Beszámolók

2010. június 13.

UV riadó, hőségriadó… a sok-sok eső után pár nap nyár - az is túlzás! Mégis könnyebb elviselni az ilyen időjárást is 600 m feletti magasságban, árnyas fák alatt, csobogó patak partján megpihenve. Így gondolták azok a családok is, akik elfogadták e vasárnapon invitálásunkat „Picurka” családi sétánkra.
Mátraházán a parkolóból 31-en indultunk útnak. Egy felnőtt vendégünk volt újonc, a többi résztvevő vagy rendszeres családi túrázó, vagy Mátra Manó volt, mivel ez a családos esemény is kapcsolódott Manóink „Egészséges Óvoda” programsorozatához.

A parkolóból a zöld négyzet jelzésen indultunk útnak, rövidesen nagy erdészeti útépítés-vízelvezetés terepakadályain túljutva érkeztünk kissé köves, de jól járható ösvényünkre.
A Nagy-Hidas-bércen végigbaktatva azonosítottuk a felszíni formákat (völgy, gerinc, nyereg…), találtunk gombákat, baracklevelű harangvirágot és hölgymált is, majd leereszkedtünk a szerpentines gyalogúton. A völgyben már szelíden bukdácsolt a patak vize a kövek között, az egy héttel azelőtti hatalmas vízmennyiség rohanó áradatának már csak a nyomait láttuk a meder kanyarulataiban.

Víz és gyerek – ez egy programnál mindig telitalálat. Õsi elem, ősi ösztön – azonnal kapcsolatba kell lépni vele. Átjutni (belelépni….?), dobálni, hogy fröcsköljön, csobbanjon, eltorlaszolni, hogy irányt változtasson – valami történjen, valami változzon annak hatására, amit egy gyerek tevékenysége képes okozni.

A vízzel való játékhoz felkínált rövid barkácsolás után nagy kedvvel játszottak a gyerekek a hulladék anyagból készített halacskákkal, melyet rafiával a gyűjtött lehullott gallyakra kötöztünk, és máris lehetett úsztatni, mozgását figyelni a sodrásban, haladni vele, kiszabadítani, ha elakadt –s mindezt számtalanszor újrakezdeni.
Nagy előnye ennek a horgászásnak, hogy a fogás garantált! Ráadásul mindannyiszor!

Itt kapták meg a gyerekek az igazoló matricáikat is a gyűjtőfüzetükbe, s ajándékként a 2010-es év védett madarait, a fecskéket ábrázoló matricát és könyvjelzőt is.

Annyira jó volt az árnyas vízparton játszani, hogy nehezen szedelőzködtünk a további úthoz. Volt, aki meg is siratta a pataktól való búcsút.
A Hatökör-ura nyílt, kaptatós területén igyekeztünk minél hamarabb átjutni, ott bizony már érezhető volt a hőség. Újra fák lombja alá kerülve jól esett az emelkedő utáni szusszanás, s a kedvelt vadászos játék is felélénkítette a csapatot. S ha már felélénkültünk, gyorsan átváltoztunk nyúlcsapattá, akiknek bizony meg kellett dolgozniuk a karalábé-betevőért. Az árnyékban az se volt baj, hogy futva kellett megszerezni a zsákmányt, s milyen finom is tud lenni a friss zöldségfalat a munka jutalmaként, s üdítő a melegben. A nyuszifülek nem győztek gazdát cserélni.

A Vörösmarty th. autóbuszmegállója lehetőséget adott a gyaloglás befejezésére, mégis némi tanakodás után szinte mindenki folytatta az utat. Mátraházáig a jól kijárt „főútvonal ösvényen” kellemes beszélgetésekbe elegyedve szinte észre sem vettük a szintkülönbséget sem. A gyerekek is szinte megtáltosodtak, egymással versengtek az elsőségért az emelkedőn.
Kicsi izgalmat a patak feletti híd imbolygása hozott, mivel az előző időszakban lezúduló víz kimosta a földet a végétől. Így a palló egyik sarka a levegőben volt. Az ácsolat azonban erősen összetartotta a szerkezetet.

Még pár lépés volt felfelé, s már közelről hallottuk az autók, s főként a motorok zaját az aszfaltútról, kisvártatva megláttuk az autóbuszmegálló aszfalt-tisztását is fejmagasságban. Egészen mellbe vágó volt a hőség, ahogy kibukkantunk rá a lombkoronák alól.

Tökéletes időzítésként 5 perccel a városba induló járat előtt érkeztünk, így szinte várakozás nélkül indulhattak haza az autóbusszal utazók is.

Kellemes környezetben, jó hangulatú délelőttöt töltöttünk együtt így nyár elején, a berobbanó nyári hőségben. Az otthon pihegés, vagy a strandon hólyagosra égés helyett mi az erdőt választottuk, mozogtunk, finom zöldséget ropogtattunk, nevettünk, s reméljük, mindezzel jót tettünk az egészségünknek.
Szeretettel várunk mindenkit ősszel is, a szeptemberi Picurka-túrán.

Tóthné Kelemen Mária