Élménybeszámolók - lista

2026. június 25.

Lehetséges hogy az idei nyár legmelegebb napján tettük meg hazánk egyik legszebb tá-ján kirándulásunkat ?

Egyik utitársunk indulás reggelén le is mondta az utat sajnálatomra, így utolsó percek-ben már hiába próbálkoztam 2 személynél a meglévő hajójegy átruházásával...

Utazás simán és kényelmesen, Ani unokájával már az Esztergomba tartó busznál várt bennünket Pesten.
Felgyalogoltunk a Bazilikához - persze annak bejárására most nem volt idő -, kis kó-válygás után a Macskaútnál voltunk. Valamikor a középkorban építették, a Bazilikát köti össze a Várral-Vizivárossal. Valószínűleg menekülés célját is szolgálta, amellett hogy rövidítette az utat a két épület és a Duna közötti vonalon.„ Surranóként” is nevezték. Törökök is használták, akkor Szulejmán-lépcsőnek nevezve. Déli kazamatától indul, meredek - keskeny lépcsősor.
Hősiesen végigmentünk, de már sétahajózás után nem kívánta a többség igénybe venni...
19. századig használták, majd a Bazilika építése idején lezárták, majd betemették, helyét benőtte a bozót. Dr. Horváth István múzeumi főrégész kutatásai nyomán derült rá fény a 90-es években. 2001-ben felújították, 2018-ban ismét lezárták statikai okokból. Ma már végigjárható, meredek, a panoráma remek innen is.

Sajnos a várra nem futotta időnkből, dehát egy napba nem lehet mindent besűríteni.

Prímás szigetre értünk le, társaság nagy része átment a Mária Valéria hídon - 1895, elne-vezése Ferenc József - Erzsébet királyné legkisebb gyermekéről -, 2 világháború pusztí-tása után 2001-ben újjá építve. Magyar - Szlovák barátságot szimbolizálja, nagy forgal-mat bonyolít.
Hárman maradtunk a szigeten, ketten kávéztak, én nekiindultam feltérképezni honnan indul a hajónk. A Sobieski sétányt a lengyel király szobrával meg is találtam. Sobieski János lengyel királynak köszönhetjük Esztergom 140 éves uralomból való végleges felszabadítását. Ugye milyen mélyen gyökerezik a lengyel-magyar barátság, mely utóbbi években majd kettétört !

A Duna parton egy fantasztikus méretű nemzetközi sétahajó horgonyzott, tovább menve „Esztergom ”felirattal egy épület állt a vízben, lánccal lezárva bejárat. Hát ez volt hajóállomás… Elsőre nem tételeztem fel !
Még tovább 1 újabb kikötői építmény. Itt még kétségeim voltak sétahajónk indulási pontjáról.

Átmentünk mi is a remek látványt nyújtó hídon, rövid időn belül megtaláltuk a Közép-kori éttermet. Be is kvártélyoztuk magunkat 3-an a légkondis „pajtába”, a hőség tikkasztó volt kinn.
A jólelkű csaposné rögtön üdvözölt, „No csöcsöském zabálnál” ? Hétköznap ellenére sokan voltak, kisebb-nagyobb társaságok, remek hangulat. Hétvégén tömeg, hetekkel előre asztalfoglalás. 18 éve nyílt kiváló ötlet nyomán, ám utóbbi 8 évben lett ennyire népszerű.
Hiába várakoztunk többiekre, megrendeltük sörünket, fél literes zománcos bögrében érkezett.
Itt már kénytelen voltam felhívni a társaságot, végre Gyuri fel is vette. Igazság szerint a Bernát sörözőt nemigen akarták elhagyni, mint kivettem szavaiból. Némi rábeszélésre volt szükségem. Jöjjenek-, ha már le van foglalva helyünk e kívülről rozzant pajtának tűnő kiváló helyen.
Belülről remek korhű kialakítás, masszív hosszú tölgyfaasztalok és padok házi pokróc-cal ülésen, falakon és mennyezetről lelógva aztán minden mi környékről és messze földről előkerült: koponyák, köcsögök, paraszti szerszámok és eszközök, óriási szerencsekerék néha üzembe is helyezve.
És az egyik fő látványosság, a t„ömlöc”: óriási madárkalitka forma vastag kovácsoltvasból készítve. Ép belefért-, kuporodott a tömlöcbezárt, mint pl. Szollár Feri. Óriási baltával csapott a tömlöcrácsra a fogadós fiú, hogy móresre tanítsa a helytelenül viselkedőt. És egy hölgy is, ki szintén keresetlen szavakkal illette a fogadóst, belülről kiabálva hely szelleméhez illő pallérozatlan nyelven...

Megrendeltük menünket a „nagy zabáláson”, ilyenekből választva, mint Fokhagymás csirkehónalj, Kopakjavett egész csibe, Himlős vizi bestia, Feketeseggű, Tehenészlány combja stb...
Nem várattak meg bennünket, óriási adagok jöttek fatálcán cipóval vagy házi kenyérrel, rengeteg körettel és salátával. A cipóban tálalt fokhagymaleves rengeteg sajttal, vagy a káposztaleves füstölt hússal, kolbásszal sem volt semmi adag! Lilinek - a 11 éves unoka - még szilvásgombóc is került.
Úgy láttam, senki nem tudott megbírkózni az adagokkal, így nagy megelégedésemre Mackónak is jutott otthon, finom csontival vegyesen. Nem is volt panasza.
Árak nem magasabbak, mintha itthon egy közepes kategóriájú étteremben fogyasztot-tunk volna.
Szívélyes-barátságos személyzet álcázva a látszólagos „durvaság ”mögött.

Azért még egy kis fagyizás, ostyázás belefért mielőtt átmentünk a Mahar Passage séta-hajónkhoz, és már üzemben volt ! Ontotta ki-be a hajózni vágyókat, fáradtan vártuk sorunkat. Persze hogy a nyitott fedélzetre mentünk, mindenkinek jutott hely bár iskoláscsoport, pedagógusok külön csoportja, és sok más kiránduló megtöltötte a hajót. (Azért már juthatna némi pénz lecserélni e kiszolgált járgányokat, szelik a hullámokat vagy 40 éve! Bár műszakilag nem volt probléma, csak küllemre.)

Csodálatos panoráma Esztergomra, a kavicsos fövenyre - sokan lubickoltak a hűsítő habokban gyerekkel, kutyával -, és Párkányra. Kis szellő lengedezett, kellemes volt a nézgelődés.
Egyik társunk kidőlt a hőség, zsíros-nehéz étel, ringatózó hajó jóvoltából, de szerencsére mire a gyönyörű szobrokkal díszített köztéri ivókúthoz értünk, és jól lelocsoltuk-leittuk magunkat, helyreállt egészsége.

Ezután már igyekeztünk a vasútállomásra, indult is kényelmes emeletes zónázó vona-tunk. Nyugatinál unoka leadva, és elértük volna 19:45-ös buszt-, ha lett volna.
Azért így is hazaértünk 21:30-ra, Szent Iván után még nem volt töksötét.

Szép élményekkel teli nap, végül 13 bátor ember vett részt hazánk e csodálatos táján, nagy múltú városában tett röpke látogatásunkon. Úgy gondolom, erősítettük mi is a magyar-szlovák barátságot.
Aki még nem járt errefelé, tegye meg mielőbb!

Erdélyiné Éva Szollár Feri
szervező remek fotói (pár enyémből is)