Élménybeszámolók - lista

2011. május 21.

2010 őszén a televízióban a „Hazai Turizmus” sorozatnak a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzetről szóló epizódját néztem. A tájegységvezető arról számolt be, hogy májusi hajnalokon milyen gazdag a madárvilág a körzet szikes-sós tavainál.

Egyesületünk éppen abban az időben állította össze 2011. évi túratervét, felvetettem, hogy szívesen megszervezek egy kirándulást madárlesre a Tápióvidékre, amit bővíthetünk a májusban itt tömegesen virágzó fátyolos nőszirom megtekintésével. Az egyesület elfogadta a túratervet.

Ilyen előzmény után utaztunk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Egreskátai Majorjához (bár nem hajnalban, csak kora reggel, 04:45- kor indultunk), ahol már várt bennünket a nemzeti park két munkatársa, akik igazán értő módon ismertették velünk a madarak és növények, sőt a bogarak és békák világát is. Külön örömünkre szolgált, hogy hoztak magukkal két ún. Spectizt – azaz teleszkópos lábú, állítható távcsövet, amivel úgy csodálhattuk a madarakat, mintha karnyújtásnyira ücsörögtek volna az ágakon és vezetékeken, megkülönböztethető volt csőrük, tollazatuk, szárnyuk stb.

Az akácvirágos dűlőútra alig fordultunk be, amikor egy odúba röppent be lakója – de hiába vártuk, aztán már nem mutatta meg magát.
A távolban egy fán kócsagok melegedtek a nap egyre erősebb sugarainál, egy-egy felröppent, és mi csodálhattuk elegáns repülésüket. Ritkán hallott madárneveket próbáltunk megjegyezni: vöcsök, sordély, búbos banka, lappantyú, bíbic, böjti réce, bakcsó, tövisszúró gébics, szárcsa, gyurgyalag, szerkő… Ezeket mind megfigyelhettük.
A fülemülét nem sikerült meglátnunk, éneke azonban elbűvölt bennünket. Megható volt, amikor a vízen anyjukkal úszkáltak a pelyhes récefiókák, sőt 8 hattyúfiókát is megszámoltunk.
A hattyúk nem őshonosak itt, de köszönhetően a sok víznek, már az idén itt költöttek.

Jól gondozott tanyához érve túravezetőink kétféle sajtot is vettek a gazdától. A nagyon ízletes sajtokat kóstolgatva egyik túratársunk azon morfondírozott, hogy eddig lehet nem is sajtot evett, mert ez az igazi.

A nap további része a fátyolos nősziromé volt a Nyiki-réten. Mindannyian ismerjük a nőszirmok valamelyik fajtáját, ha máshonnan nem, hát a nemesített fajtákat a kertekből, de olyan megejtően szép nőszirmokat ritkán látni, mint a most megcsodált karcsún magasba törő keskeny bimbójú nőszirmok.
De nemcsak az íriszek kéklettek, hanem tízezer-számra a zsályák is, sárgállott a boglárka és fehér foltokban pompázott az osztrák zsálya.
Sajnos a sárga szibériai nőszirom nem volt fellelhető, pedig vállaltuk a vízben tapicskolást is. Kudarcunk oka nem a GPS koordinátákban keresendő, hanem inkább abban, hogy már két éve víz alatt van a termőhelyük és nyilván nem bírták ezt a változást, csak remélhetjük, hogy visszahódítják a helyüket.
Kárpótolt azonban bennünket, hogy két madárfészket is találtunk a réten, jöttünkre felröppent az anya, egyikben négy zöldesszürkés tojást találtunk, a másikban hat csupasz fióka tátogatta éhesen csőrét.
A közelben villanypásztorral őrzött ménesek futkostak, szürke marhák legelésztek egy-két napos kicsinyeikkel.
Túravezetőinktől sokat megtudtunk nemcsak a madarakról és növényekről, hanem magáról a Duna-Ipoly Nemzeti Parkról is. Nagyon tanulságos volt az egész program és kívánjuk, hogy sok hasonlót szervezzenek a park munkatársai. Legyen meg a kitartásuk ehhez. Köszönjük.

Délután ellátogattunk még az ország egyetlen ép berendezéssel megmaradt kúriamúzeumába, Tápiószelére a Blaskovich kúriába. A teáscsészéktől a varrókészletig mindent megszemlélhettünk, bepillantva a vidéki nemesség mindennapjaiba. A Blaskovich testvérpár tudhatta magáénak az 53-szoros győztes Kincsem lovat, sok relikviát őriznek a kúriában a lóról, a díjakról, versenyekről.

Kíváncsiak lettünk volna még Tápiószentmártonban Kincsem emlékmúzeumára is, de a lovasparkban zárva találtuk azt, helyette néhány fogathajtó elegáns hajtását néztük meg.

Mások a nagykátai termálfürdőben pihentették fáradt tagjaikat, nagyon elégedettek voltak a vízzel, a vendégszeretettel, tisztasággal. Érdemes lesz máskor is ellátogatni ide.

Gazdag, tartalmas napot tudhattunk magunkénak, amikor kiszálltunk a kisbuszból kirándulásunk végén.

Dr. Katona Klára

Fotók: Pinczi György