Élménybeszámolók - lista

2018. november 17.

A Kékes Turista Egyesület november 17-ére hirdette meg túráját. A túravezető Sárközi Illés lett volna, de neki sajnos közbejöttek dolgok, ezért megkérte Szollár Ferit vezesse már le ezt a túrát. Feri sajnos hét közben dolgozik, így nem tudott ott lenni a szerdai túrabejáráson, ezért úgy alakult, mivel én részt tudtam venni a bejáráson, hogy ma én segítettem Ferinek. A Kékes Turista Egyesület túráin egyébként is úgy szokott lenni, hogy van egy túravezető elöl és egy segítő hátul. Így a mi túráinkon nem tűnik el senki, mert mindenkire odafigyelünk.

Reggel már látszott, hogy nagyon szép idővel ajándékoznak meg az égiek. Szép számmal jöttünk össze erre a nagyon szép, de kevesek által ismert túrára. Kisnánán köszöntöttem a túratársakat és a túravezetőt, aki elkészítette a névsort, majd tartott egy rövid ismertetőt és elindultunk a sárga sávon fölfelé. Elhaladtunk az egykori ukrán birtok (ma állítólag egy győri nagyvállalkozó tulajdona) mellett.

Kisvártatva elértük a sárga kereszt elágazást, mi a sávon folytattuk utunkat a festői patakmeder mellett. Tulajdonképpen egy rakott kőúton mentünk (nem kis munka lehetett a patakkövekből kirakni), két helyen is le volt szakadva a régi híd. Elmentünk az úsztató mellett. A Sánc-völgy után erős kaptató jött, itt már lekerültek a kabátok.

Jókora tarvágást hajtottak végre, egy darabon még szerencse, hogy tudtuk merre keressük az utat. /Ha már tarvágást csinálnak, legalább a jelzett fákat hagynák meg, vagy tennének le oszlopokat./ Volt egy tető, ahonnét gyönyörű kilátás nyílt. Feri itt szeretett volna pihenőt, de sikerült rábeszélni, hogy menjünk még egy kicsit és a favágók pihenőjén ejtőzzünk. Jó választás volt, mert padok és asztalok (igaz már eléggé lerobbanva, de) voltak.

Eszegettünk, iszogattunk és mentünk tova. A Jóidő-kút sajnos már egy ideje nem ád jó vizecskét, most is tiszta száraz volt. Itt találkozik az országos kék sáv a sárgával, mi a sárgán mentünk tovább. Még emelkedő, előbb a Jóidő-nyak majd a Györke-tető következett. Lejtmenet következett, jött a Györke-patak. Később elértük a kék keresztet. Az eleje itt úgy elviharzott, hogy nem vette észre azt, hogy nekünk lefelé kellene menni, ahol a kék kereszt és a sárga sáv együtt halad. Õk felfelé mentek. A műútnál értük utol őket. Már nem akartunk visszamenni, így a műúton araszoltunk egy kis kerülővel Recskig.

Recsken vége volt a hivatalos túrának, de akinek kedve volt, feljöhetett a Nagy-kőre. Egyedülálló ásványtani jelenség Európában. A polgármester kiirtatott egy utat, így aránylag jól megközelíthető úton jutottunk fel a páratlan szépségű hegyre. Kattogtak a fényképezők, szem-száj tátva maradt a csodás kilátástól. Visszaérve a buszmegállóba összefutott az egész társaság, együtt szálltunk buszra.

Szőrös

Szollár Ferenc fotói