Élménybeszámolók - lista

2023. február 02.

Régi vágyam volt, hogy majd' 10 év kihagyás után egyszer újra felkeressem a Mátra egyébként kicsit eldugott helyén levő Solymosi Óvárat. Tíz év nagyon hosszú idő, a természetnek bőven van ideje és módja arra, hogy a környezetet alapjaiban megváltoztassa és ezáltal nem kicsit megnehezítse a vár megközelítését. Ez most is így történt.

De kezdjük az elején: Merva Laci, a Várak a Mátrában (VaM) túramozgalom túráinak szervezője, én projektvezetőnek hívom, Szőrös (ugye, nem baj, ha e felületen is így hívlak Téged?!) és Andi hármasához csatlakozhattam február 2-án csütörtökön. Az aznapi túránk útvonala a következő volt: Galya alsó, Nyesettvár, Solymosi Óvár, Dezsővár, Gyöngyössolymos. Néhány kisebb kivétellel végig dél felé, nappal szemben vezetett az utunk, az élményeken túl így észrevétlenül, de alapos D-vitamin kúrában is volt részünk, amit nagyon díjaztam . Az IBUSZ-os túratársaim gyakran megjegyzik: Alexa, akárhova megyünk, Te mindig azt mondod, ez a kedvenc útvonalam/hegycsúcsom/rétem/váram/szurdokom stb. Hát, valóban nehéz különbséget tenni/rangsorolni a szépségek között, és ez most sem történt másként. A Nyesettvár vastagon behavazott oldalával, a helyenként több mint félméteres hóval borított ösvényeivel - ki tudja már hányadik alkalommal, de - ismét kivívta nálam a kedvenc jelzőt. Még így is, ebben a hófúvásos időben is nagyon vadregényes élmény volt körbe sétálni és gyönyörködni a kilátásban. E kilátás nem adatik meg a többi évszakban, hiszen az egyébként gyönyörűséges bükkfák levelei miatt korlátozott olyankor a "messzelátás" élménye. De magamat kicsit korrigálom: akinek módja nyílik késő ősszel IS ellátogatni e vidékre, feltétlenül tegye meg, mert - főként észak-keleti irányban - az örökzöld fenyők között aranyszínű foltokkal teletűzdelt területeket fog látni a várból. E kontraszt, azaz a lomb- (tűlevelét) hullató vörösfenyők és a többi fenyő zöld foltjainak együttes látványa festővászonra való!

De irány tovább, a kis kitérő után már újra a sárga sávon haladva közelítettünk az élesen jobbra forduló, már szilárd burkolatú (de még bőven hóval borított) erdei útra. Előtte még felkerestük azt a rétet - itt haladt korábban a jelzés, de most, e rétet elkerülve tesz egy rövid bal-kitérőt -, amely most "vadászparadicsom", a lelövésre kerülő vadak a vadászlessel szemben levő, csalogató terített asztalnál költik el búcsúvacsorájukat... Balra az Üvöltő-gerinc irányába fordulva folytattuk az ereszkedést a Solymosi Óvár felé. Több megközelítési mód is kínálkozik, egyik nyaktörőbb, mint a másik (lásd Helena korábbi élménybeszámolóját e honlapon), projektvezetőnk döntése végül helyesnek és eredményesnek bizonyult: nem a patak felől fogjuk támadni a kiszemelt várat, hanem fentről, a sárga sáv jelzésről balra, szinte szintben közelítjük meg azt. Hát, itt kanyarodom vissza a természet beszámolóm elején említett 10 éves, környezet-változtató hatására. Igen, aki majd erre jár, számítson arra, hogy a régen egyértelműen fellelhető ösvény ma nincs, ami megtalálható, az pedig már nagyon erőteljesen be van nőve. Mivel az aznapi túránk elsődleges célja az Óvár újbóli megtalálása volt, így - töretlen hittel és lelkesedéssel, szakadás- és szederindaálló ruházattal, a fiúknál hosszúnyelű metszőollókkal felszerelkezve és azokat használva, a "kütyüink"-et is, továbbá a verőfényes napsütésben a megkönnyített tájékozódási képességünket is bevetve - kisvártatva elénk tárult a környéken a másik "kedvenc" váram. Elhihetitek, igazán romantikus látvány volt, és nekem külön öröm, hogy kedves túratársaim társaságában újra sikeresen fel tudtam őkelmét keresni. Kattogtak a mobiltelefonok, ilyen szögből, olyan szögből készültek a felvételek, mind itt - és persze már Nyesettvárnál is - felidézésre kerültek Szádeczky-Kardoss Géza gondolatai, információi, adatai, hiszen tudjuk, ő az "atyja" többek között ennek a VaM túramozgalomnak is. A vár után két csoportra oszlottunk, Laci még aznap!!! rá akart pillantani a vasárnapi, február 5-i napnyugta túrájának egy-egy szakaszára... Hogy egyeseknek micsoda akaraterejük és teherbírásuk van, persze a lelkesedésükön és alaposságukon túl, hogy egy ilyen kalandos felderítő túra-délelőtt után aznap még további feladatokra is vállalkoznak! Nem beszélve az első VaM-túrán történt sajnálatos sérüléséről, amelyről az általa írt beszámolóból értesülhetett a nyájas olvasó .... Hát, le a kalappal!

Mi Szőrössel a sárga sávon igyekeztünk tovább, hiszen még nagy út állt előttünk Gyöngyössolymosig. Alig tettünk meg pár lépést, Szőrös szól nekem: nézd, muflonok! És tényleg, nem messze tőlünk masírozott egy muflon-család, nem nagyon zavartatták magukat, de persze, mire előhalásztam a telefonomat, már "lőtávol"-on kívülre kerültek. Jött a folytatás: még a Karos-hidat sem értük el, egy sokkal nagyobb muflon társaságot pillantott meg a sasszemű Szőrös, itt már gyorsabb voltam, de a kinagyítás ellenére sem lelhetőek fel az állatkák a fotóimon, sajnos. Még a Köves-bérc előtt harmadszor is láttunk muflonokat, tehát e nap igazán gazdag volt ilyen élményekben is, kár, hogy Andi és Laci ezekből kimaradtak.

A javasolt útvonalhoz képest Szőrös tanácsára kicsit módosított változaton folytattuk utunkat, aminek nagyon örültem, mert ez a szakasz nekem "fehér folt" volt eddig. A sárga sávon, majd balra egy nagyon rövid jelzetlen kis szakaszon leereszkedtünk a Dezsővár alatti Cserkő-tóhoz - előtte "kisebb" kihívás volt a Nagy-patakon történő átkelés. A tavacskát vékony jégréteg borította, Szőrös lefotózta, aztán felkapaszkodtunk Dezsővárra. Nekem nagyon tetszik a kőfotel és a pazar látvány, nem véletlenül, e váracska is az egyik kedvencem. Az egyre erősödő jeges szélben elpusztítottuk ebédünket, majd a Cserkő-bánya irányába fordulva, nemsokára elérve a zöld sáv jelzést, leereszkedünk a Haluskáshoz. Ott elhagytuk a zöld sávot, és számomra egy újabb „fehér folt” - értsd ezen, hogy még sohasem jártam erre - következett, a zöld kereszt jelzés, keletről érintve a Lila-bánya alsó régióit. Hát, ahogy kiértünk az erdőből, újabb meglepetés, persze, csak nekem: fantasztikus, félkör panoráma tárult elénk, szemben Farkasmály, Sár-hegy, lábunk alatt Gyöngyössolymos. Itt is pazar volt a látvány. Szőrös ezúttal botanikai vénáját is megcsillantotta, külön megmutatta, mely sziklák mellett nyílnak tavasszal a szépséges sárga virágok, és mindig ugyanott... Feltételezem, az évelő tavaszi héricsről volt szó, de ezt végül nem tisztáztuk. Vigyázat! Gyönyörűséges, de MÉRGEZŐ! Ott helyben eldöntöttem, egyik tavaszi mátrai túrámat biztosan e környékre fogom vezetni az IBUSZ-os túratársaimnak, annyira megkapó volt a látvány még így télen is.

Hamarosan leértünk Gyöngyössolymosra, az egyik busznak csak a hátát láttuk, de nem egész félóra múltán már ott is volt a következő, amellyel bejutottunk Gyöngyösre. Azt ugye, említeni sem kell, hogy Szőrös mindenkit ismert, köszöntött, elbeszélgetett velük, és e mindenki is ismerte persze Szőröst. Ő a Mátra része! Segítőkész, elhivatott túrázó. Szerencsére, IBUSZ-os túratársaim közül is már sokan megismerkedtek vele közös túráink alatt, hálás vagyok, hogy elkísért ezekre a számomra eddig ismeretlen szépséges tájakra!

Kedves Laci, Szőrös és Andi! Köszönöm, hogy Veletek tölthettem ezt a gyönyörű napot!

Budapest, 2023. február 5.

Szabó Alexandra