Élménybeszámolók - lista

2017. május 18.

Láttam a Kékes Turista Egyesület honlapján az idén kicsit másképp van az éjszakai túra bejárása. Gondoltam, hogy csütörtökön Gyurival nem nagyon fog menni senki, így hozzá jelentkeztem be. Kérdeztem Gyurit, hányan jelentkeztek, még senki - mondta. Akkor megyek Veled!
Mártival találkoztam tegnap a masszázsnál, mondta Böbe is bejelentkezett, ezen kissé meglepődtem mert, nekem azt írta Irénnel megy szombaton.
Reggel Márti jött utánam. Vártuk Gyurit, mikor feltűnt Klárika. Szabaddá tettem magam - mondta - megyek veletek. Befutott Gyuri is. Böbe telefonált neki, hogy csak kilencre tud jönni. Mit tegyünk? Hagyjuk Böbét vagy vesztegeljünk egy órát? Abba maradtunk, Klárika meg Márti elmennek Sástóig a busszal és csak a szemetet szedik, mi meg Gyurival a Sárhegynek indulunk gyalog és akkor talán Böbével is találkozunk Füreden.
Megindultunk a hegyen fölfelé a Szőke-kútnál már jött velünk szembe a patak a hegyről.(Az elmúlt napok esői, jegei szinte járhatatlanná tették az utat az önkormányzat meggyalultathatná egy kicsit.) Akármerről megyünk fel a Sárhegyre, mindig megizzaszt bennünket. Patak, sár kövek, minden, ami játszik. Közben szedni a szemetet, metszeni a belógó ágakat. Többször elgondolkodtam, lehet, hogy mikor úgy gondoljuk a legjobbat cselekedjük, akkor ártunk legtöbbet? Ha mindig összeszedjük mások szemetét, megint szép lesz az út, lesz hová eldobni a szemetet… Talán ha hagynánk, mikor már ellepne minden a szemét, nem lenne kedvük errejönni és nem is szemetelnének tovább? Az állatok metszés nélkül is el tudnak menni. Ha kidőlnek a fák, más úton mennek. Lehet hogy Földanyának ilyenkor ártok legtöbbet, mikor a túrázóknak kényelmes utat igyekszünk varázsolni? Ezeken morfondíroztam magamban, miközben irtottam a behajló szúrós ágakat, meg szedegettem a mások eldobált szemetét.

A toronytól most is remek kilátás tárult szemünk elé, de nem bámészkodhattunk sokáig, mert rengeteg meló volt még hátra. A kápolnához érve láttuk hiába a rengeteg csapadék a gáttól mégis elég messze a víz. (Már vagy háromszor láttam régebben mikor a gáton átcsapott a víz. Igaz, olyat is láttam mikor a vizet sem lehetett látni benne.) A Remete-barlangban mégis elég magasan állt a víz, ez régebben száraz barlang volt.
Utunk lefelé vezető szakaszán tengereken és folyókon kellett átgázolnunk. Az erdészeti iskolánál örömmel pillantottam meg a kis csíkos vadmalacokat, amit az idén még nem sikerült pedig minden pénteken nézem. Most jóval kevesebben voltak, mint az előző években. Lehet, hogy csak az egyik koca fialt?
Füreden már várt minket Böbe. Õ szedi most már a szemetet, mi meg irtunk meg huzigáljuk a kidőlt fákat. Gázoltunk fölfelé a mocsárban. A Kozmáry-kilátótól csak rövid pillantásokat vetettünk a tájra és már húztunk is Sástó felé. Akkora vizek voltak, egy kis vakond kimászott szárítkozni. Mielőtt elértük a Sástótól lefelé jövő betonutat egy alattomos ingoványos mocsári tavon kellett át küzdenünk magunkat (még az én magas szárú cipőmbe is befolyt a víz.)
Farkas-kúttól fölfelé egyre több akadályt kellett eltávolítanunk. Egyszer csak egy kicsi siklót vettünk észre, aki próbált előre haladni a latyakban. Mikor elértük a tetőt, már láttuk, hogy lefelé még rosszabb lesz. Nem is csalódtunk, a víz igazi akadálypályává varázsolta az utat. Egyszer csak mégis lejutottunk Lajosházára. Szerencsére Laci, a gondnok épp előttünk ért oda és így szívélyesen fogadott minket. Elbeszélgettünk volna sokáig, de még mindig jókora út állt előttünk.
Folytattuk utunkat az Õrlőműnél lekanyarodtunk a Laciék által helyrehozott, jól járható széles útról és folytattuk küzdelmünket a kidőlt fákkal, lehajló ágakkal. Elhaladtunk a bánya fölött. Kicsit lenéztünk a mélybe. Haluskásnál megtaláltuk a Z+ ösvényt, ami a hegyre vezetett. Jó sok kerékpáros ugrató van ezen a szakaszon. Solymosra le. A Bába-kő után elváltak útjaink. Böbe ment Füredre az autójához, mi meg Gyurival átkeltünk a 24-es úton az új útvonalra. Egyszerűen megtaláltuk. (Mikor a Bába-kőtől a kerékpárútra ér, jobbra 7 métert, majd az akácfánál át az úton. A táblától 6 méterre Füred felé be az ösvényen, ami a kisvasút Pipishegyi megállójához visz, onnét meg a szőlőfürt jelzésen jobbra Gyöngyös felé.) Ezen Farkasmályon keresztül a Nyúlmálynál ki a „Nádfedelesig”. Mikor Gyuritól elköszöntem, a műszer azt mutatta 28,5 km-ert tettünk meg.

Szőrös