Élménybeszámolók - lista

2017. június 10.

A Kékes Turista Egyesület azon kevés a Mátrában tevékenykedő turista Egyesületek közül, amely közcélú feladatokat is ellát (Tiszta Mátra, turistaút jelzésfestés, fogyatékosok támogatása, stb.) /Jómagam már többször eltöprengtem ezen, miért ilyen kevés egyesület vállal ilyen feladatokat?/
Szombat-vasárnapra ismét jelzésfestő túrákat hirdetett meg az egyesület. Szombaton Villamosnap is volt, így úgy gondoltam, a hagyományok köteleznek és arra mentem. (Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar és a Csík zenekar alatt Rudi bácsival meg két bányásztestvérrel úgy kitáncoltuk magunkat, hogy reggel jelentős izomlázzal ébredtem.) Vasárnap reggel nem nagyon akaródzott fölkelnem, minden tagom fájt.
Reggel 7: 30-ra azért a Kolping ház elé autóztam. A mi festőcsapatunk 6 főből állt és két személyautóval mentünk fel Mátraszentimre után, ahol a műutat keresztezi a piros sáv. Két 3 fős csapatba osztott minket Marika. Marika, Magdi és Peti alkották az első csapatot. Én két gimnazista lány, Vénusz és Nóri (akik közhasznú munkavégzés céljából csatlakoztak hozzánk) alkottuk a második vonalat. Sokan nem is tudják, milyen kemény munka a turistaút jelzésfestés. Az első csapat vezető embere (akinek turistaút jelzésfestő minősítéssel kell rendelkeznie) kijelöli azt a fát amire jelzést festünk. /Szigorú szabályok határozzák meg hová, milyen távolságonként, stb. kerüljön jelzés./ Megtisztítják és felfestik a fehér alapot. (Az egyszeri fehér alap nem elég.)
A második csapat megvárja még ez megszárad. /Ez időtől függően 30 perc és 90 perc./ Majd ráfesti a második fehér alapot. Mikor ez elkészül és megszárad, akkor kerül felfestésre a jelzés. (Jelen esetünkben a piros sáv.) Marikáék elkezdték a munkát, mi addig megreggeliztünk. Megszáradt a festék, mi is munkába kezdtünk. Épp egy elágazásnál voltunk, ahol a piros sáv és a piros kereszt találkozik. (Ilyen esetben mind a két kezdő jelet fel kell festeni) Két „kapu” és két „behivójel” egyből ez azt jelenti. /Mivel van egy és kétpofás jel/ tizenkét jelet kellett felfestenünk indulásnak.
Szerencsére esőnek se híre se hamva nem volt. Jókedvűen haladtunk. Mindjárt láttam, hogy két ügyes lány jött segíteni. A lányok felváltva festettek és tartották a sablont. Én voltam a serpa és az ellenőrző felügyelő. A lányok fesztelenül csevegtek festés közben, én meg szokásomtól eltérően jó nagyokat hallgattam. (Igaz, be is voltam rekedve a tegnapi buli után.) Nagyon tanulságos egy ilyen felállás, lehet, hogy ma többet tudtam meg a mostani fiatalokról mint eddig évek alatt?
Mindig én mentem elől mutatva hová kell festeni. Egyszer csak valami furcsa mozgásra lettem figyelmes. Először nem is tudtam mi az? Később megdöbbenve jöttem rá, hogy egy kis csíkos vaddisznó közeledik felénk a vízmosásba. Azonnal megállítottam a lányokat és csendre intettem őket. Elmondtam, hogy egy kis vaddisznó jön velünk szembe. Nagy bajba kerülünk, ha megijed. Ezért csendben és gyorsan egy kitérőt tettünk. Figyeltem hol vannak a többiek az anyakocával. Eltelt egy kis idő, fellélegeztünk, hogy egyedül van a kicsi. Valószínűleg valamilyen okból elhagyta a családja. Már önállóan legelészett. Jó darabon elhagytuk már, mikor csak úgy (hülyeségből) kérdezem a lányokat: ne fogjuk meg? Lelkesen azt mondták: de! Megijedtem kicsit, nem lesz-e ebből baj? A lányok lelkesek voltak. Kidolgoztuk a hadi tervet! Három irányból támadunk. Én elé vágok, a lányok meg kétoldalt jönnek. (Ha elkapom és visít a lányok gyorsan szaladjanak arrébb.) Sajnos mire oda értem beugrott a bozótba. Szerencsénkre Nóri el tudta még kapni a hátsó lábát. Akkorra már odaértem és felkaptam. Elkezdett visítani. Én a malaccal hátra a lányok oldalt szaladtak. Szerencsére hála a simogatásnak gyorsan elhallgatott. Vártam kicsit jön-e a mama. Nem jött! Szóltam a lányoknak fényképezzenek le vele. A lányok is ölbe vették a riadt kis jószágot és készültek a fényképek. Mi légyen a malaccal, ki akarja haza vinni? Nóri vinné, helyük és eledelük is lenne, de négy vadászkutyájuk van. Vénusz is elgondolkodott, két kutya, két macska van. Mondom, ha én haza megyek vele a feleségem biztos kivág! Ha közelebb lett volna az autó talán beteszem és a Sárhegyen a kemencében megsütöm...
A lányokat nem hagyhattam egyedül, ha mind hárman visszamegyünk, nagyon lemaradunk. Fájó szívvel engedtem szabadon. (Addig az ölünkbe a szemét is behunyta, a kis szíve csak úgy dobogott. Mikor az első két lábával megérezte a földet olyan erővel kapart. Mikor mind a négy lába lekerült, úgy eliramodott alig tudtuk a szemünkkel követni.)
Ezután még egy unka békát is találtak a lányok. Majd utolértük a többieket és visszafelé festettük a piros sávot az alapokba. A két lányt még befizettem Gyöngyös főterén abba a magas átforduló szerkezetbe. (Kicsit drága festés lett ez nekem, de megérte.)
Szép nap volt, köszönet érte!

Szőrös


Szollár Ferenc fotói