Beszámolók

2009. január 04.

Kedves Tagtársak, Kedves Érdeklődők!

Újra eltelt egy év, ami egy kis manó életében nagyobb jelentőséggel bír talán, mint a felnőttekében. Több a változás, minden eseménynek nagy a jelentősége tudatukban.
Legnagyobb manóink, akik óvodás életüket már az együttműködésünk óta kezdték, - végig a természetben való sok mozgás és a környezeti nevelés szellemében neveltük őket - immár iskolások lettek. Õk voltak az első fecskék, akiken le lehetett mérni ennek a munkának az eredményét. Hová, meddig juthatunk el, ha egészen kicsi koruktól tudatosan, s fokozatosan terheljük állóképességüket, s mennyire lesznek fogékonyak a természetben lejátszódó változásokra, összefüggésekre, ha már a beszoktatástól kezdve erre irányítjuk a figyelmüket.
Örömmel adom hírül, hogy nagyon sikeresnek bizonyult ez a módszer, oly annyira, hogy nem is akartak iskolába menni, ameddig csak lehetett, élvezték a Manó életet – többségükben négy évig. Ez nagyon jótékony hatással volt a szülők közösségére is, az utolsó évben már úgy működtünk, mint egy nagy család. S most az iskoláktól, a tanító néniktől sok pozitív visszajelzés érkezik az immár iskolás Manókról, vagy ők maguk, hozván a táskájukat, s mutogatva a piros és zöld pontokat, arany csillagokat.

Sok segítséget kaptunk ehhez az egyesülettől. Amikor tavasszal az egész ovi kivonult Gyalogkakukk túrázni, bizony elkélt a felnőtt segítség a 135 kisgyerek mellé. Hátizsákot kicsatolni, kupakot le-és visszacsavarni, a kérdésekre felelni, magyarázni, beszélgetni, bíztatni és kézen fogni, vagy mint az őszi túrán: állomáson feladatot adni, pecsételni, kínálni.

Nem csak tevőleges segítséget kapunk, hanem anyagit is, évek óta. Idén ennek minden forintját a környezetünk rendben tartásához szükséges, és környezeti nevelési eszközökre költöttük. Van így már rendes ásónk, kapánk, gereblyénk és fűrészünk, - mindegyikből több fajta - s az udvaros bácsi talál immár rendes baltát, csákányt, permetezőt s metszőollót, ha erre van szüksége. Persze mi is segítünk neki, ehhez gyerek méretű lombseprűket, rakodós és ültető lapátokat vásároltunk. Alig várjuk már, hogy az új kis gumicsizmáinkat a patakban is kipróbáljuk…
Van már kiránduló készletünk, vizsgálódó edénnyel, csipesszel, lepkehálóval, tudunk csapadék mennyiséget, szélirányt és szélerősséget mérni. Komposztálni még csak most tanulunk. Elméletben tudjuk, hogy kell csinálni, … de mindenki annyira lelkes – így tavaszra majd elválik, mi lesz belőle.

Köszönjük az egyesület mindennemű segítségét, azt is, hogy munkánkról hírt adhatunk.
Reméljük, 2009-ben is sokszor találkozunk majd.
Kívánunk mindenkinek ebben az évben is sikereket és boldogságot, túráihoz egészséget!

Manó üdvözlettel:
Tóthné Kelemen Mária