Élménybeszámolók - lista

2025. november 13.

Ősz van már, s annak is lassan a vége...

Köd ül az erdőn, nyirkosak a fák, fáznak a bokrok, az ösvényeket nedves avar borítja. Ez az emlékezés ideje. Ilyenkor járunk fel minden évben a kisnánai Csurgó-kúthoz, egykori túratársunkra és barátunkra, Csízik Zolira emlékezve.

Bár most csak a zárt, egyesületi körben hirdettem meg a túrát, a hír eljutott mindenkihez, akit ez érdekelt. Régen jártam már a csapattal, de reméltem, velük én is feljutok a sok szép emléket felidéző Csurgó-kúthoz. Kicsit dideregve indultunk, de az Úsztatónál egy réteget már mindenki ledobott magáról. Örömmel nyugtáztuk, hogy a patakban (Első-Tarnóca) csordogált egy kis víz, tehát még nem tartunk ott, mint a Szalajka-patak Szilvásvárad fölött, aminek pár hete a kiszáradásáról kellett hallanunk. Kevésbé örömteli, hogy egy rövid szakaszon kimarkolták a medret, hadd follyon minél gyorsabban el ez a csöppnyi víz is…

A kék kör jelzést elérve a lekanyarodó sárga sávon sajnos még most sincs megoldva a patakátkelés, a romos híd erre már régen nem alkalmas. Ugyan kinek lenne dolga a felújítása?? A Csurgó-kútnál viszont láttunk fejlesztéseket: új padok kerültek a házhoz, a kúthoz, sőt a kopjafához is, köszönet érte – vélhetően - az Erdőbirtokosságnak!

A házba behúzódtunk ebédelni és a vendégkönyvet tallózva emlékezni az előző túráinkra. Örömmel láttam, hogy több visszajáró csapat is nyomot hagyott itt, többek között a kisnánaiak is – elvégre ez az ő helyük, mi csak vendégségben vagyunk itt. A legrégebbi bejegyzésünk 2012. év őszén született, amikor még Zoli is köztünk volt.

Ebéd után mécsest gyújtottunk a kopjafánál, s Marika elmesélte a „Várandós Madonna” kép születésének történetét. Kár, hogy ide, ahova megrendelték, csak egy fénykép került, de talán ez is ad a gyermekre váró fiataloknak, akik ide elzarándokolnak elég erőt, reményt, kitartást, hogy ne adják fel a várakozást!

Sokat nem időztünk, az ácsorgó embert ilyenkor gyorsan megeszi a hideg. Lefelé a Tatárka felé mentünk, s ott már megint jó idő volt (de legközelebb már vízálló cipőben megyek, mert a nyári túracipő, s benne a zokni ekkorra teljesen elázott).

A faluban Zoliék háza felé kanyarodtunk, s szerencsénk volt, mert Évát épp az udvaron találtuk, s válthattunk Vele is pár szót - természetesen az unokákról, akikért még mindig itt vagyunk…

Hazafelé, a kocsiban a lányok már a jövő hetet tervezték - ha nincs egyesületi túra, kisebb csapatokban indulnak neki az Erdőnek, mert egy turista számára soha sincs holt szezon!

Merva Laci

Strumpfné Marika és Merva Laci fotói a túráról