Beszámolók

2020. szeptember 20.

Ez év január végén terjedt el a hír egyesületünk elnökségi tagjai között: lehetőség lenne részt venni a Magyar Természetjáró Szövetség rendezvényszervezésre kiírt pályázatán. Némi gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy pályázunk 3 rendezvényre, amiből 2 amúgy is az éves programtervünkben volt, a harmadik pedig legyen egy plusz, amivel a kisgyerekek erdőjárását szorgalmazzuk, reményeink szerint elősegítve természetszerető emberré, s turistává válásukat.
Mivel rendszeresen szervezzük minden tavasszal tojáskereső túráinkat, - aminek nagy sikere, s részünkről óriási rendezői tapasztalata van, - a tematika adott volt. Rendezzünk hát ősszel is egy pontkereső családos túrát! S mivel a természet legtöbb kincse őszre érik be, legyen hát ez egy kincskereső túra.
Ki gondolta még akkor, hogy a tojáskeresőt elsöpri a világjárvány, s a kincskereső nem még egy, hanem egy „pótló” rendezvény lesz?
Pályázatunkat az MTSZ támogatni valónak ítélte, így a túra szervezéséhez az abban foglaltak szerint kezdtünk. Mivel sem időm, sem energiám nem volt februárban a farsangi készülődés közepette új útvonalon gondolkodni, - különösen bejárni azt - így egy régebbi, számomra kedves útvonalat húztam elő a kalapból. A Mátrafüred felső határában kanyargó ösvény kombináció változatos: van benne kis „hegymászás” kaptatóval, szép kilátás mátrai panorámával a Kőporos-tetőről, jelzetlen úton haladás a sötét, vadregényes patakmeder felé, érint forrást, jellegfákat, gyerekeknél nem maradhat el a patakon átkelés…egyszóval nem unalmas terep. Az útvonal 3 km hosszú, de kisebb gyerekekkel lerövidíthető kicsivel több, mint 1 km-re. Nagyon szép volt pár éve tavasszal, gondoltam, nézzük meg ősszel is. Különösen, mivel szorított a leadási határidő.
Augusztus elején jártuk be az útvonalat kedves túratársaimmal, akik a tojáskereső főszervezői lettek volna. Mivel az elmaradt, felajánlották segítségüket, s így szervező bizottsággá alakultunk. A pályázat anyagi forrásainak köszönhetően szép kivitelű térképben, oklevélben gondolkodtunk, amit dekoratőr túratársunk megtoldott egy ötlettel, adjunk ajándékba ládika szabásmintát, amibe kincset lehet tenni meghajtogatás után – ha már kincskereső túra! De jó ötlet! Imádom, hogy mindig találunk egy kreatív, jó szándékú túratársat, aki azon agyal szabadidejét sem kímélve, hogy jobbá tegye a dolgokat. Még némi egyeztetés, s az oklevélből válhat kincsesláda, ha a tulajdonos úgy akarja. Ez egyedi lesz! Nekünk nagyon tetszett. Gondoltuk, hogy a gyerekeknek is fog. ÉS IGEN!!! sikert aratott.
Sorra vettük a feladatokat: kitűzők, újság hirdetés, engedélyek, nyomdai intézni valók, bója rendelés, kincsek beszerzése, jelentkezők regisztrálása, útvonal többszöri bejárása, szalagozása, pontőrökkel feladat egyeztetés… a tagtársak segítségével sorra kipipáltuk valamennyit.
Jöhetnek a kis túrázók!
20-án derült, száraz szeptemberi napra ébredtünk, kicsit hűvös reggellel, egész napos jó idő ígéretével. Mi, rendezők, mind a 14-en elfoglaltuk helyünket, s izgatottan vártuk a családokat. Szerencsére mindenki odatalált, bár a jelentkezéskor volt némi bizonytalanság az „Erdei iskola” és az „Erdészeti Iskola” nevének hasonlósága miatt. Jöttek családok, kis baráti társaságok, volt, ahol a nagyszülő, vagy nagyszülők kisérték a kisunokát. A pici baba kistestvéreket is elhozták a szülők: ki hordozóban, ki háti ülőkében, hogy Õ se maradjon ki az eseményből. Mások megosztották a feladatot: míg az apuka, vagy barátnő a nagyobb csemetével kereste a kincseket, az anyuka levegőztette a kicsit, vagy a családtagok elé sétált a babakocsit tolva.
Mátra Manóink is aktívak voltak. A kiscsoportot kezdők például csapatépítésre használták a programot. Jó volt látni a gyerekek önfeledt együttlétét a természetben is, s a szülők összetartását, barátságának erősödését. Néhány jelentkező sajnos lebetegedett, így nem tudott eljönni.
Az indulók már a rajtban megkapták a jelvényüket, hogy végig büszkén viselhessék azt, s meg tudják különböztetni magukat a Mátrában túrázó más családoktól. (Nem beszélve rólunk!)
A gyerekrajzos térkép útvonalát követve a résztvevők találtak cukrot, hogy legyen energiájuk folytatni az utat, megajándékoztuk őket az erdő kincseivel szárított formában, teafilterbe csomagolva. Volt, ahol növényes, lepkés tetováló matricát találtak, rejtőzködéshez. A sötét helyeken jól jön a segítő fény, ezért egy ilyenen teamécsest rejtettünk el. Egy pont ceruzát rejtett, hátha pontosítani kell a térképet, de volt igazi kincs is, csillogva-villogva…belül csokit rejtve. Fontos az egészség, a gyümölcsökben sok a vitamin, ezért egy igazoló helyen almát vehettek magukhoz. Igaz, nem erdeit, hanem igazit.
Meglepetésemre 10 kisgyerek és 14 kisérője választotta mindössze a rövid távot, 80 apróság 87 felnőttjével végig ment a 3 km-en. Olyan 3 évesek is közöttük, akikről nem is gondoltam volna! Több család elhozta házi kedvencét. Úgy láttam, a kutyáknak is élmény volt a szabadban mozogni, csak szegény tacskó fáradt el nagyon.
A célban megkapták az igazoló pecsétjüket a gyerekek a lyukasztós lapjuk utolsó rublikájába, ezzel vált hivatalossá a beérkezés. Boldogan fogadták a gratulációkat, a különleges oklevelet, s az igazi turista hátizsákot, aminek a színét is megválaszthatták.
Mivel a Bene-patak melletti nagy pihenőhelyen minden adott ehhez, a családok még letelepedtek, előkerültek a hátizsákból a finomságok, az ismerősök beszélgettek, a gyerekek még szaladoztak, patakoztak… mindenki élvezte a jó időt, a jó hangulatot.

Nagyon sok köszönetet kaptunk a felnőttektől, s a nagyobb gyerekektől is. Látszott, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, s az elismerés szívből jön. Ettől persze mi is nagyon boldogok voltunk. Mikor nem felemelő boldog gyerekarcokat, gondoskodó szülőket, 3 nemzedékes családi összetartást látni?
Örülünk, hogy sikerült egy jó délelőttöt szerezni, reméljük, az élmény megmarad, s sokat találkozunk még a jövőben kis turistáinkkal a Mátra ösvényein.

Tóthné Kelemen Mária