Élménybeszámolók - lista

2009. szeptember 06.

Az egy nappal korábbi nagy vihar után nagyon szép idővel köszöntött ránk a vasárnap reggel. Sokan köszöntöttük egymást jó ismerősként a patakparton, de örömömre szolgált, hogy most is voltak újonnan velünk tartók. 35-en indultunk útnak, harminc vendégünk közül 14-en voltak felnőttek. 16 gyermek vendégünk mellett két kiskorú tagtársunk erősítette az utánpótlás csapatot. Legfiatalabb résztvevőnk a 7 hónapos Katica volt, aki apukája karjaiban utazott, s élénken mutatta, hogyan is kellene mozgatni a végtagjainkat. Persze, mi nem tudtuk olyan gyorsan.

A patakparton rögtön el is időztünk kicsit. A gyerekek persze vizesedtek, Kati néni pedig már is feladatot adott a nagyobbaknak, akik szorgalmasan figyelték is végig a zuzmókat, s gyűjtögették az ősz színeit.

Túránk elején legyőztük a komoly szintkülönbségünk első felét a kék háromszöggel jelzett köves ösvényünkön, majd kellemes séta következett az Ördög-forrásig. Itt újra megörültek a gyerekek a pataknak, csábító volt az ide-oda átkelés. A víz tisztaságát vizsgálva kerestünk vizi élőlényeket, s találtunk rákot, kérész lárvát, kis piócát. Be is tettük őket a nagyítós üvegünkbe, hogy mindenki jól lássa, s el is vittük őket magunkkal túrázni, hogy az útvonal végén, a parkolóban még jobban megnézhessük őket a mikroszkóp alatt, mielőtt visszaadjuk őket a pataknak.

Amíg egyesek kutakodtak a kövek alatt, addigra sajnos ketten is bokáig merültek a patakba az átkelők közül. Így mindannyiunk nagy sajnálatára kedves kis túratársainktól, s családjaiktól már a forrásnál el kellett búcsúznunk.

Tovább haladva mentünk még egy kicsit a jelzésen, majd egy emelkedős erdőgazdasági úton legyűrtük a szintkülönbség még hátra lévő részét.

A régi erdei vasút nyomvonalán haladva szedret eszegettünk, a sziklagyep növényeit nézegettük, majd letáborozva lepkehajtogatásba fogtunk. A szülők hathatós segítségével elkészült lepkéket az előzőleg gyűjtött botokra kötözgettük, hogy repkedhessenek. Majd énekeltünk, mondókáztunk velük – nekik. Az erdőgazdasági utak szövevényén egy kis rétre érkeztünk, melyet már eléggé visszafoglalt a természet. Annyi helyünk azért volt, hogy leülve a melengető napsütésbe a gyerekekkel közösen bábozva megjelenítsük a „Három pillangó” történetét, mozgásos játékként a „Lep-Den”című játékot játszuk, s a gyűjtött kincsekből összeállítsa ki-ki a maga őszi színpalettáját.

A patak partra a piros sáv jelzésen értünk vissza, először árnyas tölgyesben, majd kitisztított nyiladékon haladva.

Én a magam részéről nagyon szeretek Picurka túrázni. Hogy miért? Mert igazi szeretetteljes légkörben lehetek. Nagyon kedves gyerekekkel, odafigyelő, játékos kedvű, együttműködő felnőttekkel. Külön töltekezhetek az igazi családi összetartásból, nagyszülők, unokák, szülők együttlétének látványából.

Szeretem a kedves beszélgetéseket ismerősök és kevésbé ismerősök között, hogy senki sem panaszkodik, politizál, inkább minden figyelmével a gyerekek felé fordul. Érdeklődéssel fordulnak a természet érdekességei felé, tudják élvezni és értékelni a jó levegőt, a csöndet, a melengető őszi napsütést.

Én igazán kikapcsolódtam vasárnap. Remélem, nem voltam egyedül. A magam részéről köszönöm minden kedves túratársnak, hogy társaságukban lehettem.

Tóthné Kelemen Mária

A túráról készült többi fotót megtekinthetitek a képtárban!