Élménybeszámolók - lista

2023. február 03.

...
De itt még nincs vége a kétnapos projektünknek!

Dacolva a szélvihart, havazást, hóvihart ígérő időjárási előrejelzésekkel, amelyek - „természetesen” és a látványt illetően szerencsére - ezúttal másodpercre és milliméterre pontosan megvalósultak, február 3-án is felkerekedtünk, ezúttal Jóskával kiegészülve. A cél: az Orosz Mátyás várához a vár alatti kis völgyből felvezető, szintén már sűrűre benőtt, ösvény kitisztítása volt. Említenem sem kell, hogy a két nap közül ezen a napon, tehát pénteken még nagyobb hótorlaszokat leküzdve kellett haladnunk, ami érthető volt, hiszen a csütörtöki túraútvonalhoz képest sokkal magasabban kellett gyalogolnunk. Volt, aki elegánsan a hátsóján lecsúszva közelítette meg a völgyet/várárkot, volt, aki, pl. én, aki a botját használta, ami persze sokkal körülményesebb volt, ráadásul sokkal lassabb.

Miután leértünk, elkezdődött a munka: Szőrös és Laci elől a két erős, hosszúnyelű metszőollókkal vágta, szabadította fel az utat a fiatalosban, Andi, Jóska és jómagam pedig a hagyományos metszőollókkal végeztük a „finomhangolás”-t. Nagyon jól és viszonylag gyorsan haladtunk. Ahogy felértünk a gerincre, az egyedül szomorkodó és kiszemelt bükkfától jobbra kellett (volna) tovább haladnunk a normál körülmények, tehát benövés nélküli állapotban szinte csak karnyújtásnyira levő szikla alakzat, azaz az Orosz Mátyás vára felé. Hát, ez azért már nem volt olyan meseszerű, de a fiúk vezetésével és irányításával minden akadályt legyőztünk, és íme, előttünk volt a szikla, azaz a hőn áhított vár. Ugye, nem felejtettétek el, a kedvenc vár(aim egyike )! Az időközben már elég régóta szitáló hóesés egyre erősödött, ezt megvártuk , és szinte zuhogó hóban költöttük el ebédünket... Nagyon finom volt, mármint az ebéd és persze a hangulat is!

A gerincen visszafordulva Szőrös és Laci egy jobban járható, egyenesebb szakaszt nyesett ki a magányos bükkfáig, ezt követően balra fordulva leereszkedtünk a várárokba a már kész és szép széles ösvényünkön, és kimásztunk a túloldalon. Tudjátok, félméteres hóban, irdatlan meredeken felfelé: egy lépés előre, két lépés vissza(csúszás)... Azért egyszer csak felértünk, és újabb elhatározás: ide is eljövök újra a csoportommal, hiszen most már szép széles és kitisztított „sétán”y-on tudjuk megközelíteni a célt. A Smiró Feri útja kék kereszt jelzésén haladva ugyanazon az útvonalon, amelyen a várig mentünk, visszajutottunk Mátraszentlászlóra. Itt Laci kedves invitálása ellenére nem tartottam velük, ők autóval visszamentek Gyöngyösre, én még egy kicsit levegőztem fent, tudtam, éreztem, Pesten csak a rossz levegő, eső várna, így kiélveztem a fantasztikus hóesést, a mesés tájat, a hó alatt roskadozó fenyőfák ágait.

Köszönöm, hogy ezt a szép napot is közösen tölthettük el!

Budapest, 2023. február 5.

Szabó Alexandra