Beszámolók

2013. április 18.

Óvodánk „Jó gyakorlata” játékos óvodás „teljesítménytúra”, a kisgyerekek mozgásfejlődését kívánja elősegíteni, az egyéni fejlettség figyelembe vételével. Célunk a gyerekek állóképességének javítása, a gyerekek mozgásra bírása erdei levegőn, természetes tereptárgyak között. Programunk speciálisan egyesíti az EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDRA NEVELÉST és a FENNTARTHATÓSÁGRA NEVELÉST, ennek részeként a természeti környezet megszerettetését, megismertetését.
Már tizedik éve szervezzük óvodásainknak ezt a programot, ez volt a 16. Gyalogkakukk Túránk.
Ez az esemény a MOB támogatásával, s az Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészetének részvételével zajlott.
Az állomásokon, az útvonalakon, a gyerekek felügyeletében az óvoda dolgozóin kívül - együttműködési megállapodásunknak megfelelően - a KÉKES TURISTA EGYESÜLET tagjai segítettek.

A Mátra Manók tavaszi Gyalogkakukk Túráját a nagy természetünnep, a Föld napja tiszteletére rendeztük. Tavasszal már túráznak a kicsik is, ezért minden kis manó erdőjáró lett, aki aznap óvodába jött. Az eddigi indulásokhoz képest az volt a változás, hogy már induláskor feltehették a kis manók feliratos sapkáikat, melyeket a Magyar Olimpiai Bizottság pályázatán nyert összegből kaptak a Kékes Turista Egyesülettől. Négy csoportért 2 autóbusz érkezett az óvoda mellé 8,30-ra, a kicsikért újabb busz parkolt az épülethez 8,50-re. Kiürült az óvoda, benépesült Mátraháza környéke 6 csoportnyi kisgyerekkel s kísérőikkel. Csak a konyhás dajka nénit hagytuk otthon, hogy a legkisebb fáradt vándoroknak minden készen álljon, mikorra hazatérnek. A gyerekek három útvonal közül választhattak erőnlétüktől függően:

Rövid túra: Mátraháza, parkoló - S négyzeten S háromszög elágazás, S háromszög jelzésen vissza Mátraházára
Táv: 2,3 km, Szint: 75 m

Közepes Túra: Mátraháza, parkoló – S négyzeten Bükkfa-kút – majd erdőgazdasági úton átkötés a S keresztre, majd S háromszögön vissza Mátraházára.
Táv: 4,1 km, Szint: 90 m

Hosszú túra: Mátraháza , parkoló – S négyzeten egészen a S kör elágazásáig, majd azon haladva a S keresztig, balra rátérve fel a S háromszögig, arra térve egyenesen fel Mátraházára. Táv: 6,2 km, Szint: 210 m

Az útvonalakon 3 állomás várta a gyerekeket, ahol nem csak pecsételtek, hanem mozgásos, vagy játékos elméleti feladatot oldottak meg. Utóbbihoz szükség volt a természeti környezetről eddig szerzett ismereteik alkalmazására.
1. állomáson a KTE állomásfőnökén kívül igazi vadász is őrködött. Miután az oda érkezők megfejtették a titokzatos feladványt, s megfejtésként kimondták az üregi nyúl nevét, rögtön mozgásos feladat várta őket. A NYÚL CSALÁD RÉPÁT SZEREZ – versenyjáték a kicsiknek sorverseny, a nagyobbaknak váltóverseny volt nyúlfülek, váltóbotként használt sárgarépák átadásával.
A játék végén sárgarépa hasábokat kaptak a versenyzők. A vadász bácsinak büszkén sorolhatták ismereteiket a vadon élő nyulakról a nagyobbak, sok érdekességet megtudhattak a kisebbek. A jutalom ajándékként általa átnyújtott nyuszi figurákat pedig óriási ováció fogadta. Bár igyekeztünk a hátizsákba utaztatni a kis füleseket, de valahogy mindig kézbe kerültek. A tojáskereső túráról megmaradt, s az egyesület elnökségének határozata értelmében a Mátra Manóknak ajándékozott kedves kis nyuszikáknak a gyerekek kimondhatatlanul örültek.

2. állomáson Kincskeresés volt a feladat. (A TFSZ kiadványának, a „Több mint játék!” gyűjteménynek 55. sz. játékleírása alapján.)
Az ösvényen haladva egyszer csak egy erdész néni várta a kis turistákat, akitől azt a feladatot kapták, hogy onnantól haladva vegyék észre az erdőben tapasztalható rendellenességeket. A kb. 100-150 m hosszúságú területen - részben rejtve- tárgyakat találtak az út mindkét oldalán. (plüss béka, preparált mókus, tejes doboz, tobozok, selyemvirág tulipán, plüss sün, műanyag palack, vadgesztenye stb.) Végigmenve az úton, a kincsekből szinte mindent felfedezve és megjegyezve érkeztek a gyerekek az erdész bácsihoz, akinek elmondták, milyen szokatlan dolgokat tapasztaltak. A figyelős szakasz végén felsorolták a tárgyakat, válaszoltak a feltett kérdésekre:
- melyek a természetes anyagok, melyek nem. A természetben előfordulók közül mindegyik jó helyen van-e itt, ha nem, miért nem? Melyik nem természetes anyag? Hogy kerülhettek ide, és vajon miért baj, hogy ilyeneket lehet találni az erdőben? stb.

„Köszönöm a segítséget, és intézkedem, hogy minden a helyére kerüljön.” mondta az erdész bácsi, s Mátra Manóink a jó feladatmegoldás után büszkén folytatták útjukat.

3. állomáson újra az első állomás személyzete fogadta az addigra már kissé fáradt gyaloglókat. Csodálkoztak is: hogy került ide a vadász bácsi?! A megállóhelyen ÁLLATOK GYÓGYÍTÁSÁBA kellett fogni, mulatságos állatokat ábrázoló képek várták a gyerekeket. A feladat az volt, hogy varázsolják le róluk – pl. énekkel, mondókával, ráfújással - az oda nem illő, másik állatról valahogy oda keveredett testrészt. Miután megszabadult a szitakötő a szarvasbogár „szarvától”, a lepke a katica bogár páncéljától, a róka a kutya fülétől, a sün a teknős páncéljától stb. még jutott a maradék sárgarépa csemegéből is.
Az állomások feladatain kívül volt alkalom a Bükkfa-kút forrás vizének megkóstolására, a hosszú távosoknak természetesen a Farkas-kútéra is, találtunk pár tavaszi virágot, főként odvas keltikét, s a Szajla-forrásnál néhány nyíló gólyahírt, kismadarakat zavartunk fel, akik előttünk röppentek fel, fejünk fölött egerészölyv kőrözött.
A messziről feltűnő piros sapkák miatt, s eleve a létszám miatt is látványos csapatokban tapostuk az ösvényeket, a túrán összesen:

162 résztvevő volt
128 óvodás
34 felnőtt (19 fő óvodai dolgozó, 12 fő KTE kísérő, 3 fő erdészeti dolgozó)

Segítőink a Kékes TE részéről:

Jakab Istvánné
Juhászné Hartmann Márta
Keresztesi Józsefné
Menyhárt Géza
Orbán István Csaba
Pintér Erzsébet
Rajki Ferenc
Rajki Sándorné
Rajkiné Lutz Andrea
Semperger Józsefné
Tóth István (Szőrös)
Pócs Mária


Az EGERERDÕ Zrt Mátrafüredi Erdészet munkatársai voltak:

Simon Péter kerületvezető erdész
Rostás Beáta erdész
Sipos Norbert vadász



A túra hirtelen berobbant, szinte nyárias melegben zajlott. Megfigyelésünk szerint a hosszúra nyúlt tél után még csak most éled az erdő. Mindnyájunknak nagyon jól esett végre huzamosabb időt a természetben tartózkodni, melengetni magunkat a napsütésben, csivitelő madarak koncertjét hallgatva. Az először túrázó 3-4 évesek igazán elfáradtak, ami nem is az erdőben, hanem a város felé, az autóbuszon volt igazán érezhető. Õk mélyen aludtak már, mire a nagyobbak megérkeztek az óvodába. Nekik nem kellett lefeküdni, csendes ebédelés után – hogy a kicsiket nehogy felzavarják- mehettek újra a szabadba, az udvarra játszani. Előkerültek a kis nyuszik a hátizsákokból, azokkal csúszdáztak, hintáztak, dajkálták őket. Akinek még maradt valami madárlátta ennivalója a hátizsákban, azt is elmajszolta közben, általában megosztva barátaival. A szülők érkezésekor a gyerekek boldogan mutatták lepecsételt menetlevelüket, s az ajándékokat, különösen a nyuszikat. Kissé csapzottan, de élményekkel telve, mesélve, csivitelve, kipirult arccal indultak haza.

A túrázó Manóknak személy szerint is gratulálok a teljesítéshez, s minden résztvevő felnőttnek nagyon köszönöm a segítségét.

Reméljük, ősszel újra ilyen tökéletes túraidőben, jó hangulatban, együtt koptathatjuk a távokat az ösvényeken.


Tóthné Kelemen Mária


Fényképek