Élménybeszámolók - lista

2017. augusztus 12.

Szombaton került megrendezésre a Tavak a Mátrában 3. túrája. Sajnos nekem a 2. kimaradt. Megérkeztünk a rudolftanyai elágazáshoz. Itt Szőke Gyuri túravezető köszöntötte a megjelent túratársakat. Ismertette az útvonaltervet és elindultunk. A tegnapi hőgutás „Gyalog haza” után most jólesett a kellemes 22 fok. Szép lassan araszoltunk a Fekete-tó felé. Miközben körbebandukoltuk a tavat, jóleső érzéssel láttuk, hogy több helyen is csordogál bele a víz. Aki csak az útról nézi, nem is gondolja mekkora is ez a tó és hogy nem csak iszap és mocsár, hanem élő víz is van benne.

Miután körbe jártuk tavat megindultunk a Nagy-Dobodén-tó felé. Poroszkáltunk az úton, mikor felfedeztünk egy keresztet az úttól kissé beljebb. Sajnos én nem tudtam elolvasni mi van rá írva. Szerencsére egy jó szemű fiatal társunk elolvasta, ez egy elveszett asszonynak állított kereszt.
Mentünk, mendegéltünk, szemezgettünk a finom erdei szederből (ez a világ egyik legfinomabb, vasban bővelkedő gyümölcse), egy baj van vele iszonyatos tüskéivel védi magát. (Nekem már az évek alatt több ruhám esett ennek áldozatául.) Ahogy mentünk, egyszer csak egy ici-pici vízesést találtunk. Egy kis erecske csordogált lefelé és egy pirinyó vízeséssel jött le a hegyoldalból.(Kicsi-kicsi, de vízesés és a miénk.)

A piros sávon haladva elérkeztünk a mátraalmási elágazóhoz, kis vita alakult ki, hogy bemenjünk-é a faluba, de végül nem mentünk. Egyszer csak azt vettük észre a „jó szemű fiatal túra társunk” eltűnt. Innét van az a ma már közkeletű mondás: "Elvesztette mint Gyuri a polgármester fiát..." Szerencsére hamar előkerült. Később Ferivel nagyon bántuk hogy, nem mentünk le Almásra.

A Dobodén-tóban egy szikra vizet sem találtunk (ez úgy nyert bizonyosságot, hogy begázoltam az ember magasságú fűbe és végigjártam a területet..Műúton folytattuk utunkat, egy pihenőháznál (ahol egyszer Pista bácsival voltunk és Ildikó megtalálta a geoládát) most egy férfi és egy hölgy épp az ilyen pihenő házakat vitte fel a laptopjukra. Innét már csak egy ugrás a Gombás-halastó. Ez egy gyönyörű kis tavacska. (Valaki tavi rózsákat telepített ide nem oly régen, amik most káprázatosan pompáztak a vízen.) Feri szomorúan állapította meg, hogy még mindig nincs itt "könyvtár", egy ilyen csoda mellé vétek nem üzemeltetni egyet. Elég sokat időztünk itt, volt aki le is heveredett a falatozás után.

Nagy nehezen mégis sikerült elindítani a csapatot. Visszafelé most a többiek is lejöttek a pihenő házhoz (még mindig dolgoztak a laptopon) megnézni a forrást (egy csepp víz nem jött belőle), megkeresni a geoládát. A nagy fa odvába csak Gyuri, Szollár Feri és jómagam merészkedtünk be. Egy idő után feladtuk a láda keresést. Már jócskán eltávolodtunk, mikor észrevettük, hogy Andi és a lánya nincs itt. Visszamentem, kiderült, hogy ők nem adták fel és meg is találták a geoládát.

Mire lekocogtunk az Áldozó-kút felé vezető elágazáshoz, jócskán előre haladt az idő. Andi és a lánya mindenképp elakarta érni a 15 órás buszt és úgy döntöttek, hogy mennek tovább Sasvár felé. Ferivel feláldoztuk magunkat és vállaltuk, hogy elkísérjük a két védtelen hölgyet, így ketté vállt csapatunk, mi hatan jöttünk Sasvár felé, a többiek folytatták utukat az Áldozó-kút melletti tavak felé. Mi szerencsésen elértük a buszt, reméljük a többieknek sem kellett az éjszakát az erdőben tölteniük!

Szőrös

Szollár Ferenc fotói

Szőke György fotói