Élménybeszámolók - lista

2014. január 04.

Még december végén kiírattam a szabit jan. 4-ére a Kékes Turista Egyesület Újévköszöntő túrájára. Ez az a túra, amit a régiek csak úgy neveznek, hogy a Diák Tibi túrája. Egyszer régen voltam ezen Tibivel, a \"Barátommal\", egyszer meg mikor Tibi beteg volt és Klárika vezette ezt a túrát. Másodikán mikor mentem éjszakára megrántottam a derekamat. 4-én reggel mikor jöttem haza munkából már úgy fájt, hogy a zoknimat nem tudtam felhúzni, egy kollégám segített. Feleségemnek nem mertem elárulni, mert így se akart elengedni. \"Feküdd ki rendesen, mert lerobbansz itt nekem\" – mondta. Kiálltam az autóval, elkészítettem Ördögöt, betettem a lámpákat (lehet hogy nem tudok úgy menni mint a többiek, de akkor is megcsinálom, mégha másnap érek is haza – gondoltam.)
Füredre menvén szomorúan tapasztaltam, hogy bejött a meteorológiának. Egyre nagyobb lett a köd. A parkolóban láttam, hogy ott áll a szánhúzó kutyacsapat, na köthetem meg szegény Ördögöt, ráadásul jött még egy pitbull is. Ez is jól kezdődik –gondoltam. Kikászálódtunk Ördöggel, akkor látom, hogy Diák Tibi is most száll ki egy autóból. Azután Pincziék, meg a lányok is. Ki jön akkor a busszal? Felmentünk a megállóba, az már tele volt a mieinkkel. Mentek a büfébe, meg előkerültek a kis laposok is, én meg szidtam magam, kellett nekem autóval jönnöm, de Ördögöt nem hagyhattam otthon. Mondtam mindenkinek, hogy örülök hogy itt van, lesz aki majd húz, ha nem bírok menni, mert borzalmasan fáj a derekam.
Megérkezett a busz, azon is jöttek még páran (nem tudom mennyien voltunk, de nagyon sokan. (Tibi majd megírja a túrajelentésébe.) Elindultunk Kékesre, mindjárt kétfelé szakadt a csapat, melyik megy a jó úton? Természetesen mindkettő, hisz a kék háromszögön megyünk fölfelé, csak az egyik egy rövid szakaszon a műúton. Ördög-forrás mellett elhaladva már volt, aki szerelvényt igazított. Ez a párás meleg köd eszi a tüdőt. Azért araszoltunk rendesen fölfelé. Nem tudom szegény Ördög szenvedett jobban vagy én? Ha nem szégyelltem volna, rögtön az elején visszafordulok. A Csatorna-völgyben mentünk felfelé, a ködöt vágni lehetett, ( mi voltunk a \"ködvágók\") azért mentünk rendületlenül. Közben igyekeztem kideríteni, hogy van-e valakinek jogsija, aki nincs autóval és nem is iszik. Kudarcok sora után feladtam a kérdezősködést. (Pedig most igazán jól esett volna egy kis szürcs.)
Egy kidőlt fánál fel volt adva a lecke átbújni alatta vagy átmászni? Egyik rosszabb, mint a másik. Az elsőnél döntöttem, (nem tudom milyen lett volna a másik) rossz döntés volt .Úgy maradtam, ha Ördög nem nyalja a pofámat még talán most is ott lennék, de ezt annyira utálom, hogy összeszedtem minden akaraterőmet és felálltam. Mentünk egy kicsit, és ahogy emelkedett az út és távolodtunk a pataktól eleinte csak fátyolosan szűrődött át a napocska, később teljes pompájába tündökölte be a tájat. Ez valami csodás volt. Még arról is elfeledkeztem, hogy mennyire fáj mindenem egészen addig, míg a nagy gyönyörködésben egy alattomos ágra léptem, amitől jól elvágódtam. Egyből eszembe jutott mennyire fáj a derekam.
Szerencsémre Ördög is épp kipurcant, meg kellett állnom megetetni és megitatni. Akkorra utolért egy csapat, és mi is elindultunk. Hát a Nagy-nyak csúnyán besz*patott engem, még szerencse, hogy most Ördög olyan jól ment, mert különben nem megyek tovább egy tapodtat sem. (Eszembe jutott a vicc, mikor a két beteg beszélget kinek van nagyobb fájdalma. Azt mondja az egyik: Tudja mikor az ember lábát beteszi egy spanyolcsizmába és csavarják, már nagyon fáj, ordít rettenetesen. Csavarják tovább, már ömlik belőle a vér és még csavarják… No, látja ez az isiász – mondja. Erre a másik: No, még egyet csavarnak az meg a Csúz. Még egyet, az meg ami most nekem van – gondoltam.) Innen már csak egy kis rövid vágta és Kékestetőn vagyunk. Aki tehette, egyből a bádogosba vette az irányt forralt bor, rum, mi egyebek… Nekem a táj szépsége jutott, ez se semmi volt ám. Kicsit kellett mereszteni a szemünket és még a Tátrát is látni lehetett a gyönyörű időben. (A sípálya viszont siralmas állapotban vergődött a verőfényes napsütésben.)
Megérkeztek Diák Tíbiék is a pezsgővel, és lám csodák-csodája találtam egy sofőrt, az isten áldja meg ezért! Hát gyorsan kárpótoltam magam eddigi kínszenvedéseimért. Megkóstoltam mindent, amit eddig kihagytam. Ettem-ittam, még Ördögöt is elláttam minden jóval (igaz most nem vettem neki kacsacombot, de így se panaszkodhatott).
Egyszer minden jónak vége, el kell indulni visszafelé. (Kicsit tartottam tőle, szegény Ördög a múltkor is lefelé bukott ki többször.) Alig értünk az alsó parkolóba, mikor valakinek eszébe jutott meg kellene nézni a Tátrát (mit csináltak eddig?) és visszamentek. Mivel én már ezen régen túl voltam (míg Õk a bádogosban szürcsöltek) nem is fordultam vissza. (Az eleje meg már előttem járt jóval.) Mentem tovább lefelé. Lacival meg Ördöggel bandukoltunk lefelé, már egy ideje magunk mögött hagytuk a Nagy-nyakat. A Remete-barlangnál jártunk, mikor mint a villám egyszer csak elviharzik mellettünk Tibi. Mondom Lacinak, hogy ezt már mégse hagyhatjuk, nekiiramodtunk mi is. Egy idő után láttam, hogy se nekem se Ördögnek nem megy ez a tempó. Szóltam Lacinak, hogy a kifulladásig vágtasson Tibi után. Ördöggel mi óvatosabban araszoltunk lefelé. a Remete-bércnél jártunk, épp mondom magamnak, hogy itt vannak az ellenőrző piros pontok, de mi ezt nem gyűjtjük. Hirtelen ránk ereszkedett a köd. Mentünk tovább, egyszer mégis elért a végzet, egy gödörbe pottyantam.
Mit mondjak a derekam beállt, a tököm begörcsölt ordítani is alig volt erőm. Nem
részletezem, a kínok kínja ehhez képest kis Miska. Pont ma reggel kezdtem el olvasni Leslie L. Lawrence-től A gonosz és a fekete hercegnőt. Egyből felrémlett előttem a ködös temető a kísértetekkel. Ha nem riaszt meg egy muflon, talán még most is ott fetrengek a gödörben. Ez annyira váratlan volt, hogy úgy felugrottam, magam is meglepődtem. Most már nem álltunk meg, még el nem értük Lacit meg Tibit. Tibi itt megmutatta az új kitalált kerülő útját, amin hamarosan beértük a Máriácskánál várakozó csoport elejét. Nem sokkal ezután megérkezett a vége is. Most már tényleg csak röpke pillanatokig tartott elérni Füredet. Itt megszerveztem a hazautamat. Laciékat, engem meg Ördögöt lehozott a Szollár Feri barátunk. Õt meg Mária hazavitte tőlünk.
Ez valóban egy csodás évköszöntő volt! Köszönöm mindenkinek! Gyorsan befejezem, mert a derekam nem bírja az ülést!

Szőrös