Élménybeszámolók - lista

2026. április 25.

A 2. sz. „Mátrai tavak” túránk létszámával majdnem azonos módon ezúttal is 30 feletti résztvevő döntött úgy, hogy megismerkedik egy újabb mátrai tavacskával vagy - ha korábban már járt arra, akkor - ismét felkeresi azt. Egy szép földrajzi hely újbóli meglátogatása soha nem unalmas, hiszen - ahogy szoktuk mondani - mindig más és más évszakban, más és más összetételű csoporttal, más és más irányból közelítjük meg azt. Azaz a változatosság gyönyörűsége mindig adott. E túrasorozatunk részt vevői közül sokakat kiemelhetnék, de ezúttal kettőt különösen: az egyik Farkas Misi fotóművészünk unokája, Tibi és Lajoska kutyus, akik hűségesen és kitartóan járnak velünk, legyőzve a Mátrára „alig” jellemző kemény emelkedőket és ereszkedőket, a nehézségek nem szegik kedvüket, ezért gratuláció illeti őket.

Meleg, egyben szeles időre készültünk, nem beszélve az 500 m feletti szintkülönbségről és az útvonal iható víznyerési lehetőségének hiányáról, ezért Rózsaszentmártonban indulás előtt még többen feltöltötték vízkészleteiket, mert erre legközelebb csak a célban, Szurdokpüspökiben kerülhetett volna sor. A Somlyó hegye (387 m) volt az első állomás, az oda vezető út első része sajnos aszfalt borítású volt, de amint jobbra befordultunk a piros kereszt jelzésre és ezt követően már földúton haladtunk, kelet felé tekintve egyre szebb kilátásban volt részünk. A távolban kis pontocskáknak tűntek a tarcódi pincék, a még messzebbi távolban pedig felismerhettük, átismételhettük a Kékes, a Sár-hegy és a Kecske-kő ismertető jegyeit. A természet, ahogy így tavasz végén már javában illik is, megörvendeztetett bennünket néhány szép vadvirág látványával, így vadrezedák, apácavirág bokrok és a fenyőerdő alján tengernyi erdei gyöngyköles tő köszöntött bennünket. Utóbbiak tündöklő mélykék virágocskái szinte világítottak az erdő szélén. Reméljük, egy késő őszi túrán meg tudom majd mutatni az érdeklődőknek a gyöngyköles porcelán keménységű, hófehér színű és csupán gombostűfej méretű termését is. Szomorú volt viszont a fenyőerdő egyre nagyobb területen bekövetkezett kiszáradásának látványa, különösen az erdő délre néző, azaz egész nap tűző napsütésben részesülő sávján. Tovább haladva a Somlyó csúcsa-fennsíkja felé utunk két oldaláról sok-sok tavaszi hérics (érdekes, hogy még április végén is több példányt láttunk, máskor korábbi virágzására emlékszem), kis télizöld meténg, lila ökörfarkkóró, pásztortáska, ernyős sárma, fürtös gyöngyike stb. integetett felénk. A kakukkfű elbújt előlem, de ismert és finom intenzív illatát többen éreztük. Miután felértünk, megcsodáltuk a gyönyörű panorámát, Kis Pisti segített beazonosítani az alattunk, tehát a Somlyó-hegy lábánál elterülő településeket, a messze távolban, a nyugati horizont mentén párába burkolódzó hegyeket. Itt is megemlítettük, majd megtekintettük a Várak a Mátrában mozgalom újabb állomását, megkerestük a két kódot (festett, ill. fára helyezett változat), majd leereszkedtünk a Ferenc-majort érintve (pár éve engedéllyel be is mehettünk, ezúttal erre nem volt módunk) utunk legfőbb céljához, a Széleskői-tóhoz (más néven apci tengerszemhez).

E tavacska helyén korábban, a XIX. század végétől az 1960-as évekig, andezit bánya működött. Megszűnése után a talajvíz és a csapadék miatt a bánya megtelt vízzel, 1995-től természetvédelmi területté nyilvánították. A tó és környéke a festői elhelyezkedés, a tiszta vizű tavat szegélyező magas sziklafalak egyedi látványa miatt közkedvelt kirándulóhellyé vált, de horgászok is szívesen töltik itt idejüket. Az itt elköltött ebédet követően feljutottunk a tó feletti egyik kilátópontra is, ahonnan pompás fényképek készültek a mélyben csillogó tavacskáról. Ezután megcéloztuk a Nagy-Hársas csúcsán (509 m) épült geodéziai mérőtornyot, többen meg is hódították a belsejében kialakított lépcsőket megmászva. Tetején 360 fokos meseszép körpanoráma várja a bátor turistákat.

A beszámoló végén ismételten megköszönöm Gurúz László túravezető társam szokásos hathatós segítségét és támogatását. A növényhatározásoknál mindig Zoli volt az, aki villámgyorsan és szakszerűen, ha kellett, a megfelelő applikációt is igénybe véve támasztotta alá - vagy javította ki - az elnevezésekre vonatkozó tippjeimet vagy helyesnek vélt ismereteimet, neki is jár a köszönet. Végül hálás vagyok mindazoknak, akik kellő türelemmel és toleranciával követték a nagylétszámú csoportos túrázás írott és íratlan szabályait, amelyek elengedhetetlenek a sikeres és élményekben gazdag természetjáráshoz - az örömtúrázáshoz.

Túrasorozatunk 4. programjára május 16-án, szombaton kerül sor, a részleteket rövidesen megtaláljátok a Kékes Turista Egyesület honlapján és Facebook-oldalán. Szeretettel várunk Benneteket és minden további érdeklődőt!

Szabó Alexandra
Budapest