Élménybeszámolók - lista

2026. július 11.

A nyaralási szezon, a várható hőség és a tervezett nagy (+ 740 m!) szintemelkedés ellenére 25 fő döntött úgy, hogy ezúttal is csatlakozik Gurúz Lacival közös túránkhoz. Köztük volt egy óvodás és egy kisiskolás korú kisfiú is, akik már a márciusi, „Mátrai tavak” sorozatunk első kirándulásán is velünk tartottak. Minden elismerésünk őket illeti!

A „Parádsasvári elágazás” megállóban szálltunk le buszunkról, majd elindultunk a Köszörű-völgyi víztározó felső kapujához. Ott már várt ránk Csortos Krisztián, aki az Észak-magyarországi Regionális Vízmű képviseletében mind a Csórréti víztározó márciusi meglátogatásakor, mind most is a kísérőnk volt. A Csórrétihez hasonlóan ez a víztározó is egy szép, festői völgyben található. A víztározó gátján tartotta kalauzunk az első tájékoztatóját, amelynek keretében felsorolta, mely települések kapják e tározóból az ivóvizet, ismertette, milyen keretek között zajlik az együttműködés a három mátrai víztározó között a térség zavartalan és minőségi ivóvízzel történő ellátása érdekében, esetleges műszaki hiba előfordulása esetén is. Szót ejtett a közelmúltban végrehajtott és a jövőben tervezett fejlesztésekről is. Kitért arra, miként hat az aszályos időjárás a víztározó működésére, amelynek vízszintje szemmel láthatóan most alacsonyabb volt az átlagosnál. Csoportunk személyesen megszemlélhette a nyersvízből ivóvízzé alakítás, a szűrés, a tisztítás szigorúan szabályozott és rendszeresen ellenőrzött folyamatának állomásait. Kalauzunktól minden kérdésünkre részletes választ kaptunk, majd ezt követően - a jelenleg ötcsillagos szállodaként üzemelő egykori Károlyi-kastély impozáns épület-együttese mellett elhaladva - megkezdtük gyalogtúránkat.

Utunk nem a falun keresztül, hanem azt nagy ívben megkerülve, az árnyas erdőkben vezetett. Hamarosan megérkeztünk a jelenleg már magántulajdonban levő Parádsasvári/Gyári tóhoz, amelyet csak a kerítésen keresztül tudtunk megszemlélni, de tapasztalhattuk, még él. A közelében levő Páfrányos-forrásnál a nap előttünk álló legnehezebb szakasza előtt kis pihenőt tartottunk, majd nekivágtunk a helyenként nagyon meredek, az utolsó pár száz méteren sok-sok kővel is tarkított emelkedőnek. Mind a felnőttek, mind a gyerekek derekasan helyt álltak, pedig már a lombos erdő ellenére is igencsak izzasztó melegben kellett kapaszkodnunk. Aranyos jeleneteknek lehettünk szemtanúi, amint a nagyobb kisfiú, Márk segítette kisöccsét, Mátét az előrehaladásban. De édesanyjuk bíztatása, türelme, helytállása is példamutató lehet sok, természetet kedvelő kisgyerekes szülő számára: több olyan játékos ötlettel (pl. rövid pihenőket tartva 5-ig/10-ig számolt együtt a gyerekekkel, és csak ezután indultak tovább, vagy bíztatta a kisfiúkat az előttünk levő turistajelzések felkutatására, ezáltal is sikerélményt adva nekik stb.). A gratuláció nem is maradt el, a felnőtt túratársak meg is tapsolták a kisfiúk teljesítményét! Ezt az anyuka is megérdemelte, hiszen egy-két rövid szakaszon a hátán vitte Mátét, aki viszont e pihenők után már újra újult erővel folytatta a gyaloglást.

A Rudolf-tanyai elágazásnál elköltött ebéd után a két kisfiú az anyukájukkal elbúcsúzott tőlünk, és még több mint 4 km-t megtéve, Vércverésen keresztül lementek a Mátra-nyeregig, ahol édesapjuk várt a kis hősökre. Ránk még várt egy kicsivel kevesebb mint 5 km táv és felfelé 220 m szintemelkedés. Eredetileg nem meghirdetve, bónuszként ismét felkerestük még a Galyatető alatti Fekete-tavat is (amelyet márciusban is láttunk már). Sajnos a tó már egyre szomorúbb látványt mutat, a hőség miatt egyre több víz párolog el a felszínéről és egyre kevesebb a víz-utánpótlás. Talán azért abban bízhatunk, hogy a csapadékosabb évszakokban a tó újra visszanyeri az égerlápok igazi arcát. A Martalóc-forrást érintve végül feljutottunk a galyatetői parkolóhoz, feltöltöttük kulacsainkat finom, friss, jéghideg mátrai ivóvízzel, majd a kis boltnál egyéb felfrissülési módokat választva fejeztük be túránkat, és a kisvártatva megérkező busszal lejutottunk Gyöngyösre.

Gurúz Laci túravezető társam segítségét, a túratársak részvételét, Farkas Misi fényképes dokumentálását nagyon szépen köszönöm!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk túrasorozatunk következő állomásán július 18-án szombaton. Készüljetek, nem fogunk fázni akkor sem! A túra részletei már megtalálhatóak a Kékes Turista Egyesület honlapján és Facebook-oldalán.

Szabó Alexandra
Budapest