Élménybeszámolók - lista

2009. október 17.

Beszámoló az évad utolsó szirtes túrájáról,
avagy barangolás az őszből a télbe
2009.10.17.

Szombat reggel 7-re volt megbeszélve az indulás, de már 6:55-kor úton voltunk. Miért? Mert addigra már mindenki ott volt, aki jönni akart! És kik akartak fagyoskodni, dacolni az időjárás viszontagságaival, széllel, faggyal? Öt mindenre elszánt, akadályt nem ismerő hölgyemény. Név szerint: Klárika, Anna, Marika, Márti, és Kati.

Elég gyorsan odaértünk Bélapátfalvára a Gyári-tóhoz. Miután mindenki magára öltötte turista felszerelését nekivágtunk a nem mindennapi túrának. Miért is mondom ezt? Mert már a parkolóból látszott, hogy bizony a hegytetők fehérben díszelegnek, és közöttük ködfelhő úszik.

Elindultunk a KP jelzésen. Az Imecs-forrásnál megtöltöttük a kulacsainkat, bár elég hideg volt a víz. Közben ment a sztorizgatás, röhögés. Mire a Katonasírok-hoz értünk, addigra már senki nem fázott. Rövid pihenőt tartottunk, majd sétáltunk tovább, egyre feljebb. Csodáltuk az ősz szépségeit: a fák színes koronáit, a lehullott levelek sokaságát.

A Péter-úton tovább haladva a KPS jelzésen lassan kezdett derengeni az, amit a parkolóból láttunk. Ma még átlépünk a télbe. Egy kis idő elteltével valóban elértük a hóhatárt.

Amikor a P útra tértünk nem győztük kapkodni a fejünket, hogy hol, mekkora hó van. Persze, összességében kb 2 cm volt mindenhol, de mégis, ahogy megült a fenyőfák tűlevelein, és az Õrkő réten, a növényeken, a pihenő padokon, asztalon, az ember egy pillanatra megállt rácsodálkozni a természet ezen szépségeire. Filozofálgattunk a klímaváltozásról, bár én eközben sűrűn kattogtatni kezdtem a fényképezőgépet. Igyekeztem minél több bizonyítékot készíteni az otthon maradottaknak, hogy mi bizony láttunk ilyet is!

Megtámadtuk az Õr-követ, Hegyes-követ. Csak azt sajnálom, hogy nem volt kilátás a nagy köd miatt. Nekiveselkedtünk a Pes-kőnek is. Ez egy kicsit kacifántosabb volt, mivel a látótávolság kezdett lecsökkenni, így igyekeztünk hangtávolságon belül maradni. Azért megtaláltuk a jelet!

A Cserepeskői-barlangnál már a szél is csatlakozott a ködhöz, így megbeszéltük, hogy nem megyünk tovább, hanem visszafordulunk. A barlang mellett láttam jégcsapot. Úgy csodáloztam rá, mintha eddigi életem során még nem láttam volna ilyet. Hát igen, ez egy ilyen túra volt.

Lefelé haladva furcsa volt a télből az őszbe visszatérni. Leérve a parkolóba visszaöltöztünk „emberekké” és (mivel a pincér olyan kedvesen invitált) betértünk a csárdába egy-egy pohár forralt borra. Ez egy kicsit megmelengedte a szívünket, és pirosra varázsolta a fagyos arcunkat. Ezután elindultunk haza!

Köszönöm a résztvevőknek, hogy eljöttek, és jelenlétükkel emelték a túra hangulatát! Remélem mindenkinek egészségére vált ez a kis kalandozás mind a természetben, mind pedig az időjárásban!

Gedei Katalin
Kékes Turista Egyesület

A túrán készült fotókat megtekinthetitek a képtárban.