Kékes Turista Egyesület - részletek a természetből

„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

Történetünk - eseményekben

Hevér József 1941 – 2025

Dátum: 2025. április 24., csütörtök
.
Ma reggel jött a hír: meghalt Hevér Józsi.
Pista hozzátette: az ejtőernyős és a turista.

Amit én tudok Róla, azt most leírom nektek.
Fiatal korában tejesember volt, s félkézzel dobálta fel a 25 l-es tejeskannákat a platóra. Aztán bányász lett, elvette Margit nénit és beköltöztek Gyöngyösre, a Dombra.

Az Egyesülethez már nyugdíjasként, 2003 körül csatlakozott, s jó pár évig együtt jártuk a teljesítménytúrákat, festettük az utakat, szedtük a szemetet, mások után is.

A Hanák Kolos teljesítménytúrát ötször teljesítette, de amikor hatodszor rugaszkodott neki, akkora volt a sor a célban, hogy három perccel lemaradt a szintidőről… S hiába reklamált, hogy nem ő tehet róla, a szervezők nem ismerték el a hibájukat. Nem is ment oda többé.

A Rákóczi túramozgalom a Víztározó és a Hársas-tető közötti új útvonalát ketten festettük fel.

Keményen és jól dolgozott, úgyszintén a Máriácska mellett a Malom-árok gátjának javításakor.

Kitartást, szívósságot leginkább Tőle tanultam - majd leülünk, ha végeztünk!

Szeptember délutáni festéseinknek gyakran csak a hétórás füredi, vagy gyöngyöspatai harangszó vetett véget, akkor kezdtünk szedelődzködni és elindulni a kocsi felé. Ezeken az esti festéseken legtöbbször Kiss Petivel és Papp Robival voltunk, mert úgy éreztük, mi vagyunk a kékesturisták!

Aztán elinaltak ezek az évek, s Ő is eltávolodott az Egyesülettől, s kicsit a Mátrától is. Messzebb tájakra járt inkább, főleg a Gödöllői-dombságra és a Börzsönybe, kupákat gyűjtögetni. Pár éve szívműtéten esett át, s azzal lett vége számára a túrának. Néhányszor még megpróbáltunk együtt menni egy jót, de már a Sár-hegy is magasnak bizonyult Neki.

Meghalt a felesége, egyedül maradt a világban. Már csak a kertjét járta, télen-nyáron a macskáit és madárkáit látogatta és etette. Szomszédasszonyai vették pártfogásba, így jutott meleg ételhez, mostak rá és segítettek megtartani benne az Embert.

Decemberben hallottam meg, hogy kórházba került, ott is rövidesen a Krónikus osztályra. Rettentően lefogyott, jártányi ereje is elhagyta. Hárman jártunk be hozzá, próbáltuk biztatni, meg kiegészíteni a kórházi kosztot. Az egyik szomszédasszonya mosott rá.

Látjátok Testvérek, ennyi az élet!

Pusztamonostor, 2025. április 24.

Merva László