Élménybeszámolók - lista

2003. március 22.

Ezen a szombaton nagyon sok jó túra közül lehetett választani. Szerettem volna a Lepkére elmenni vagy a Julianusra, de Gyöngyösről ezek szombat reggel megközelíthetetlennek tűntek tömegközlekedésileg, előző napi szállást meg nem sikerült szereznem. Egyedül Tápiószele látszott elérhetőnek, igaz: két órai buszozás árán. Mivel a lábaim már bizseregtek, nem tehettem, mást, mint azt, hogy jegyet vettem a Gyöngyösről 5:30-kor Kecskemétre induló buszon egészen Tápiószeléig. 1050 pénz volt a jegy, ezen eltűnődve jutott eszembe, hogy vonaton bezzeg 50%-os közalkalmazotti kedvezményem van...
7:39-re érkeztem meg Tápiószelére, gyorsan beszereztem az ABC-ben néhány sóskiflit, amely szerény táplálékomul szolgált utam során. Azután felderítettem a rajthelyet, igaz, ehhez - térkép híján - néhány helyi lakost kellett meginterjúvolnom.
Nevezés után 8:00-kor indultam. Az egész túra jól szervezettnek tűnt, viszonylag könnyen lehetett a leírás és térképvázlat segítségével tájékozódni, bár sok helyen igen ritkák voltak a jelzések.
Az egyetlen negatívuma a túrának - amiről egyébként nem a szervezők tehetnek, hanem az a 10 millió ember, aki itt lakik ebben az országban -, hogy az út sok helyen „szeméttelepeken” keresztül vezetett. Szívet bántóan nagy mennyiségben volt jelen mindenféle elszórt szemét az utak mentén. (Ez sajnos országos jelenség.) Eddig a téli túrákon ez nem volt látható, hiszen a hó elfedte a szemetet is... Ezt a problémát a szervezők még fokozták azzal, hogy két helyen is 2 dl-es dobozos gyümölcslét adtak a résztvevőknek. Nagyon sok iskolás is indult a rövidebb távon, és főleg ők voltak, akik miután megitták a frissítőt, eldobálták a dobozokat és a szívószál kis csomagolását. Ezt a környezetszennyezést (!!!) megelőzhették volna a szervezők, ha a helyszínen elfogyasztható üdítőkkel kínálják a túrázókat. Mellesleg úgy hallottam, ezekkel az üdítős dobozokkal pólót lehetett nyerni a célban. Ha már a környezetvédelemnél tartunk (ami szerintem közös szívügyünk), egy piros pont a szervezőknek: Néhány rövidebb szakaszon szalagozás vezetett. A szalag színes krepp-papírcsík volt, ami legalább elbomlik a talajban, nem úgy, mint a mőanyag szalagok. Javaslom minden túraszervezőnek, hogy hasonló környezetbarát megoldást alkalmazzon.
Egyébként a rövidebb távot kifejezetten családi túrának tartom; olyannak, amire érdemes kisgyerekkel együtt elmenni. Nem véletlenül volt annyi kisiskolás sem a túrán. (A Vadrózsa 20 még ilyen, ami szintén kiváló családi kirándulásnak szervezhető.)
Érdekes volt a sokfelé homokos talaj, a kiterjedt tanyavilág, ahol műút még nyomokban sem volt felfedezhető, s a házakon nem az volt hogy ilyen utca olyan szám, hanem pl. Erdőszőlő xxx. Aki ritkán jár tanyán, az érdekesnek találja ezeket a dolgokat.
Tápiószentmárton mellett, 28 km után érkeztem a Kincsem Lovasparkba, ahol bő negyedóra pihenést engedélyeztem magamnak. Az itt töltött idő nem számított bele a szintidőbe, ennek megfelelően befelé és kifelé is igazoltatni kellett a lapot.
A parkban szétnéztem, és meglepődtem, hogy milyen sokan vannak itt.
Attila dombja. Mint kiderült: ez egy csodatévő hely; derengett is, hogy ezt nemrég a tévében is mutatták. Ennek megfelelően emberek ültek a dombon, a padokon, és várták a csodát.
Attila dombja mellett van egy aranyszínű Attila mellszobor, aminek feljegyeztem a feliratát:
++++
Attila Isten kegyelméből a magyarok első királya, Bendegúznak fia, nagy Nimród unokája.
„Népem, ha úgy szeretheted önmagadat, mint én szerettelek, örökké élsz.”
Attila
++++
A lovaspark után ismét gyerekekkel találkoztam, ami nem is volt meglepő, hiszen a célig már egy útvonalon haladt a 25 és 40 km-s táv. Az utolsó néhány km-en volt egy érdekes kis rész, amire nem számítottam - lévén síkvidéki túráról van szó - szinuszgörbeszerűen kellett dombra fel, dombról lemenni. 15:30-kor értem be a célba, ahol az emléklap és a kitűző átvétele után finom búrkiflivel kínáltak. Összességében nem bántam, meg, hogy a Kincsem 40 túrának áldoztam a szombatot, sőt valószínűleg a jövőben még kétszer teljesítem, hiszen a harmadik teljesítésért jelvény jár!
Hazafelé vonattal jöttem, azaz csak Újszászig, majd később Vámosgyörktől Gyöngyösig. Újszász és Vámosgyörk között citrompótló volt, ami igazság szerint vonatpótló autóbuszt jelent, csak az kevésbé hangzik mókásnak.

Szőke György