Élménybeszámolók - lista

2020. január 18.

A Kékes Turista Egyesület január 18-ára hirdette meg Hótaposó túráját. Tudtam, hogy több túratársamnak erre az időpontra más túrája van, a Gyötri pl. most tartotta a Hurka túráját, az előző napok ködös idője is többeknek elveszi a kedvét. Ennek ellenére bíztam a jó időben és abban, hogy azért leszünk egy páran. Szerencsére szép számmal gyülekeztünk a buszmegbe. Füreden is csatlakoztak még hozzánk. Mátraházán, miután rendbe szedtük magunkat, és egy kis bátorságot merítettünk. Dominik, mint túravezető köszöntötte a túratársakat és ismertette az útirányt.
Gyöngyösről még erős ködben indultunk, útközben néha szakadozott, de mikor Mátraházáról elindultunk, sajnos erős köd uralta a tájat. Az új kék sávon indultunk, ami azelőtt a piros kereszt volt. (Jó sok túrázót megtévesztett a természetjáró szövetség, mikor áttette a kék jelzést és semmi segítséget nem adott a túrázóknak, akik keresték a régi jelzéseket. Nem értem miért nem lehetett legalább egy egy jelzést meghagyni a régebbiből, amíg köztudottá nem válik az új jelzés.)
Kapaszkodtunk rendesen felfelé, kerültek is lefelé sorba a melegebb ruhák. Kékesre érvén a szokásos kellemetlen hideg szél mardosta orcánkat. Szerencsére itt már a felhők mögül néha ki-kileselkedett a napocska. Mire a Sas-kőhöz értünk, már látni is lehetett néha messzebbre is. Disznó-kőnél már egész kellemes idő fogadott bennünket, ennek örömére rövid kis pihenőt tartottunk és előkerültek a kis rövid lapos könyvecskék is. Reméltük, hogy most nem ér minket olyan kellemetlen meglepetés, mint pár éve, mikor rengeteg kidőlt fa és hótorlasz állta utunkat, szó szerint az életünkért küzdöttünk az időjárással és az útakadályokkal.
Most kegyesek voltak hozzánk az égiek, kellemes napsütésben, elfogadható útviszonyok mellett poroszkáltunk lefelé a Markazi kapuig. Itt megint kicsi pihi, ki-ki könnyített magán és meneteltünk tovább a Mária képesfáig. Előkerültek az otthonról hozott finomságok egy hajléktalanszálló lakói pár napig el lettek volna vele, bízvást állíthatom.
Ezután azért sokkal küzdelmesebb út következett a Markazi várig, ebbe azért alaposan besegítettek a favágók is egy jókora tarvágással és ahogy ez itt nálunk szokás jókora torlaszokat emeltek a túrázók lába elé, hogy ne legyen oly egyszerű sétagalopp a gyaloglás. Azért mégis csak elvergődtünk a várig, a táj egyébként gyönyörű és az akadályokkal sem sikerült elvenni jókedvünket.
A várból két úton is meg lehet közelíteni a falut. Dominik a jelzett turistautat választotta. Ez hosszabb volt, de többen még nem jártak rajta. Az út nagy része szépséges, sajnos a vége eléggé szívatós, de azért nem fogott ki rajtunk. Ennek ellenére azt hiszem legközelebb a Kálvária utat fogom választani, rövidebb és nem olyan saras és gazos.
A faluba már túratársaink, Marika és Sándor vártak minket friss meleg pogácsával meg némi innivaló is akadt; ezek ugyancsak jólestek a túra végén, nagy-nagy köszönet érte. Megállapítottuk, hogy ma is egy jó hangulatú, remek túrát tettünk, köszönet érte!

Szőrös