Élménybeszámolók - lista

2018. október 26.

A Kékes Turista Egyesület már sok éve megrendezi kegyeleti túráját nem volt ez másként most sem.Két olyan túra van amit erkölcsi kötelességemnek érzek mindig részt venni rajta. A szemétszedő és a kegyeleti ilyenkor a Kis-Kőnél megemlékezünk az elhunyt elődeinkről akik sokat tettek a Mátrai turista mozgalomért.

Évek óta péntek este tartjuk ezt a túrát. A buszmegbe érvén senkit nem láttam a mieink közül. Poroszlói barátaim telefonáltak, Mátrafüreden találkozunk, de innét senki? Azután befutott Gyuri, aki autóval jött. Később Feri is megjelent. Gyuri mondta, hogy felvisz autóval, elindultunk de Dóri visszament, hátha jön valaki idegen, és ne ijedjen meg hogy senki nem jön. Füreden sorra kerültek elő az autókból a túratársak.

Jó sokan szálltunk le Kékestetőn. Dominik felszaladt a kőhöz megnézni, nem-e ott vár még valaki. Mikor visszaért Dóri összeírta a névsort, köszöntötte a túratársakat és elindultunk a Kis-kőhöz. Ez az őszi avar bonyodalmat okoz. Nem látni, mi bujkál alatta. Már az írtásnál jártunk és örömmel mondtam Zolinak, még most egyszer sem estem el. Még messze a vége mondta. Az igaz, de máskor idáig már vagy háromszor gurultam. Alig fejeztem be a mondatot, már el is vágódtam. Szerencsére semmi bajom nem lett.

Tamással szomorúan állapítottuk meg, most nem lesz oly csodás naplementénk, mint tavaly. Az ég borult, a szél elég erősen fúj. Azért csak készültek képek most is. Négyeshatárhoz érvén Dóri rövid pihenőt rendelt el. Előkerültek ételek, italok, édességek.

Pihenő után gyorsan elértünk Kis-kőhöz. Mécsesgyújtás, koszorú elhelyezés és szokás szerint Tamás bácsi mondott egykét megható szót . (Talán már Õ az utolsó aki még ezekkel a legendákkal együtt túrázott). Közös fénykép készítés és indulás tovább. A dózerúton nagyon figyelni kell mert a sötétben elég nehéz észre venni a piros sávot, amire rá kell kanyarodnunk. Most simán megtaláltuk és indultunk Füred felé. Megint avar megint két gyors borulás (a második nagyon rosszul esett a bokámnak) azért nincs baj, jókedvűen haladunk lefelé. Pár éve mikor Márti is velünk volt, énekszóval meneteltünk.

Leértünk a műútra, kicsit lemaradtam a vesém miatt. Futva igyekeztem utolérni a többieket, rossz döntés volt, egy kavics és kinyújtóztam mint egy béka. A többieknek egyből lett jó fotótéma, ahogy a törött kezeimmel törölgettem véres orromat. ( Szerencsére törés nem volt.) Megérkeztünk Füredre és kik-ki ment a maga útjára. Mi a poroszlói barátaimmal szokás szerint falatoztunk még egyet a büfésoron.

Szőrös

Vörös Tamás fotói