Élménybeszámolók - lista

2025. szeptember 13.

Kellemes kora őszi időben zajlott le a "Mátrai patakok völgyében" tematikus túrasorozatunk 7., egyben utolsó túrája.

A viszonylag korai - ráadásul nem gyöngyösi, hanem - mátrakeresztesi indulás ellenére szép számmal gyűltek össze az érdeklődő túratársak, valamint az aranyos Lajoska kutyus, aki már több alkalommal is csatlakozott mátrai barangolásainkhoz. Kár, hogy Gurúz Laciék Rexi kutyusa ezúttal nem tudott velünk tartani. Nem bántuk, hogy végre nem poros, hanem kicsit sáros ösvényeken vezetett az utunk, mert nagyon kellett már a csapadék a talajnak, a növényzetnek. Nagyon élveztük a még zöld és árnyas erdő finom, eső utáni friss illatát, ami helyenként már gomba illattal is keveredett - végre. Utunkkal párhuzamosan hosszasan folydogált a Csörgő patak, amelynek mentén balra a Kis-Csókakőnél megcsodálhattuk néhány merész sziklamászó reggeli gyakorlatait. A még sűrű lombozat miatt a szemben levő Báránykő vonulatából csak egy-két sziklát sikerült szemügyre venni. Kisvártatva elérkeztünk a korábban piros kereszttel jelzett, Ágasvár felé vezető út kereszteződéséhez. Ez év július elejétől e szakaszon megszűnt ez a jelzés, helyette a piros és zöld sáv együttes jelzése került felfestésre. E döntés hátterében az áll, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kérésére a Magyar Természetjáró Szövetség természetvédelmi okokból módosította a turistaút-hálózat magterület belsejére eső részét. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sem a rendkívül népszerű Csörgő-szurdok, sem a közelében fakadó Vándor-forrás nem látogatható, az Ágasvári turistaház és környéke Mátrakeresztes irányából csak az említett piros és zöld sáv jelzésen közelíthető meg. Szerencsére nem voltunk nagyon szomorúak, mert a szurdokot és a forrást csak ebben az évben már háromszor is felkerestük, csak sajnáljuk, hogy ezt a jövőben már nem tehetjük meg.

A zöld négyzet jelzést elérve jobbra folytattuk utunkat, ami az azt megelőző két, igencsak meredek terepen történő mászás után igazi felüdülést jelentett. Ehhez hozzájárultak a túratársak gombazsákmányai is. Közülük kiemelendő a Maka Judit "sasszem"-ének köszönhetően felfedezett ehető, de 2013 óta természetvédelmi oltalom alá vont császárgalóca (népies nevén tojásgomba). A szabályokat betartva természetesen meg sem érintettük e gombát, csak gyönyörködtünk a kifejlett példány és a még növekedésben lévő testvérkéinek látványában. És a fotózás persze nem tilos, így sztárként készült róluk legalább ötven felvétel, többek között azért is, mert néhányan még nem is találkoztak e gomba fajjal, még a nevével sem, sem fotón, sem a természetben. Volt egy nem betervezett bonusz programunk is, még mielőtt visszaértünk volna a Csörgő patak völgyébe. Ez egy pár méteres kitérő után egy kis kilátópont volt, amelyen százával virítottak a szépséges őszi kikericsek. Hát, itt sem pihentek a fényképezőgépek/telefonok kamerái... Miért bonusz program? Azért, mert eredetileg nem terveztem be e kilátópontot, ugyanis a méhecskék is szeretik a szépet, és korábban, egy másik alkalommal nem igazán tanúsítottak látogatóbarát magatartást. És mivel az idén nyár végén már többször találkoztam lódarazsakkal is, már féltem kockáztatni - de szerencsére nem történt semmi baj. Miután leértünk a Csörgő-patak völgyébe, tovább folytatódott a gombavadászat, kiváló eredménnyel, bizonyíték a fotóinkon látható.

Nem ünneprontásként, hanem csak a tényszerűség kedvéért, de szembesültünk sajnos szomorú élményekkel is. Amint az már évek óta megfigyelhető, rohamléptekkel folytatódik gyönyörű környezetünk kiszáradása, a tavak vízszintjének jelentős apadása, a patakok vízhozamának drasztikus csökkenése, a források óriási százalékának elapadása. Hát e szombati túrán is tanúi voltunk ennek a - sajnos visszafordíthatatlannak tűnő - folyamatnak. Én 52 éve jártam először a Csörgő-patak völgyében. Akkoriban helyenként képtelenség volt a patak szélén túrázni, kicsit feljebb kellett mászni a környező hegyoldal olyan pontjára, ahol oldalazva tovább tudtunk haladni túratársaimmal. A mai patakmeder - mára csak száraz - magas falai még megmutatják, milyen hatalmas mennyiségű víz volt korábban a Csörgő-patakban. És mit látunk ma? Kis túlzással és ügyességgel akár bakancsban végig járható lenne a Csörgő-patak medre. Ez ugyanígy igaz a Hutahelyi patakra is, amely mentén a Hutahelynél elfogyasztott ebédünk után folytattuk utunkat.

Nem hosszú, de reményeim szerint változatos túránkba belefért még a közkedvelt Vöröskői kilátó felkeresése is. Ezt követően még a vendégekkel majdnem zsúfolásig megtelt Vöröskő vendéglőben sikerült szomjunkat oltani és ezzel lezárni túrasorozatunk utolsó programját.

Hálás köszönetemet fejezem ki Merva Lacinak és Gurúz Lacinak, azaz két támogató túravezető társamnak, valamint mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a 7 túra folyamán a szervezést, a lebonyolítást, illetve részvételével kifejezte a természet iránti érdeklődését és szeretetét!

Ha egészségünk és a sors engedi, jövőre újabb szép mátrai "vizeken fogunk evezni"...

Szabó Alexandra beszámolója és képei"