Élménybeszámolók - lista

2017. augusztus 26.

Hosszú, fárasztó embert próbáló hetek után vágtam bele szombaton a túrába. Robotikusan kávéval kezdődött a reggel, majd indulás a postához, ahol volt a gyülekező. Az ismerős arcok gyorsan feledtették a gyötrelmeket, amiket a hét okozott, de azért még motoszkált bennem a kétség, a lelkem vajon engedi-e, hogy magam mögött tudjam hagyni a héten történteket.
Ahogy megérkeztünk, és Szőrös jóvoltából feljutottam a várhoz, ameddig csak a szem ellátott nyugalom vett körbe, és olyan béke, amire számolni sem mertem. Egy nagy sóhajjal távozott minden rossz. És olyan távolinak tűntek a zűrök, amilyen távolinak érezhet ember bármit is.
A kiállítás után úgy döntöttem, hogy mégis megnézem, milyen fentebb a kilátás, és igazából kíváncsi is voltam, vajon lelki és fizikai korlátaim mit engednek még.
Minden egyes lépcsőfok megpróbáltatása könnyített a lelkemen, hogy megy ez még nekem, és ha ez megy, más is menni fog. A romok nyugalma rajtam is eluralkodott, és a számtalan kedves arc, ami körbe fogott szintén arra utaltak, hogy a legjobb helyen vagyok.
A másik két túrát a székem gumijainak állapota miatt ugyan kihagytam, de azt gondolom, hogy az emlékek így is pontosan elérték a célt.
Újfent köszönet mind a Napsugár Klubnak, mind a Kékes Turista Egyesületnek a túráért.
A lélekgyógyításért pedig külön köszönet!

Judit