Élménybeszámolók - lista

2023. február 20.

2003. január 11. Zúzmara túra
Húsz éve is elmúlt már… Nézegetem a régi beszámolókat, nézegetem a képeket. Homályosak kissé, akárcsak az emlékek.

Az egyik beszámolóban (és biztosan többen is) feltűnik egy név, egyik-másik képen egy fiatal arc, akit az akkori tagok mind ismertek. 16-17 éves lehetett? Feltűnt sok helyen, mindig az első volt, a legerősebb, a legkitartóbb! Igen, talán már sokan tudjátok, Kiss Péter van a képeken.

„Elöl a fiatalok - legtöbbször a gyorslépésű Kiss Péter barátunk - törték a szűz hóban az utat, utánuk libasorban, egyre inkább szétszakadva a többiek masíroztak. Sokszor megakasztott a látvány; Galyatető alatt a havas hegyoldal és a kéklő ég kiemelte az öreg bükkfák méltóságát.”- írja Merva Laci a beszámolójában.

Sokat volt velünk. A túrákon, a jelzésfestéseken, söpört a Mátrahegyen. 2003-ban és 2004-ben az év teljesítménytúrázója lett (7. 8. oldal), akkor még mint a Kékes Turista Egyesület tagja, az egyik legfiatalabb túratársunk.

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mikor fárad el egy-egy túrán? Azt válaszolta, hogy: „A végén. Ha 6 km, akkor. Ha 60 km, akkor. Minden fejben dől el.” Ha fáradok gyaloglás közben (ami gyakran megesik velem), mindig ez jut eszembe. Sokszor jut eszembe.

Sokat aggódtam érte, nem is szerette. Akkoriban úgy éreztem, hogy fiatalon elhasználja magát, amikor bicegve jött az egyesületi nyílt napra, vagy amikor lelkesen beszámolt arról, hogy a szombati teljesítménytúra után a vasútállomáson aludt, és vasárnap reggel ment a következőre.

Aztán elment, új társakra lelt, új utakon járt. 2013. március 9-én még ott volt a Mátrahegy teljesítménytúránkon.

És egyszer csak jött a hír. 2013. május 22-én délelőtt ezt a rövid közleményt olvastam: „A 2013-as Kancsendzönga Expedíció két csúcsmászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter, a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt! ”

Lassan tíz éve.

A mostani hétvégén én is ott lehettem önkéntesként néhány társunkkal a kilencedik Kiss Péter emléktúrán.

Közel 1000 ember jött el. Elszántak, esőben, sárban, hóban mentek. 20, 37, 57 km, és Peti tiszteletére még plusz körök. Néztem az arcokat. Vajon mi hozta őket? Ismerték-e vajon őt személyesen is? Vagy csak meséltek nekik, vagy olvastak róla?

Talán mindegy is, a lényeg, hogy az Ő nyomában lépkednek, s nem hagyják elfeledni az emlékét! Ilyen sok embernek vált példaképévé.

A túra sok-sok támogatóval zajlott, igazán széles körű összefogásként. Jó volt ott lenni. Jó volt velük emlékezni Petire!
Köszönet a szervezőknek! Köszönet a családnak, és mindenkinek ezért a szép napért!

Úgy hallottam, Peti édesapja és öccse nemsokára a Himalájába mennek, hogy minél közelebb, a Kancsedzönga alaptáborában emlékezzenek Petire…
Kiss Péter...

Lélekben én is ott leszek!

Merva Eszter

A képeket Merva Laci készítette.