Élménybeszámolók - lista

2009. október 23.

Családi séta az Erdők Hetén
…avagy, amikor vajúdnak a hegyek és…

Nagyon, de igazán nagyon készültünk és felkészültünk erre a túrára. Már nyáron több ízben is végigjártuk az útvonalat. A jelzések hiányosságának észlelése után szeptemberben fel is újítottuk, egyértelművé tettük a turista jelzéseket.

Többször egyeztettünk szakvezetőnkkel, időben elkészültek a plakátok, melyeket sok helyre eljuttattunk. Hírek mentek elektronikus formában, és két rádió is reklámozta a programot. Sokan, nagyon sokan jelezték, hogy JÖNNEK.

Két nappal a túra előtt a felhők is jelezték a meteorológusok által, hogy ők is jönnek. És valóban – már éjszaka is esett, reggel pedig még rátett egy lapáttal. Ha bugyborékol a tócsa, az már egy fokozat, igaz? Ezt tette. Persze, ilyenkor a leendő túrázók is - kinézve az ablakon - azonnal a telefon után nyúlnak: MARADUNK. Érthető. Én is ezt tenném, de most nem lehet, mert egy túravezetőnek tisztességből is meg kell jelennie. Ebben meg is egyeztünk Verával gyors telefonálás közben, meg abban is, hogy nem túrázunk, mert nincs értelme.

A városból 3-an indultunk el busszal a szakadó esőben, s még 3 túratárs várt minket Taron a vasút állomáson. Pontosabban négy, hiszen egy kutyus is velünk tartott. Szabó Lajos erdőmérnök volt a hetedik, aki a „legelvetemültebbek” csapatához csatlakozott, s rögtön az élére is állt.

Az állomás tornáca alatt meghallgattuk az erdők ünnepével kapcsolatos tudnivalókat, ami beszélgetésbe csapott át. Majd - mivel ekkorra elállt az eső - úgy döntöttünk, sétáljunk egy kicsit. /Milyen egy turista?! Ha már ott voltunk, viszketett a bakancsunk talpa…/

Elindultunk a Csevice-forrás felé, útközben folytatva a kötetlen beszélgetést, eszmecserét, tapasztalat megosztást és ismeretszerzést. A levegő párás, de csodálatosan tiszta és kellemes volt, minden mozdulatunkat viszont a sárban cuppogás kísérte. Így a forrástól a visszafordulás mellett döntöttünk.

Amikor körbe álltuk Lajost, és a magyarázatit hallgattuk, az én lelki szemeim előtt megjelent egy csomó csillogó szemű kisgyerek, akik szüleikkel a hátuk mögött hallgatták volna mindezt. S emlékezetes lett volna számukra is, szüleik számára is ez a nap, ebben biztos vagyok. Nem mellékesen megismerték volna a Mátrának egy olyan területét, értékes gyöngyszemét, ahol eddig a többségük még sosem járt. Ebben is biztos vagyok .A magam részéről nagyon szomorú voltam, hogy ezt nem sikerült megvalósítani. Kicsit személyes kudarcomnak érzetem ezt, pedig az időjárást senki sem tudja befolyásolni - legalábbis nem közvetlenül, és nem rövidtávon. S persze tegyük azt is hozzá: szerencsére!

Így viszont „zártkörű” kis túráról adhatok számot.
Máskor – ha az égiek is úgy akarják – többen okulhatunk majd az erdei tudnivalókból.
Szabó Lajoson nem múlik, többször bizonyította már.

Tóthné Kelemen Mária