beszámolók

2005. augusztus 31.

Üdv nektek!

Először is a legfontosabb, sajnos a Méhészkert jelet nem találtam meg. Nem tudom, elég-e ha leírom, hogy jutottam oda.
Parádóhután a Klarissza-csevicéhez értünk – a kútnál egy bodonyi illetőségű férfi töltögetett kb. 10 műanyag flakont, mondván „a mama csak ezt issza” – szóval ott indult egy gyökerekkel rendesen teletűzdelt kaptató, ami nem lett volna vészes, ha nem szakad az eső. Ott felmentünk és amikor csökkent a meredek, találkoztunk a piros+ jellel. Elfordultunk balra és kb. 100 m után ott volt a vízmű kerítés. Mivel a leírás szerint elhagytuk a Méhészkertet, visszafordultunk és egy földutat találtunk, mely mellett kétszer is ki volt írva, hogy turistaút jobbra. Úgy látszik a háziak nem szeretik a kószálókat.
Persze bementünk a fák között az úton és egy nagy réten voltunk, rajta néhány öreg fa és egy nagy fehér kockaház. A térkép szerint ez lehetett a Méhészkert. Mivel nem volt ott senki éppen, körbejártuk a házat (a ház mögött volt két vadetető) de jelet nem találtunk. Úgyhogy tovább indultunk a sárga jelen. Már a Rákóczi-fánál jártunk, amikor eszembe jutott a fényképkészítés, de mint említettem szakadt az eső.
Persze mire Parádra értünk, elállt.
Egyébként nagyon jó volt a túra, az elején kicsit féltem, mert az elején a térképem szerint nem volt jel, de nagyon megörültem, amikor már Parádsasvártól vezetett a sárga.
A másik keveredés a Disznó-kőnél volt, ott is máshogy ment az út, mint a térképen. Ebből következik, hogy térképet kell cserélnem.
A túra azért tartott ilyen „sokáig”, mert egy hosszabb túra keretében jártuk be, a Cserhátból indultunk, egy éjszakát sátorban töltöttünk „vadasan” (tudom, hogy illegális) egyet pedig Sástón. Szóval szuper volt.
Olvastam a kiadványotokat és a mátrai honlapot, nagyon színvonalas, szívesen lennék az egyesület tagja, csakhát túl messze lakom.

További sok sikert kívánok a munkátokhoz.
2005. 08.31.
V. G.