Élménybeszámolók - lista

2022. december 07.

A tavasz gyönyörű, hát még a hegyekben! Az idő egyre barátságosabb az erdőjárásra, a fák is rügyezni kezdenek, és a madarak is örömmel hallatják a hangjukat. A levegőben pedig érezni lehet a „tavasz illatát”.

Hát ilyen körülmények között kezdtem neki a számomra legizgalmasabb várhoz vezető túra megtervezésének, az Orosz Mátyás várához vezető útnak.
De miért is izgalmas? Mert a Szerző szerint „az Orosz Mátyás szikla megközelítése nem egyszerű”. Két megközelítési módot is leírt, mindkettőt alaposan elolvastam és követtem a térképen.

Igazából a várhoz nem is vezet út, pláne nem turistaút. Pont ezért alig bírtam magammal, hogy végre megkeressem. Választanom kellett a Mátraalmás felől a K+ és a Galyatető felől a P▲ jelzések között, amiknél az a közös, hogy előbb-utóbb le kell térni róluk.
A leírás alapján, meg mert a túrámat Galyatetőről szerettem volna indítani, a Galyatető - Galyavár - Orosz-Mátyás vára - Lengyendi-Galya - Galyatető útvonalat terveztem meg a Szerző leírását is figyelembe véve.

A Galyavárat bejártam, megnézegettem, majd visszafordultam. Miután a P▲-ről az erdészeti dózerútra letértem, szépen lehetett haladni, sőt láttam a Piszkés-tetői Csillagvizsgálót is a szemben lévő hegytetőn. Figyelnem kellett, mert jobbkézre a bükkös és a fiatalos között kellett lekanyarodnom az útról, itt már nehezebben volt ösvény kivehető.
A fiatalos végénél balra fordulva egy kis placcon néhány fa tövében odahordott megszürkült farönkök voltak; arra gondoltam, ki, mikor és miért hordta ide ezeket?
Itt már láttam magam előtt az oldalgerincet, amin a vár maradványai vannak, és a magányosan álló bükkfát, ami a következő célpont volt a várhoz vezető úton.

Itt kellett egy elég meredek hegyoldalon leereszkedni, ezután elindulni felfelé az oldalgerincre. Sikerélmény, ott álltam a magányosan álló bükkfánál! Az instrukció szerint itt egy egyszerű jobbra át, és irány a gerincen a vár!
Persze a könyvben elő volt irányozva, hogy a területet előbb-utóbb benövi a szeder. Hát igen. Körbe-körbe forogtam, a bükkfát körbejártam, keringtem, hátha találok egy lehetőséget, hogy az embermagasságú dzsindzsán átjussak, de még egy vadcsapást sem leltem fel benne.

Az hiszem, ilyenkor változik a bátorság vakmerőséggé, amikor az ember beveti magát a susnyásba, lesz ami lesz, és a tüskékkel nem törődve átverekszi magát rajta. Hát ezt hívom én „dzsungelharcnak”.
Igaz, a metszőollóm ott volt nálam, de még a növényt sem szívesen bántom. Végül egy tüskés ágat mégis le kellett vágnom, majd még néhány lépés, és egyszer csak kinn voltam a szedresből és megláttam a várat.
Ilyenkor hagyja el az ember torkát a csatakiáltás örömében. Végigmentem a gerincen és már ott is voltam Orosz Mátyás várúr rezidenciáján.

Azt hiszem, az ottani panoráma az egyik legszebb, amit valaha láttam! A hegyek C betű alakban veszik körül ezt az oldalgerincet, és ahol nem záródnak, messzire ellátni. A hegyekről emberek hangját is hallottam, olyan volt az akusztika. Üldögéltem, bámészkodtam, ettem-ittam, mintha csak ott vendégeltek volna meg. Körbejártam, rácsodálkoztam a meredeken leszakadó sziklákra, és azon tűnődtem, hogy aki nem erről jön amerről én, az vajon hogyan mászik fel ide?

És máris tudtam, hogy még vissza fogok jönni - nyáron vissza is mentem - és hogy a Mátraalmás felőli megközelítést is ki fogom majd egyszer próbálni.

No de hogyan folytattam az utamat? Nem kellett a szedresben visszaverekednem magam, mert megláttam kissé balkézre egy „kaput”. Egy keskeny ösvény vagy vadcsapás vezetett keresztül a susnyáson, aminek a másik vége a magányosan álló bükkfához vezető ösvénybe torkollott, csak jópár méterrel hamarabb. Na, hát most már ezt is tudtam. Itt kell átvágni legközelebb.

Mivel nem szeretek visszafelé menni, Galyatetőre a Lengyendi-Galyán át mentem vissza. Az egész út nagyon szép és élménydús volt!

Írhatnék a tavasszal meglátogatott többi 15 várkód begyűjtéséről is, mert azok a túrák is szebbnél-szebbek voltak, de mivel ez volt rám akkora hatással, hogy bármikor, bármennyiszer visszamennék, ezt szerettem volna elmesélni.

Folyt.köv.!

Heléna