Élménybeszámolók - lista

2008. október 26.

Semmi nem hiányzott csak egy kis napsütés, ami az előző napokat olyan kellemessé tette. De bátorodnak a szülők, a gyerekek, így szép számban összegyűltünk az indulás idejére.

Mire befutott a Sárkány család is Kecskemétről, 33-an lettünk. Tizennyolc gyereket „terelgettünk” az erdő rejtette szépségek felé. Ketten az apró hölgyek közül – Réka és a kicsi Emma- az anyukák hátán levő kényelmes trónon utaztak, amíg ki nem követelték, hogy saját lábukra állva túrázzanak.
Kicsivel a fűtőház előtt, köveken egyensúlyozva átkeltünk a patakon. Így mégis érdekesebb volt, mint a pár tíz méterrel odább levő hídon csak úgy átsétálni. A patak túlsó partján egy „titkos” ösvény vezetett a hídig, ahol asztalok, padok várták az éhes kis népséget, pihenni, tízóraizni. Mikor mindenki jóllakott, megnéztük a helyi természetbarátok által szépen helyre állított Csepegő-forrást és indultunk tovább. Hamarosan elérkeztünk arra a helyre ahol a sárga jelzést elhagyva, átvágva a kisvonat sínpárján megközelíthettük a Cserkő alatti szép kis tavat. Közben nagyon izgalmas dolog történt. Az ösvényen lefelé ballagva a gyerekek előtt közvetlenül egy rémült „szarvas gyerek” rohant át. Az első ijedtség után, a szerencsében részesülő gyerekek egymás szavába vágva mesélték a nem mindennapi találkozás részleteit.
A sziklafallal ékes tó körül mindenki fordult vagy kettőt. Itt már az alig kétéves Emma is megunta a trónt és öntudatosan lépegetve megkerülte a tavat. A nagyobbak sziklamászásban jeleskedtek, nem nagyon törődve a kétségbe esetten toporgó felnőttek hívó szavaival.
Aztán megmásztuk a Dezső-várat is, volt, aki többször. Ott fenn mindenki úgy érezte hatalmasat nőtt, hiszen magas volt az a vár!
A sétán megint nagy sikere volt a „medve-talpnak”. Ragasztható felületén gyűltek a színes levelek, virágok, termések, még csigaházak is. Akik a legszebb alkotást készítették, cukrot kaptak. Természetesen mindenki gyönyörűt alkotott. Aki még nem alkot ebben a formában, bíztatásul kapta az édességet.
Visszaindulás előtt elintéztük az „adminisztrációt”. Előkerültek a kis Családi sétás füzetek, akinek nem volt, kapott. Izgalom, vajon most milyen állat lesz a matricán? Mindenki boldogan konstatálta, ilyen állata még nincs, jöhet hát a túravezetői aláírás! Akinek már négy matricája gyűlt össze, mindenáron tudni akarta, milyen lesz az a kitűző, amit majd az ötödik matrica beragasztása után kap. Igyekeztem rejtélyes arcot vágni, mint aki tud valamit és az a valami csuda dolog lesz.

Ugye csuda dolog lesz? Mert mi felnőttek már megkaptuk a jutalmat a hozzánk csatlakozó turista palánták képében. Most ők következnek!

Találkozunk december 6-án, a Mikulás túrán!
Rajki Sándorné