Élménybeszámolók - lista

2022. május 29.

A „csillagtúra” az idén már a harmadik alkalommal talált minket a Benevárnál.

Ahogy cseperednek a gyerekek, úgy nő bennük a vágy, hogy a jó helyekre vissza kell térni. Csak az a kérdés, hogy a seprűk után mi is csomagoljunk, vagy várjuk meg a madárfüttyös ébresztőt és a napkeltét. Volt már így is, úgy is, ezúttal egy vegyes megoldás alakult ki.
A füredi parkolóban akadtam össze rég nem látott alkalmi túratársammal, Gyulával. Mikor megtudta, miben sántikálok, rögtön meghívott pontőrnek a következő szombati túrára (Mátra 115!, még a hátam is borsódzik, ahogy kimondom!). Megint zajlik az élet, hálistennek!
A két lányunokámmal és az édesapjukkal indultunk neki a hegynek (a család másik fele babaváróban volt), hogy elfoglaljuk Bene várát. Cipeltük a sok cuccot, ami egy erdei éjszakához kellhet, le is maradoztam a fiataloktól. Többször is visszanéztek: Valami baj van, Papa? Á, semmi (csak megöregedtem, tettem hozzá gondolatban)!
A szűk, köves ösvény néhol kettéágazik, ilyenkor a nagyobb lánnyal azon vetélkedünk, hogy melyikünk találja meg a jobb megoldást. A világért sem jönne arra, amerre én, a vérében van az ellenkezés!
Időben érkeztünk. Mire odaért az első túrázó, már állt a sátor, kiraktuk a jelzéseket, meggyújtottuk a tábortüzet, vagyis ellenőrző ponttá alakítottuk Bene vitéz egykori várát. Anna és Mesi, mint várkisasszonyok fogadták a látogatókat, bélyegezték az irataikat, kínálgatták a csokiszeleteket.

Időnként bebújtak a kútba - csodálkoztak is a túrázók, honnan jön a furulyaszó…!

Némelyek megjegyezték, hogy ez a legjobb pont, amit nagyon szívesen hallottunk, de azért bíztattuk őket (nehogy itt ragadjanak!), hogy a többi még jobb lesz, különösen az utolsó, a cél!
Jött néhány veterán ismerősöm is, akik már nem rohantak, mert már tudják, hogy az út a fontos, s nem az, hogy minél gyorsabban vége legyen. Pár mondat, s mentek tovább, de a szavaik sokáig nálam maradtak, reggelig folytattam a velük megkezdett beszélgetést …
Két óra alatt elvonult a zöm, a tűz is parázzsá szelídült. Kezdett hűvösödni, s a kislányok bebújtak a sátorba. Ádámmal úgy döntöttünk, aludjanak inkább otthon, ez a kis napozósátor nem védi meg őket a hajnalra várható zimankótól, különösen, hogy a szél még mindig fújt. Az egész napi rohangálás után (délelőtt Gyereknap volt, ugrálóvárral!) ráálltak, engedelmesen összeszedték a pútyerkájukat, s éjfélre már a saját ágyukban is voltak.
Alig elmentek, megérkeztek Tamásék, a seprűk. Frissek és nyugodtak voltak, jól tudván, hogy ez még csak a kezdet, messze még a reggel. Beszélgetés közben betoppant egy csinos futó hölgy, akiről csak most derült ki, hogy jócskán a seprűk után indult, csak elfelejtettek nekik szólni róla. De Ő gyors volt, mint a szél - reggel a célban hallottam, hogy a végére sokakat meg is előzött.
Mindenki elment, a tűz is kialudt, még a csillagok is a felhők mögé bújtak, így én is nyugovóra tértem. Egy hálózsák alattam, a másik a fejem alatt, a harmadikba belebújtam. Még átgondoltam, mit teszek, ha a farkasok, vagy egy medve látogat meg, aztán elszundítottam. Kicsit talán többet forgolódtam, mint otthon, rég aludtam a szabad ég alatt… Csönd volt, de félálomban mégis zavart valami. Hallgatózva rájöttem, mi ez az ütemes zörej: valamelyik szállón szólt hajnalig a zene, s onnan a basszusok hozzám is feljutottak. Amikor ez a hely még a rendeltetésének megfelelően működött, az éji nyugalom ilyen arcátlan megzavarásakor az őrség biztosan riadót fújt volna! De én most kevésnek éreztem magam, hogy kicsapjak a várból, s szétzavarjam a pimaszokat…
Még alig pitymallott, rázendített egy madár. Úgy trillázott, ahogy Mesi furulyája sem! Lassan vörös pír ömlött el az ég keleti alján, megvirradt. Ezért maradtam ott, ezt kaptam a nyugtalan éjszaka elviseléséért. Köszönöm - remélem, még lesz benne részem máskor is!!
A parkolóban meglepve láttam, hogy vasárnap reggel hatkor milyen sok autó van itt. Egyik-másikból éppen turisták szálltak ki, közöttük jópár esti ismerős. Lassan leesett: most indulnak a Rózsaszállás maratonra! Ha már kihagyták a Mátrai Csillagokért a tegnapi Kinizsi 100-at, legyen egy kis mozgás vasárnap is!
Különös a teljesítménytúrázók élete…, örülök, hogy ilyenkor egy kicsit én is részese lehetek!

Pusztamonostor, 2022. május 30.
Merva László