Beszámolók

2009. szeptember 14.

ERDEI ÓVODA 2009.09.14–18.

KÉK ÉS NARANCSSÁRGA CSOPORTOK

2009. szeptember 14. hétfő

Már hagyománnyá vált, hogy a kék és narancssárga csoport együtt kirándul, így az erdei óvodát is együtt szerveztük. A gyerekek és szülők már előre élvezték a hetet. Első nap sástóra indultunk, és kicsit „megkésve”, de szerencsésen megérkeztünk. Elindultunk Farkas-kútra, útközben szorgosan gyűjtöttük a makkot. Megfigyeltük, hogy néhány levél már színesedik, zsugorodik, a szélben már elkezdtek hullani. Találtunk gombát, tanulmányoztuk a köveken a többféle mohát. Legtöbb a csillagos májmoha volt. Láttunk erdei pajzsikát is. Farkas-kúthoz érve nagyon elszomorodtunk, mert a szemetes környéke is tele volt flakonokkal, szeméttel. Nem igazán éreztük jól magunkat, így nem sok időt töltöttünk ott. Megbeszéltük, hogy a patakban miért van ilyen kevés víz, és hogy a forrásból is miért csak csordogál a víz. Visszaérve a sástói rétre megfigyeltük, hogy a fű már szárad ugyan, de nagyon sok a mezei virág. Elővettük a kis növényhatározót és megkerestük a nevüket. Beazonosítottuk: az útszéli zsázsát, réti oroszlánfogat, fakó muhart, katángkórót, réti imolát, bogáncsot. Döbbenten vettük észre, hogy a Sástó kis mellékágából „kifogyott” a víz, de azért a a”nagy” tóban megnéztük a tőkésrécéket. Élményekkel teli indultunk vissza az óvodába.

2009. szeptember 15, kedd

Ma a gyöngyöstartjáni tóhoz mentünk. Nagyon ideális, csodálatos környezet várt bennünket. A gyerekeknek tanulási, tapasztalatszerzési és játéklehetőség egyaránt rendelkezésre állt. Az „igazi” focipályán focizhattak, a réten trambulinozhattak, labdázhattak. A nap folyamán bejártuk a tó felénk eső részét. Felismertük, illetve meghallgattuk a természet, valamint az itt élő állatok hangját: szél, béka, szürke gém, galamb, zöld harkály, kócsag, kutyák. Megnéztük (sajnos csak távolról) a libákat. Összehasonlítottuk a széles levelű gyékényt a náddal. Felmentünk a tóparton lévő kilátóba, ahonnan beláttuk a tó nagy részét, a bójákat, ahol a halakat etetik. Megnéztük, hogy a szél hatására hogyan fodrozódik a víz. Gyönyörű taplógombákat figyelhettünk meg. Újra használtuk a kis növényhatározót, beazonosítottuk: a mezei szarkalábot, macskafarkú veronikát, réti margarétát, sáskát, nádtippant. A „sok munka” jutalmául finom ebéd várt bennünket. Erika óvó néni anyukája finom bográcsgulyást főzött nekünk, amit nagyon kellemes környezetben fogyasztottunk el, és ami nagyon ízlett mindenkinek. Délután meglátogatott a tó tulajdonosa: Hegyi János, és felajánlotta, hogy csónakázik a gyermekekkel: a vízen megfigyelhették a molnárka bogarakat. Sajnos mindenkinek nem sikerült beülni a csónakba, időhiány miatt, de ígéretet kaptunk, hogy legközelebb ők is sorra kerülnek. Nagyon gyorsan telt a nap, a buszhoz is nagyon kellett sietnünk.

2009. szeptember 16. szerda

Úticélunk Sósirét volt, ahol megcsodálhattuk a 240-260 éves fákat. Megmértük, összehasonlítottuk hány gyerek és felnőtt éri át. A gyerekek „győztek”. Közelről megfigyelhettük a tölgyfák terméseit a fán, hiszen eddig makkot, csak a földre lehullva láttunk. Ezután kicsit játszottunk a játszótéren, ahol a köveken felfedeztük a zuzmót,amit össze tudtunk hasonlítani a mohával. Elindultunk Bacsó- kúthoz. Az út mentén több olyan mezei virágot láttunk, amit már előzőleg is. A nevét ugyan nem jegyezték meg, de hogy hol volt már ilyen, azt igen. Újként jelent meg a lándzsás útifű és a réti lóhere. A Bacsó réten gyönyörű őszi kikericset láttunk. A forrásnál megtöltöttük a kiürült üvegeket. Itt is azt tapasztaltuk, hogy a kis patakban alig van víz. Visszafelé kívülről megtekintettük a Waldorf óvodát, kicsit megpihentünk a játszótéren és indultunk haza.

2009. szeptember 17. csütörtök

Úgy terveztük, hogy a mai nap Kékestetőről jövünk le Mátrafüredre. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk. Kékestetőn még csak borongós volt az idő. Megetettük a mókusokat: diót, mandulát, tökmagot vittünk nekik. A gyerekek nagyon élvezték, hogy a mókusok ott futkároznak körülöttük. Megvizsgáltuk a légyölő galócát, a pöfeteggombát, őzláb gombát.
A kék + útvonalán indultunk Mátrafüredre. Nagyon kellett ügyelnünk arra, hogy a köveken meg ne csússzanak, mert éjszaka esett az eső és az út csúszós volt. A borús idő nem szegte kedvünket, útközben jókat beszélgettek, énekeltek, közben mindig néztük a jelzést, „el ne tévedjünk”. Leülni sajnos nem tudtunk, mert minden nedves volt. A Jávoros forrásnál és a Remete-barlangnál pihentünk egy kicsit. Szomorúan tapasztaltuk a forrásnál, hogy milyen rossz állapotban vannak a padok, a tűgyújtó hely környéke mennyire szemetes, pedig lenne hová rakni a szemetet. Itt már felvettük az esőkabátot, mert néha esett 1-1 csepp eső. Itt még a fák lombjai megvédtek bennünket az esőtől. A Remete-barlangnál azonban már jobban esett. Az út egyre inkább csúszóssá vált. Egyre többet „potyogtak” a gyerekek. Fellélegeztünk, amikor a Benevárhoz értünk. Ekkor már az eső is elcsendesedett. Mire Mátrafüredre értünk már az eső sem esett. Ott egy vendéglő kerthelyiségébe bekéredzkedtünk és megettük az elemózsiát, mivel útközben nem tudtuk megenni az időjárás miatt. Elmondhatjuk, hogy a nap folyamán megtapasztalták a gyerekek az időjárás viszontagságait. A kék és narancssárga csoport nagyon ügyesen helytálltak. Elfáradva, kicsit sarasan érkeztünk meg az óvodába.

2009. szeptember 18. péntek

Az erdei óvoda zárásaként meglátogattuk a Mátra Múzeumot. Megkértük Hejjel Anita múzeumpedagógust, hogy mutassa be a múzeum kertet. Amíg a kék csoportosakkal foglalkozott a múzeumpedagógus, addig a narancssárga csoport játszott a kertben, gyűjtöttek gesztenyét, makkot. A foglalkozás a Múzeumkert alaprajzának ismertetésével kezdődött. A séta során nagyon sok fával ismerkedtünk meg. Nagy felfedezés volt számukra, hogy az ismertető táblákon is az a fa volt, ami alatt elhelyezték azokat. A fa felépítésétől, a származásán át, a termésig, mindent megtudtunk az ott élő fákról. Közülük a gesztenyefát mindenütt felismerték, a platánfa kérgéből pedig hazavihettünk egy darabot. Legjobban, a kis tóban úszó aranyhalak tetszettek a gyerekeknek, de megismerték a tó partján növő gyékényt is. Megcsodáltuk a 100 éves törökmogyoró fát és a mellette lévő több millió éves fatörzsdarabokat. Nagyon sok ismerettel gazdagodtak a délelőtt folyamán a gyerekek.

Reméljük, hogy a sok csodálatos hely, ahol megfordultunk, az új ismeretek közelebb vitték a gyermekeket a természethez, s ráveszik a családjukat arra, többet kiránduljanak.

A kék és narancssárga csoport nevében
Üveges Éva – óvodapedagógus

Az erdei oviban készült fotókat megtekinthetitek a képtárban.