Élménybeszámolók - lista

2023. március 25.

Amint a 2. sz. VaM túra időpontjára, úgy e márciusi napra is kellemetlen időt jósoltak a meteorológusok, a különbség csak abban volt, hogy ezúttal nagyot tévedtek az időjósok. Nagy kár, mert azt gondoljuk, ha derűs napra szólt volna az előrejelzés, nagyobb létszámban csatlakoztak volna az érdeklődők hozzánk. De ez nem szegte kedvünket, jó hangulatban kezdte meg vállalkozó kedvű 14 fős csapatunk a túrát Galya alsónál.

Első állomásunk a sárga sáv mentén a 813 méter magasságú Nyesettvár volt, amelyet rövid jelzetlen emelkedő után sikerült bevennünk, körbejárnunk, a VaM-kódot feljegyeznünk. Mindig nagy élmény e kis középkori földvár sáncán körbe sétálni, különösen ilyenkor kora tavasz táján, amikor a környező szépséges bükkfák lombozata még nem takarja el a kilátást sem a vár fölött látható Galyatető, sem a Kékes jóval távolabb levő tömbje és a többi mátrai bérc irányába.

Visszatérve a vár lábához ismét a sárga sávon haladtunk tovább, majd felkerestük egy rövid szakaszon a régi sárga jelzésű ösvényt is. A folyamatos ereszkedést az Üvöltő-gerincen kezdtük meg, ahol egy igencsak nagy létszámú csoporttal találkoztunk, akik a Szalajkaháztól indulva igyekeztek Galyatető irányába. Hát, jócskán szakadozott volt a soruk, nem kis szintemelkedést kellett legyőzniük.

Kisvártatva elérkeztünk arra a pontra, amelynél a jelzett utat balra elhagyva lehet eljutni a Solymosi Óvárhoz, utunk eredetileg tervezett második várhelyéhez. E látogatásra most nem került sor, mert a sárga kereszt jellel való találkozásnál terelésről szóló felhívást találtunk egy fára erősítve. Az út időszakos elterelésére természetvédelmi okok miatt került sor. A zárlat megszűnésével egy őszi pótlólagos VaM túra keretében tervezzük felkeresni a most kihagyott várat, összekötve más, most nem érintett olyan szép vidékekkel, mint pl. a többek által is kedvelt Nagy-Halmaj rét. Ez ügyben végleges döntés később születik.

A sárga kereszt jelzést követve érintettük a József Attila forrást, amely viszonylag bő vizével kellemes felfrissülést adott néhány túratársunknak. Pár lépésre tőle egy aranyos kis meglepetés várt minket, ami nemcsak a fotózó túratársaknak szerzett nagy örömet, hanem Évi és Józsi érdeklődő unokájának, Márknak is. Márk lelkendezve elmesélte, egy másik, esős, kirándulás alkalmával rengeteg szalamandrával találkozott társaival, és lám, itt is látható volt, e kis állatkák elsősorban a vizes környezetet, élőhelyet kedvelik.

A Szalajkaháznál Szőrös, egyik túravezetőnk, tiszteletét tette két percre, majd a kicsit lejjebb épített fedett pihenőnél elköltöttük ebédünket. Tovább indulva felmerült egy ötlet, mi lenne, ha nem a jelzett úton, hanem egy másik, kényelmesebb, picit hosszabb, de nem meredeken, hanem csak fokozatosan emelkedő szakaszon csatlakoznánk vissza a sárga sáv jelzéshez. Sőt, az eredeti tervhez képest még egy második opció is felmerült, az jelzett szakaszra vonatkozott, végül a jelzetlen mellett döntöttünk, és nem bántuk meg, szinte észrevétlenül győztük le az emelkedőt. Kisvártatva elértük a Köves bércet, amely egy ligetes, a korábbiakhoz képest szellősebb erdőn keresztül vezetett elég hosszasan.

És itt újabb módosítási ötlet merült fel, ezt is megfogadtuk, és azt a szintén jelzetlen szakaszt is végig járva nem bántuk meg: a Köves-bérc némileg monoton útjáról letérve a Nagy-patakhoz, annak „patinásodó” hídján óvatosan átkelve az Őrlőmű megálló közelében, igazán élvezetes utat tettünk meg a patak mentén. Sok-sok vízesést tudtunk fotózni, a délről sütő nap ezüstös-fényes színt kölcsönzött a víznek, fotósaink nem győzték készíteni jobbnál jobb képeiket. Amint egyre lejjebb értünk mai utunkon, ezen alsóbb, melegebb régiókban egyre sűrűbben jelentek meg a tavasz virágai is: az ibolyamezőkön kívül már sok odvas keltikével, bogláros szellőrózsával, bársonyos tüdőfűvel, mezei tyúktaréjjal, aggófűvel, sőt még kónya vicsorgóval is találkoztunk, később, a Kis-hegy déli, védett oldalát pedig a gyönyörűséges pimpók népes családja egyik tagjának százai aranyszínű szőnyegként borították be. Tehát, visszavonhatatlanul itt van már a tavasz, még akkor is, ha pár órára/napra még várhatóak lesznek hajnali fagyok, elvétve hózáporok.

E jelzetlen és szépséges szakasz végén a Cserkő-tóhoz érkeztünk, majd a közelében álló, meredek ösvényen megközelíthető, szintén középkori Dezsővárat hódítottuk meg. A VaM-kódot könnyen megtaláltuk, utána bár jelzetlen, de tervezett útvonalú ösvényen haladtunk tovább a Cserkő-bánya irányába. Útközben „találkoztunk” két cseh kucsmagombával, alig észrevehetően kandikáltak ki a száraz avarból.

A Haluskáshoz érve már csak egy „kihívás” várt ránk, a Kis-hegyen átvezető jelzetlen ösvény meghódítása. Percek alatt feljutottunk a hegy tetejére, a VaM-kód fém változatát könnyen megtaláltuk, a festett változatú kódot tartalmazó fa tövében pedig egy olyan kőzetdarabban gyönyörködhettünk, amelyen 2-3 falevél megkövesedett maradványát (növényi fosszília) fedezhettük fel. Keletkezésük a régmúlt idők vulkáni tevékenységének eredménye. Rövidesen elértük a Lila-bánya felső peremét, óvatosan kimerészkedtünk a szélére, lent a mélyben felfedeztük e lila kövek néhány példányát is.

A Haluskástól Gyöngyössolymosig vezető zöld keresztre a Kis-hegy déli oldalán tértünk rá, érintve a fent már említett pompás sárga pimpó mezőket. Utunk ezen szakasza is igazi ajándék volt, hiszen a lábunk előtt hevert a település, szemben a Sár-hegy lankái, mellette Gyöngyös, tovább már az Alföld sík vidéke, balra a Kékestető tornya, mindezek összessége varázslatos panorámát nyújtott számunkra.

A túra végpontjánál, a gyöngyössolymosi Szent Miklós templommal szemben megtaláltuk a mai túrára tervezett negyedik, azaz utolsó VaM-kódot is. Merva Laci, a VaM-túrák szervezőjének és koordinátorának minden igyekezete, egyeztetése és a kapott ígéretek ellenére a bónuszként tervezett templomlátogatás technikai okok miatt elmaradt. Reméljük, egy másik alkalommal módunk lesz e különleges erődtemplomot belülről is megtekinteni. Mindazonáltal többek vélekedése szerint a megmaradt és csak minimálisan átalakított késő gótikus torony a fő nevezetessége a XIII.-XIV. század fordulóján épült templomnak, a belső tér döntően már barokk stílusjegyeket visel.

Úgy érezzük, kiváló, jó humorú és kedvű, az új iránt fogékony túratársak kíséretében, kiváló időjárási viszonyok közepette tudtuk megtenni a Várak a Mátrában túramozgalom idei 3. túráját.

Néhány következtetést is sikerült levonnunk, amelyet szívesen megosztunk a kedves olvasóval.
Az első, igen örömteli élmény az volt, hogy a fiatalabb korosztály is képviseltette magát a lelkes Márk személyében. Szülőként, nagyszülőként sokan tudjuk, mennyire fontosak és meghatározóak a gyermekeink, unokáink kiskorában, ill. iskolás korában szerzett élmények, tapasztalatok. Amit egy gyerek e korban megszeret, megtanul, az kihat későbbi életére is, azt viszi és adja majd tovább. Úgy látjuk, Márkék családjában élő ez a hagyomány, az 1. sz., Józsi és Évi által vezetett VaM túrán Máté, a másik, kisebb unokájuk vett részt! Bátorítani szeretnénk a KTE tagjait és vendég túrázóit, hozzák el a maihoz hasonló nehézségű KTE-túrákra a kiskorú családtagjaikat is (nyilván bizonyos elő-edzettségre szükség van), mert a gyerekek szinte észrevétlenül szerethetik meg e túrák által a természetet. És ez nagy adomány! És nem utolsósorban így nő fel a turista társadalom utánpótlása!


A másik apró kiegészítésünk a mai túrához: örömmel vettük, hogy a KTE honlapját nemcsak a KTE-tagok olvassák, a mai túránkra még Isaszegről is érkezett egy érdeklődő túratárs, örülünk, hogy bővül a Mátrát kedvelő és felkereső túrázók köre! Megjegyezzük, ezúttal Budapestről, az IBUSZ turista egyesületétől csak egy fő képviseltette magát, de társai március 9-én már végig járták mai teljes útvonalunkat, ma, március 25-én, már az ország más táján túráznak, ezért nem tartottak most velünk.

A harmadik, mára utolsó észrevételünk: köszönetet szeretnénk mondani Józsinak és Pistinek, a két útvonal-módosítás ötletgazdáinak! E két szakasz majdnem mindenkinek újdonság volt, de végigjárásukkal, e szakaszok megismerésével gazdagodtunk, bővültek élményeink, és nemcsak a KTE-tagok által többnyire ismert területeket tudtuk bejárni, hanem újakkal is meg tudtunk ismerkedni. Úgy véljük, e két módosítás alapjaiban nem érintette a mai túránk fő célkitűzéseit, a VaM várhelyek sikeres felkeresését, viszont színesítette azokat.


Budapest/Gyöngyös, 2023. március 28.

Szabó Alexandra és Tóth István (Szőrös) túravezetők

További képek Tóth Pistától, Kroffinger Józsitól->