Élménybeszámolók - lista

2016. december 17.

A Kékes Turista Egyesület az idén is megtartotta szokásos évzáró túráját.
Szombaton kemény hidegre ébredtünk. A Spar előtt gyülekeztek a túrázni vágyók, Illés köszöntötte a résztvevőket és ismertette az útvonalat. A sárga sávon indultunk el. .Szomorúan láttuk, hogy most nem csipegethetünk az előző évekhez hasonlóan az útszéli kökényből, mert kiirtották és a területet lekerítették.
A csípős hideg ellenére lassan lazítani kellett a ruházaton, ahogy kapaszkodtunk fölfelé a Sárhegyen. Sajnos kissé ködös volt az idő és ez csökkentette a látótávolságot. Hosszú sorba kígyóztunk fölfelé úgy néztünk ki, mint a búcsúsmenet. Az emelkedő miatt voltak, akik kicsit lemaradtak, ezért megálltunk egy szusszanásra. Most sajnos nem lehetett ellátni Patán és Rédén túlra.
Letértünk a sárgáról és a vele párhuzamos ösvényen haladtunk a Szerencsés Imre emlékoszlop felé.(A sárgáról Abasár, Markaz, a Mátrai Erőmű látható, erről az ösvényről Gyöngyös, Solymos, Oroszi, Pata, Réde.) Az oszlopnál most is, mint általában fújt a szél. (Nem véletlenül innét szoktak indulni a paplanernyősök.)
A torony felé araszolva kökénybokrokra leltünk. A dér már alaposan megcsípte őket, így jó édesek voltak. Feljutván a toronyhoz ismét pihiztünk egyet, amíg a vége is felért a sornak. Szétnézvén a hármas út melletti átjátszótoronynak csak a csúcsa emelkedett a köd fölé. Lefelé ereszkedve egy csoda tárult szemünk elé..Mindenütt köd, a Szent Anna kápolnát meg cirógatták a nap halvány sugarai.
A kápolnához érvén többen csúszkáltak egyet a befagyott tó jegén. Voltak akik bár gyakran járnak erre nem tudtak a kápolna alatt lévő Remete-barlangról, azok most megszemlélték. Elhaladtunk a volt erdészház mellett, ami most turistaszállás lett. Mikor a reptérre értünk jólesően emlékeztünk arra a szemétszedő túránkra, mikor a kedves repülősök megengedték Évának és Margónak hogy beüljenek egy vitorlázógépbe egy fénykép erejéig.
A reptér legmagasabb pontján ,ahol a szőlő fürttel jelzett turista út halad már vártak azok a turistatársak, akik Mátrafüredről jöttek. Mikorra a lassabban jövők is megérkeztek, megmutattam Éviéknek a kis kőbányát ahol a lepke és szitakötő paradicsom van (most nem röpködtek éppen) Miután jóllaktunk kökényből, együtt folytattuk utunkat. Leereszkedtünk és a hétvégi házak mellett haladtunk tovább. Nemsokára már a szőlők közt folytattuk utunkat még el nem értük a farkasmályi borpincéket.
A Regélő csárdába zsíros kenyérrel, pogácsával, teával és forralt borral vártak minket. Mikor már ettünk-ittunk, Marika, az egyesület vezetője mondott egy pár szót .Ezután előkerült a zsák és mindenki beletette a kis ajándékát, később valamennyien húztunk belőle. Egy idő után szép lassan fogyatkozni kezdtünk és megindultunk hazafelé. Tamás tanár úr megmutatta a négyes számú pincét, ahol családjával és még jó páran átvészelték a háborút. /Sajnos most omladozik az eleje./ Ezeket a pincéket az 1780-as években francia hadifoglyok vésték a sziklába. Illés még beinvitált minket a "nádfedelesbe" (ami már évek óta zárva van) szerencsére a borkimérés nyitva volt. Gyöngyösre érvén elbúcsúztunk egymástól ez a túra is véget ért! Köszönet érte!

Szőrös

Vörös Tamás fotói