem és szedett-vedett állapotban haza is értem nagy megkönnyebbüléssel, és a holnapi túra szép gondolataival.

2006-03-18 szombat, a túra napja.
8 órakor már beneveztem a 20 km-es távra, gondoltam elég lesz ennyi elsőre. Utólag azt mondom, igazam is volt. Megkaptam a kézikönyvet, induláááás! 8:05-kor indultam el a már ismerős útvonalon, tudtam előre: mi lesz a keményebb rész, és mi a könnyebb. Az első EP. hamar jött, a Muzsla-tetőn vártak a pontőrök. Itt nem is teketóriáztam sokat, indultam is tovább. Hamarosan következett a Rákóczi-forrás. Itt ágazott el a 40-esek útvonala, de mivel én 20-as voltam, folytattam utamat a S- jelzésen. Ez még egy könnyű rész volt, nem is sejtettem, hogy hamarosan brutális emelkedők lesznek. De hát a Mátra az Mátra. Előtte még Mátraházán volt a következő EP. A pontőrök csokival fogadtak, felvetettem 2 érdekes kérdést is nekik. Az egyik az volt, hogy mindenki a sárga háromszög jelzéstől jött, egyedül én voltam becsületes, mert én a megadott sárga vonalon jöttem. :-) A másik kérdésem, visszagondolva a tegnapi bemelegítésre: megkérdeztem, hogy a Som-nyeregnél, ahol tegnap eltévedtem, merre is kellett volna menni. Hát a körön kellett, nem a vonalon. (Persze a térkép mást mutatott megint...) Megköszöntem az útbaigazítást, és indultam tovább. A Som-nyeregtől indult a kemény rész. A hó ki se volt taposva, szegény turisták maguknak vágták szinte az utat. A Pisztrángos-tó (EP.) után a K+ jelzésen nagyon nehéz volt a feljutás, egy kínszenvedés volt (nekem), mire felértem a Kékesre, ez volt a legnehezebb rész a túrán, de a Kékes étteremben megnyugtattak, hogy ennél csak jobb lehet már. Fel is tankoltam ott, a választék talán itt volt a legjobb (alma, kivi, citrom és forró citromos tea). Innen már csak lefele vezetett az út, kb. 8 km volt még Mátrafüred, persze az út nem volt kitaposva, a végén már nem is érdekelt a dolog, csak mentem, nem számít, hogy minden átázott. És nemsokára elérkezett a cél, a Műv. Ház, ahol beregisztrálták az adatokat (ha jól tudom, 3,9 lett az átlagsebességem). :-). Futni egyelőre még keveset futottam, sőt szinte semmit, de hát elsőre az a lényeg, hogy gyalog teljesítsem a távot, a futás ráér. Az időm is tetszett, ahhoz képest, hogy ez volt az első, az időm 5:08, ami ugye jóval a szintidőn belül volt. Megkaptam az oklevelet és a kitűzőt, és büszkén indultam haza, gondolva arra, hogy jövőre lehet a 30-asra jövök, és bízom benne, hogy még jobban szerepelek.

Összesítve: nagyon jó túraidő volt, jó, nem mindenhol, volt ahol 80 cm-es hóban mászkált az ember, szimpatikus emberek és sikerélmény. Jövőre ugyanitt!

RushBoy