Élménybeszámolók - lista

2018. július 07.

Tegnap elég kemény napom volt, délelőtt betegek látogatása, délután Gyalog haza, este a barátom elmesélte hogyan akarta megölni a felesége, nagyon rossz éjszakám volt. Reggel indulás a túrára. Volt egy kedves túratársunk, akit mindenki szeretett (nagyon kevés ilyen ember akad), mindig mosolygott, mindenkinek segített! Kovácsné Tóth Szőllős Mária. Sajnos már öt éve eltávozott egy remélhetőleg szebb világba. A Kékes Turista Egyesület most egy túra keretében meglátogatja a sírját.
Alig hagytuk el Gyöngyöspata városát, az ablaktörlők egyre gyorsabb sebességgel tudták csak letörölni az esővizet a szélvédőről. Nem túl biztató jel. Megérkeztünk Salgótarjánba, itt is esett az eső. Kétfelé vált csapatunk, egyik fele városnézésre ment, másik fele a túrára vállalkozott. Jómagam ez utóbbival tartottam.
Megindultunk fölfelé a kálvária hosszú lépcsősorán. Az eső szorgalmasan hullott lefelé. Felküzdöttük magunkat a lépcsősoron, megnéztük a Trianoni emlékművet, az országzászlót, sajnos az esőtől nem valami szép kilátás tárult szemünk elé. Haladtunk tova a sárga sávon.
Akin esőkabát volt, beizzadt, akin nem, az meg átázott, szóval mindenki csurom vizes lett. Tulajdonképpen gyönyörű helyeken poroszkáltunk, volt erdő, rét, virágok, csak épp az eső csöpögött a nyakunkba.
Elhaladtunk egy emlékmű előtt, amit vandálok kemény erőfeszítéssel tönkrevertek (ekkora erővel mennyi jó dolgot lehetne véghez vinni), már csak annyit tudtunk elolvasni „hőseink”. Mendegéltünk az esőben, elhaladtunk a Tőke-kút mellett. Később a Szent Margit-forrást is megkóstoltuk. Közben terepjáró autók jöttek le-fel, alaposan megszántva az amúgy se túl kellemes utat.
Fel araszoltunk a Karancsra. Aki felmászott a kilátóba, nem bánta meg, mert a felhők felett csodás panorámába gyönyörködhetett. Terepjáró autók érkeztek, szemmel láthatólag tetszett nekik, hogy a gyepet megszántották. Rövid pihenő után csalingáztunk lefelé, egy darabig az országhatárt jelző kövek mellett. Az eső elállt közben és vidámabban cammogtunk lefelé. Egyszer csak akkora párafelhőbe keveredtünk, hogy a végéről nem lehetett látni a sor elejét.
Megint egy kis emelkedőn kaptattunk fölfelé, de ez volt az utolsó, innen végig lefelé csorogtunk a karancsaljai temetőig. Társaink már vártak ránk. Kis koszorút helyeztünk el Marika sírjára, gyertyákat és mécsest gyújtottunk. Mindenki elérzékenyült kissé… 14 km és 570 m szintet tettünk meg ma. Szép túra volt, köszönet érte!

Szőrös

Dredor Dominik fotói