Beszámolók

2011. április 14.

Az egyre sűrűsödő tavaszi programok miatt igyekeztünk időben megtartani a túránkat, nehogy úgy járjunk, mint az előző évben, amikor a pár éppen szabad napjainkon az időjárás miatt nem tudtunk felkerekedni. Az előző hét tavaszias levegője, napsütése bíztató volt számunkra.
Meg is rendeltem két autóbuszt, gyorsan telefon a Kékes Turista Egyesület tagjainak, a közel 100 jelentkező Mátra Manóhoz még 8 segítőt szeretnénk. Jött is annyi túratárs.

Négy csoport indult útnak: az igazi nagycsoport (a narancsok), két középső-nagycsoport (a citromok és a zöldek), s a kis-középsősök (a pirosak). A két kiscsoportot most otthon hagytuk, nekik külön kis Gyalogkakukk túrájuk lesz, ami távban, terepviszonyokban teljesen az Õ igényeikhez igazodik.
A túra helyszínéül a Mátra felső szakaszát választottam, mivel az előző időszakban tett túráim során a lentebbi részeken több vizes, saras részt találtam a kedvenc útvonalainkon.
Így újra Kékestető környékét jártuk. Régen voltunk már ott ilyen nagy számban együtt.
S ha már Kékes, lehetőség a csúcshódításra is. A vállalkozó szelleműek – s persze az erősek – nekivághattak az emelkedőnek a Déli-sípályán.

A zöld csoportból a legmozgékonyabbak, a narancs csoportosok mindegyike teljesítette ezt a feladatot, mégpedig olyan gyorsan, hogy a zöldek másik fele nem jutott el a mókusokat üdvözölni a szanatórium parkjában. Pedig őket az autóbusz felvitte a hegyre. Péter is megjegyezte, hogy azt gondolta, hogy megállunk legalább két helyen pihenni egyet. De mivel a gyerekek egymással versengve szinte szaladtak felfelé, nekünk is teperni kellett.
A piros és citrom csoportosok szintén Kékesen szálltak le az autóbuszukról, s el is indultak a kék kereszt, majd a piros keresztjelzésű ösvényen. Eleinte még láttuk őket itt-ott felbukkanni a még télies bükkös szerpentinjein.

A csoportok igényeinek megfelelően máshol, más időben tartottunk pihenőt, étkezési időt. Így olykor kerülgettük egymást. A kisebbek igyekeztek viszonylag hamar lejutni Mátraházára a gyülekező felhők miatt, hogy legyen fedél a fejük fölött, ha szükséges. Ez végül jó választásnak bizonyult. A narancsok, mivel ez a hét az erdei ovis hetük volt, kihasználták, hogy Peti sok érdekességet tud mutatni, mesélni, ezért követték Õt a felfedezésben lefelé kitérőket, plusz utakat téve. Mi a zöldikéinkkel mozgásos feladatokkal, versismétléssel, énekes játékokkal tarkított bolondos túrát tartottunk. A bolondozás alapját az időjárás szolgáltatta. A gyerekek tudták, mivel megbeszéltük, hogy az április egy nagyon szeszélyes, „bolond” hónap. De amikor már nem tudom hanyadszorra vettük elő az esőkabátokat a hátizsákból a hirtelen támadt havas zápor miatt, majd mire beleburkolóztunk, már nem is esett, pár perc múlva pedig sütött a nap, ezt a saját bőrünkön meg is tapasztaltuk.

Két csoport hamar leért, s biztos, ami biztos alapon a buszállomás várójában húzódott be. Kettő pedig tudatosan próbálta eltölteni az időt a külön autóbuszok megérkezéséig, már Mátraházán. Az egyre sűrűsödő csapadék miatt aztán mi is benyomakodtunk Zöldikéinkkel a már addig is megtelt váróterembe, a narancsok addigra távolabbra kerültek, így nekik nagyon jó szolgálatot tett az esőkabát.

A narancs csoportosok 8 km-t gyalogoltak, a zöldek egy része 6 –ot, a másik felük 4,5 km-t, csakúgy, mint a citrom és piros csoportosok. A jó levegő, a szél, minden kis túrázó arcát kipirította, s ringatni sem kellett senkit este. Annál is inkább, mert ezúttal végre nem kellett visszaérni ebédre, sőt alvásidőre sem, s nem volt napközbeni alvás az óvodában.

A túránkon napozással kezdtünk, időnként azzal is folytattuk, de araszoltunk havas záporban is. Összehasonlítottuk a lentebbi részek fáinak már kibomlott leveleit a tetőnél még téli, alvó állapotú fák kopasz gallyaival, időnként leheltük a kezünket, majd felfedeztük a nyíló virágokat a napsütötte részeken. Átkeltünk patakon, kidőlt fákon. A mindenféle környezeti viszonyokat még tarkította hányás, hasmenés is a vírusfertőzés tüneteként több kis túrázónál – szóval mindenben volt részünk aznap.
Ezért különösen köszönjük a Marika néniknek, Márti néniknek, Zsuzsa néninek a kisérést, segítést, s a három bácsi jelenléte is nagyon fontos volt. Reméljük, még sokszor túrázunk együtt Sándor, Zoltán és Peti bácsival.

Legközelebb – mondjuk – a kiscsoportosok Gyalogkakukk túráján.

Tóthné Kelemen Mária