Élménybeszámolók - lista

2023. január 05.

Sokat gondolkodtam mit válasszak a nyári várkódfellelős túráim közül... Nyolc túra volt, összesen 18 kód és három OKT pecsét került a könyvekbe. Végül a Gyöngyössolymos Óvár és Dezsővár mellett döntöttem.

Mint mindig, most is a várak történetének és megközelítésének áttanulmányozásával kezdtem a könyvben.

Az Óvárhoz három útvonalleírás is található, de mivel én nem a Galyatető - Nyesettvár irányból terveztem a Szalajkaházhoz eljutni, hanem Gyöngyössolymos felől kisvonattal, így csak egy maradt. De hiába olvastam el többször, és hiába próbáltam követni a térképen, valahogy nem akaródzott a Szuhár-patak völgye közelébe mennem, ki tudja miért?

Az autót Solymoson hagytam a kisiskolánál, és a Zemanek megállóban szálltam fel a kisvonatra. De jó is volt nosztalgiázni, a nyitott kocsiban utazni! A terv az volt, hogy végig gyalog megyek vissza Solymosra, így nem kell a kisvonat menetrendjéhez igazodnom.

A végállomástól a legrövidebb úton szerettem volna az Óvárhoz jutni. Az első akadály az egyik fára kitett BNPI-s figyelmeztetés volt, miszerint a turistajelzés ideiglenesen el lett terelve...

Hát jó, szót fogadok én, nem is nehéz az elkerülő utat megtalálni, az OsmAnd is segített. Szép kis kerülő volt, de az ilyet mindig úgy fogom fel, hogy legalább többet túrázom.

Csak sajnos ennek az útnak a végén is ott volt az elterelős tábla, pedig már csak néhány méter kellett volna a letérésig. Itt már nem láttam lehetőséget kerülésre, így pár méter után gyorsan el is hagytam az ösvényt.

Igaz, a Szerző jelezte a - 9 éve kiadott - könyvben hogy fiatalos van a területen, meg hogy a szeder 2-3 év alatt járhatatlanná teszi az irtást, de egyszerűen nem volt másfelé menni...

No meg bíztam a szarvasokban, hogy készítettek elő nekem vadcsapást, és ha ők ott elférnek, akkor én is... És tényleg! Csak hogy a szarvasok nem arról ismertek, hogy két pont között feltétlenül a legrövidebb utat válaszják, pláne nem érdeklik őket a várhelyek, akármilyen történelmiek meg romantikusak is... Így megkezdődött a sűrű fiatalosban a bolyongásom, ami alatt felmerült bennem hogy mint valami meseszereplő, innen én bizony már ki nem jutok...

Ez volt az a pillanat, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy érdemes lesz mihamarabb megbarátkozni a térkép-tájoló párossal, mert azok biztosan nem merülnek le, meg legalább tutira tudni fogom merre van észak. Ha mást nem is.

Végül is, nagyjából mindössze negyed órányi bolyongás után egyszer csak a fiatalos szélén álltam, és feltárult előttem a vár. Hogy én milyen nagyon örültem! Be is jártam körbe-körbe, a várárokban, a sáncon, a várdombon örültem a susnyásból való kiszabadulásomnak. El is határoztam, hogy - a Szerzőre hallgatva - visszafelé már a Szuhár-patak völgyében kezdem meg a hazautamat.

Elég meredeken kellett leereszkedni a patakvölgybe. A patakparton nedves volt a föld és dús az aljnövényzet. Ezzel a kerülővel később ismert útra jutottam vissza, és megcéloztam a Dezsővárat. Ott az Óvárnál átélt kissé ijesztő kalandom kárpótlásául nagyon szép panoráma fogadott, no meg a fotelsziklától lepillantva veszélyes mélység.

Na de hogy biztosan emlékezetes legyen a Solymosi Óvár, otthon kb. 30 kullancsot szedtem ki magamból... Valahogy meg vagyok róla győződve, hogy mindannyian a Szuhár-patak mellett burjánzó növényzetből nyergeltek át énrám... Hát mondtam én hogy arra nem lesz jó menni, nem?!

Folyt.köv.!

Heléna