beszámolók

2005. április 02.

Ragyogó időt jósolt az OMSZ, s ezúttal azt is kaptunk. A felhőtlen ég és a száraz talaj egy szál pólóra és a téli bakancs otthonhagyására csábított; meg is pirult mindenki, aki ezt a két napot velünk töltötte.

Éppen egy éve indult a Rákóczi túramozgalom… Jólesett újra egészben végigjárni, hagyni reánk zuhogni az élményeket és emlékeket.

Szombaton a Parádi medence vonzásából nehezen szabadultunk, kószálva, beszélgetve, nézelődve jutottunk el a végére. Aki sietett a buszhoz vagy még más dolga is volt e napra, az előresietett, de a többség kiélvezte a vidék adottságait. A Rákóczi fánál kapcsoltunk nagyobb sebességre, onnan már megpróbáltunk iramot menni.

A Szent István-csevice vize legnagyobb sajnálatomra nem aratott osztatlan sikert a társaságnál, ellentétben a Klarisszáéval; azt dicsérték még itt is. A rövid polémia és zokniigazítás után nekivágtunk a meredeknek.

Rózsaszálláshoz már szétszóródva érkeztünk. Ketten, akik már teljesítették a következő szakaszt, a motiváció fogytán (s a vírus hatására) innen már a Vörösmarty turistaházat, a legközelebbi buszmegállót célozták meg. Késő délután volt, mire felértünk a gerincre. Az egész eddigi út elénk tárulása és a hóvirágmezők meglepetése koronázták meg a hosszú napunkat.

A Kékesen a Rákóczi emlékoszlopnál többek igazoló füzete betelt, s így ott rögtön átvették a túramozgalom míves bronzjelvényét.

Vasárnap is összejött egy kis csapat; néhányan legyőzve a szombati nap fáradtságát, néhányan friss erővel kezdtünk a Kékesről ereszkedni. A sombokori kilátópont még mindig vastag hómezőjéről felidéztük a szombati utat, majd leóvatoskodva a görgeteges lejtőn Mátraházán megpihentünk az egyre szebben kiépülő, a kápolnát körülölelő ligetnél. Útban Mátrafüred felé egyre több turistával találkoztunk, a vasárnap délelőtti derű másokat is kimozdított. A Sár-hegy már igazi kirándulóhelyként üzemelt, csak a sárkányrepülők szomorkodtak, mert a szél most nem kedvezett nekik (egy vakmerővel találkoztunk, aki éppen mellettünk, a szőlők között landolt). A Sár-hegy most a tavaszi héricsekkel lepett meg minket, nagy, sárga fejük messziről kitűnt a még kopott, tavalyi fűcsomók közül.

Gyöngyösön a Rákóczi szobornál újabb teljesítők vették át a jelvényeket, köztük a talán eddigi legfiatalabb, aki e két napon végig előttünk járt, a 8 éves Kiss Attila. A még tőle is fiatalabb, 6 éves Lotti a sok viháncolástól „már” 10 km után elfáradt, s inkább leállt a Rákóczi-forrás vizét terelgetni…

E két Rákóczi túranap összesen 34 résztvevője bizonyára jó hírünket viszi szerte az országba, a Mátra most egy igazán szép arcát mutatta az arra érdemes, túracipőt húzó embereknek.

Merva László