Élménybeszámolók - lista

2019. július 20.

A Kékes Turista Egyesület július 20-ára hirdette meg Meglepetés túráját. Szép számban gyűltünk össze Mátraházán. Mónika köszöntötte a túratársakat és elindultunk a Vörösmarty turistaház felé. Gabica itt pecsételt egy kéktúrásat, majd folytattuk utunkat. Mikor a sáv és a kék kereszt elváltak egymástól, mi is elváltunk Gabicától és Mártitól. Õk mentek az országos kéken mi meg ballagtunk a Csór-hegy oldalában. Nem számítottam arra, hogy itt jóval nagyobb eső esett, mint nálunk. Az aljnövényzet igencsak magasra kúszott és elég vizes is volt.

Az úton egy elpusztult tetemet vettem észre. Megtisztítottam, és kattintottam egy fotót róla. Mire a Nyírjesi erdészházhoz értünk, már a napocska is erősen bekandikált a fák közé. Lassan felszáradt a lucsok. Nagyon jó kedélyű társaság volt a mai, mire a Hatökör-urához értük már fájt a hasunk a sok kacarászástól. Pisti elmesélte a 70-es években a hírhedt terrorista Karlosz ezekbe a házakba élvezte a magyar állam vendégszeretetét. Azután jött a meglepetés. Kiderült, János elintézte, hogy megtekinthettük a Mátra egyik legszebb víztározóját, a Csórétit. Itt elidőztünk kicsit nagyon jól ehetett látni Galya-tetőt és Kékest is. Ettünk-ittunk, gyönyörködtünk.

Nagy-völgyön többször is patakátkelést hajtottunk végre. A régi kisvasút talpfáiból sikerült két talpfa szöget kifeszegetnünk. (Ennek a töltése még mindig stabilan áll.) Megérkeztünk a Rakott útra, ezen kényelmesen sétálva tudtunk haladni. Elgondolkodtam, micsoda munka volt ezt az utat kikövezni és még mindig tartja magát. Most nem másztuk meg a Kecske-bércet, (nem összetévesztendő a Mátraháza előtt lévővel) valószínűleg több kecske is élhetett annak idején a Mátrában akik előszeretettel mászkáltak a magaslatokon.
Majdnem lementünk Lajosházáig, mikor elkanyarodtunk az Ó Farkas-kút felé. Ez egy jókora kaptató fölfelé. Lefelé se leányálom, szoktak is rá panaszkodni a Mátrai csillagok túrája résztvevői. Szerencsére most legalább nem volt saras. Az Ó Farkas-kútnál enyhítettük szomjunkat a hűs forrás vizével. Mivel a lefolyója el volt dugulva, egy félórás küzdelem árán sikerült a dugulást elhárítanunk. Mielőtt Sástóhoz értünk, megkérdeztem, ki tudja hol van a Kun Béla forrás. Egy jelentkező volt. Rengetegen elhaladnak mellette, elég sokszor mégis kevesen veszik észre, pedig csak pár lépésre van az úttól. Igaz, hogy ritkán jön belőle a víz és már a moha is eléggé benőtte. 64 évnek kellett eltelnie mire Vörös Tamás megmutatta nekem tavaly. Józsi (76) már sokat járt erre és most látta először.
Sástón kávé, kapucsínó és menetelés tovább a Rákóczi-forrásig. Itt épp hogy csak vizet vettünk, elszomorodtunk a valaha szebb napokat látott esőház állapotán és haladtunk tova a Muzsla felé. A kilátóból tekintetünk végig pásztázta a táj szépségeit és haladtunk tovább. Mátrafüreden megköszöntük a szép túrát és ment ki-ki a maga útján hazafelé.

Szőrös